Vadas Ferenc szerk.: Illyés és a puszták népe (Múzeumi füzetek Szekszárd, 1983)

Csányi László: Bevezető

mészetesen nem ismerhette, de olyan közelségben tudta magához, mint a messze szakadt testvért. Illyés is így van jelen mindennapjainkban, szerte az országban, s így marad meg, míg magyarul olvasnak Földünk e kis zugában. Vakoskodván érzek szomjú erőt, legyek a legmesszebblátó magyar. Ez a szomjú erő vezette Goethét idéző pályáján, s miközben valóban a „legmesszebblátó magyar" lett, napi dolgaink között is velünk van, mindnyájunkkal. Jelenléte irodalmunkban és életünkben olyan, mint egy családtagé. író nem viheti ennél többre.