Vadas Ferenc szerk.: Illyés és a puszták népe (Múzeumi füzetek Szekszárd, 1983)
Vadas Ferenc: Puszták népe-puszták világa
VADAS FERENC PUSZTÁK NÉPE - PUSZTÁK VILÁGA Irodalomtörténeti kiállítás Szülőföldje Illyésnek is, Babitsnak is Tolna. Babits számára Szekszárd több mint szülőváros, érzéseinek, gondolatainak, szimbólumainak alapvető for! rása. Már régen országos s talán Európa-hírű költő is, amikor még mindig nyíltan vallja, hogy Szekszárd fia. Illyés Gyula egész életműve a szülőföldről ered, „Ozorából mérték lett - írja Béládi Miklós - mindennek viszonyítási pontja, ahonnan az élet és irodalom - a történelem és nemzet, Európa és modern művészet áttekinthető, de föl is mérhető." Ozora egybeépült a világgal, a puszták népe belépett a világirodalomba. A dunántúli puszta - Illyés is a pusztán született - sajátos településforma, a nagybirtok jellegzetes képződménye, gazdasági központja, öntörvénye és urai önkénye szerint működő olyan organizmus, amelynek nemcsak sajátos érzelemvilága, egyedülálló szókincse, hanem külön etikája is volt. Kiállításunk ezt a magyar történelembe mélyen beivódott sajátos világot igyekszik megeleveníteni tárgyakkal (bútorok, szerszámok, használati eszközök, dísztárgyak) képekkel (faragások, festmények, fotók) és könyvekkel (Illyés-művekkel). A kastélylakók pompáját megelevenítő finom, kiegyensúlyozott empire bútorok, amelyeknek egyes darabjai talán még Napóleont is látták, a 19. század eleji bútormúvesség szép példányai, önmagukban is értékesek, együttesük pedig - a korabeli tárgyakkal kiegészítve - képes felvillantani azt a világot, amelyben főuraink éltek. A megszokottól eltérően, itt a cselédek életére utaló tárgyak sem szegényes bútorok, amelyeket gazdáik összeeszkábáltak, jobb esetben vásároltak, hanem szerszámok, használati eszközök, dísztárgyak, a dunántúli pásztorművészet páratlan szépségű darabjai, amelyek egyúttal azt is jelzik, hogy a puszták népe a művészetben is jelentős értékeket hozott létre. A kastélylakók tárgyegyüttesét a cselédekétől - annak ellenére, hogy mindkét oldalon értékek vannak - egy világ választja el. A kastélyokban több a csillogás, a pompa, az intérieur is erre utal, még akkor is, ha az ornamentika - a stílus sajátságaiból eredően - csak a legszükségesebbekre szorítkozik. A másik oldalon, a cselédházak környékén kevesebb a fény, nincsenek drága, oroszlánlábas bútorok, alabástrom oszlopos órák, hiányzanak az aranyverettel díszített felületek (legföljebb csak spanyolviaszra futja); a tükrösökön, borotvatartókon és egyéb dísztárgyakon mértani minták, állatok, figurák és virágok vannak, rend és kompozíciós törvényszerűség uralkodik mindenütt.
