Vadas Ferenc szerk.: Illyés és a puszták népe (Múzeumi füzetek Szekszárd, 1983)

Pákolitz István: Fölvállaltad

PÁKOLITZ ISTVÁN Mindétig nyögte sorsát e baljós jelű ország; anyátlanul - apátlan tengett a vakvilágban; kilátástalan hajnal, elüszkösödött jaj-baj! rendeznivaló bőven akadt minden időben. Fölvállaltad a gondját föld-nehéz szavú szolgák és koldusok-cselédek eltikkadt seregének; ki másra maradt volna a nemzet üdve-dolga?! tél-túl egy ezredéve, hogy a poéta-féle lármafaként vigyáz a szűkebb-tágabb hazára; igazunkat perelve kiáltja menny-egekbe jogunkat különb sorshoz, mit a jövendő hordoz; hogy új gyarmati-sorba ne döntsön csizmás horda. Igricek Fejedelme, igéd az ég kegyelme; homlokodon a krizma: szólnitudásod titka; Fölvállaltad Én most sem tudom, hogy van-e isten, Csak tudom, mi dolga lenne, ha volna. - ILLYÉS GYULA -