Vadas Ferenc szerk.: In memoriam Illyés Gyula (Múzeumi füzetek Szekszárd, 1985.)

Somlyó György: Távirat Illyés Gyulának. Éjszaka. Illyés Gyulához

Semmi se nyugtat. Mint a föld, forog s hétszeres mozgást végez egy helyében, így szikráznak az idő műhelyében az egyre hűlő s olvadó korok, mindig jelen és mindig észrevétlen, mint a csöndben hasadó atomok. Ó, hol van, aki mindent összefog? Ki bírja el mindezt egyetlen éjben, hol csillag és csók, elvek és kövek tombolva várják új törvényüket? - Ó, nézzetek fel a sötét időből: egy ifjú megy az utcán, meg-megáll, s szíve úgy reszket az órjás jövőtől, mint fészek, melyre most szállt egy madár. Illyés Gyulához Tihanyi végvár híres kapitánya, három megyét vendégelő nagyúr, s egy országot! úgy is, ha szótlanul, ha némán kong is szív és pince tája. S tudnál világot is! de haj! hiába, magyar költőt rab nyelv ejti rabul. Mint egy verset, fájó példázatul fordítsd le egyszer sorsod franciára. De úgy meg - hisz a magam szövegén próbáltam én is, szegényebb legény hol marad úgy az íz, a csín, a lelke? Az édes tóparton zengd csak tovább, tán kijut egyszer még a tengerekre, lefordíthatatlan sorsunk dalát.