Vadas Ferenc szerk.: In memoriam Illyés Gyula (Múzeumi füzetek Szekszárd, 1985.)

Hubay Miklós: Illyés születése napján

koló, gyilkolni kész eszmerendszerek agresszivitását - ne essünk kétségbe - elszívja az idő. A társaság nemzetközi főtitkára, - Michelle Campagnoló-Bouvier - megkért, hogy az évkönyv első példányát, levelével, hozzam el Illyés Gyulánénak. Ezért siettem. Elhoztam. Az irtó vallásháborúk után a vallási béke, amelyről Ilylyés ír, ma inkább valóság, mint volt a vers születésekor. A pápa már elmegy a lutheránus istentiszteletre, és ott méltatja a reformáció érdemeit. 1946 őszén ott, Genfben ez még hihetetlennek tetszett, utópia volt - ma egy utópia realitása. Mennyire hiányzott ott Mantovában Illyés ! Ő tudta volna ott felidézni Vergiliust, ő egyedül. Az ő hívó szavára bizonyára megjelent volna, mint ahogy Danténak megjelent... Emlékszem, 46-ban, Genfben, Genf környékén - Coppet-ban Chillonban - micsoda szellemidézéseknek voltam boldog tanúja. Illyés és Cs. Szabó László egymással versengve tudásban, humorban, idézték Staël asszonyt, Rousseau-t, Shelley-t és Byront. Vergilius ma nagyon aktuális lett volna ott Mantovában, az Illyéssel lélekrokon Vergilius... Amikor Pozsgay Imre az imént az iskola előtti téren Illyést idézte - ha nem is szó szerint mondom most: „egy morzsányival sem több jogot a magyar népnek, mint a többinek" - Vergilius jutott eszembe - a híres mementó (hogy emlékezzék a római nép uralkodó hivatására), de amelyet csak akkor mond ki Vergilius, amikor előbb sorra veszi a többi népeket, hogy mindegyiknek kiemelje azt az erényét, amely különbbé teszi őt a rómainál. Nagyon hiányzott Illyés. Amíg az előadásra készültem ott, Mantovában, az járt az eszemben, mit szólna hozzá Illyés. Mi az, ami olyan mondanivaló lehet ama nemzetközi fórumon, amelyhez az indítást tőle kaphatnám? Hiszen privilegizált helyzetben vagyok, ott egyedül én ismertem egyaránt az illyési gondolatokat és indulatokat. Amíg a Kultúra Európai Társasága együtt volt Mantovában és Sirmionéban, minden reggel erőszakos halálok híreit hozták az újságok első oldalon. Lengyelországból, Chiléből, Indiából. Hivatkozva Illyésnek arra az egykori felszólítására, hogy a Kultúra Európai Társasága legyen bíró egy közép-európai viszályban, azt javasoltam, tűzzük ki - ettől az illyési kéréstől ösztönözve - a következő összejövetelre az európai nemzetiségek sorsa alakulásának az ügyét. Hátha ezekre a viszályokra is úgy nézhetünk vissza, mint most a vallásháborúkra. Egy jó vita ezt a boldogabb korszakot egy lépéssel közelebb hozhatja. Ha zeng a Harsona így mondja abban az epitáfiumban, amelyet sírjára szánt: s fölszáll, ha zeng a Harsona e sírból bár egy halk sora! Bár egy gondolata győzzön akkor - ez az az óhaja, amelyet a sírjából üzen. Az európai nemzetiségi viszályok csillapodása, ha ez az illyési gondolat győz, ha csak ez az egy is győz, akkor nem kell rettegni tovább attól, hogy egész Európa számára zengjen az a végítéleti Harsona - minden katedrálisunk és gondolatgyorsító Európa-kávéházunk, vagy az előbb oly szépen jellemzett (hisz Illyés is dolgozott ott) Európaeszpresszónk számára...