Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)

Losonczy Tóth Árpád: A felsőnyéki Magyar család krónikája, 1830–1869

plébánosa végezte. A tkeszi anyaegyháznak volt alárendelve a két szomszédos fiókegyház, ill. fióktemplom, Fnyék és Nagyszokoly. Mindkét faluban a plébános mellé beosztott káplán (capellanus) látta el a szolgálatot.

39 Az országos kimutatás szerint Tolna megyében 48 települést érintett a kolerajárvány, de a fönnmaradt források alapján csak 47 olyan települést ismerünk, ahol az orvosi vizsgálat szerint valóban előfordultak kolerás megbetegedések. A megye nyugati részén elterülő három szomszédos községet a pusztító kór továbbterjedésének megakadályozására létrehozott kettős zárvonal szerencsésen megóvta a kolerától. (HAVASDI 2012, 66-67.) A kérdéses települések halotti anyakönyveiben sem találtunk arra utaló bejegyzéseket, hogy a kolera ott is követelt volna áldozatokat. Egyedül a fnyéki ref.-ok halotti anyakönyvében leltünk két, a kolera következtében elhunyt halottra: Bakos József (40 esztendős) 1831. szept. 18-án lett a gyilkos kór áldozata, míg a 60 éves Bergyeg Mihály 22-én szenvedett ki. (Fnyéki ref. akvek, 1831. MNL OL Mft. A 665. d.)

40 Gyolccsal.

41 Utólagos bejegyzés, piros színű ceruzával írva.

42 Az 1830. évi ogy-en hozott új katonaállítási szabályzat a katonafogdosás megszüntetésével az újoncozásnál a sorshúzást léptette életbe. (BALÁZS KOVÁCS 2008, 326.)

43 Mindenszentek, Mindenszentek napja, v. Mindszent (nov. 1.).

44 Iszonykodni kellett - „tartós iszonyban vagyis iszonyt gerjesztő félelemben lenni”. (CZUCZOR--FOGARASI 1865, III. 153. h.) Ma úgy mondanánk, hogy „el kellett iszonyodni” rajta, „iszonytató volt” látni.

45 Br. Szepesy Ignác (1780-1838) - erdélyi (1820-1828), majd pécsi (1828-1838) püspök.

46 Bérmálás (lat. confirmatio = megerősítés). A Szentlélek közlésének a szentsége.

47 Mindkét szerencsétlen, aki a mennykőütés következtében vesztette életét, ref. vallású volt. Somogyi János 32 évet, míg társa, Juhász Péter, 26 évet élt. A villámcsapás 1833. aug. 19-én érte a két férfit. (Fnyéki ref. akvek, 1833. MNL OL Mft. A 665. d.)

48 Csuta (csutaj, csutajos) - Magyarország egyes területein (így Borsod megyében) csutajos legelőnek mondták az olyat, amely bozótos, bokrokkal van benőve. Csutaj (csut-aj) a régi magyar szóhasználatban azt jelentette, hogy apró csuta bokrokból álló cserjés, haraszt. Mivel a csuta = csutka, a bokrokkal sűrűn benőtt területen a cserjének, bozótnak csak a csutkája maradt. A csuta (csutaj) tehát tulajdonképpen cserjést jelent, de ezek a cserjék törpék, csuták, marhától lerágottak. (ILLÉS 1887, 665.; vö. CZUCZOR- FOGARASI 1862,1. 1095. h.) Egy másik, esetünkben valószínűbb jelentése is van a szónak, mely szerint a csuta olyan, korábban kukoricával bevetett helyet, kukoricást jelenthetett, amelyet elborított a kukoricának a szárvágás után a földben maradó töve. (B. LŐRINCZY 1979, I. 927.) Egy, a 18. század második feléből származó, latin nyelvű kéziratos térképen jól látható a falu központjától délre eső, a Tita-patakon (egy régi kataszteri térképen a neve „Keszi fojo”) túl elterülő terület, a ,J3ontai szűrűs kertek”. Nyugatról a kukoricával beültetett táblákon túl a Várhegy határolja. (Possessio Főlsőnyék, MNL OL S 20. No. 33). A szérűskertek a falu határában kimért, magánbirtoklású parcellák voltak, amelyek a jobbágyok nyomtató és rakodóhelyeiként szolgáltak. Pesthy Frigyes 1864-ben összeállított helynévtárában Fnyéknél, a Bontával kapcsolatban ennyi áll: „belső telkek északra fekvő hegyoldalok”. (GAÁL-KŐHEGYI 1975, 304.) Sajnálhatjuk, hogy Egyed Antalnak, a pécsi egyházmegye tudós papjának (1779-1862) az 1820-as években gyűjtött és 1829-ben megjelent, forrásértékű leírása Tolna megyéről csak részben maradt ránk (EGYED 1828.). Az akkori dombóvári anyag elveszhetett; csupán a vármegye 8 mezővárosának és 54 falujának jelentése maradt az utókorra, az Egyed által összeállított kérdőívekre adott válaszokból. (CSERNA-KACZIÁN 1986, 3.)

49 A szokatlanul enyhe télről írottak valóságát a Veszprém megyei Csöglén élő Székely János naplójának idevágó sorai is alátámasztják: „1834m esztendőben oly gyenge tél volt, hogy Szent Pál napján (jan. 25-én: L.T. Á.) sokan az oskolás gyermekek mezétláb jártak fői" (SZÉKELY 2004, 79.)

50 A családi krónikát írni kezdő Magyar János egy, a krónikától elkülönülő lapon a család évenkénti bortermését is följegyezte. Eszerint 1834-ben, a kimagasló szőlőtermésnek köszönhetően, 50 akónyi bort sikerült előállítaniuk saját szőlőjük terméséből.

51 Öt akós hordóért.

52 Akó - régi űrmérték. 1 (bécsi) akó = 40 pint. Átlagos értéke mai mértékegységben 58 liter.

53 A kivételesen gazdag 1834. évi magyarországi szőlőtermésről, amelyből páratlanul nagy mennyiségű bort termeltek, a hazánkban járt és kiválóan értesült brit utazónő, Julia Pardoe is megemlékezett a reformkori Magyarországot bemutató könyvében. Az az évi szüreti időszakról ezt írja: ,Az 1834-es év olyan bőségesnek bizonyult a szőlőtermésben, hogy sok helyütt le sem szüretelték a termést, mivel nem lett volna miben tárolni annak sajtóját. Ennek megfelelően a bor olyan olcsó lett, hogy egy egészen tűrhető bort már fél pennyért is meglehetett vásárolni’.’ (PARDOE 2015, II. 145.)

54 Hg. Batthyány-Strattmann Fülöp 1834-ben az uradalmait két prefektúrára osztotta, egy Alsó Kerületire és egy Felső Kerületire. A hatalmas területű enyingi központú anyauradalom az Alsó Kerülethez tartozott, Mórocza Dániel prefektussal az élen. Ennek korábban részét képezte a fnyéki gazdasági kör is a hercegi uradalom Tolna megyei részén. A fnyéki körhöz tartozott Fnyék, Hor- hi-puszta, Potol-puszta, Külfürged, Belfürged, Kollát-puszta. Az anyauradalom kerületei a gazdálkodás igényei szerint változtak. Feltehetően így szervezték önálló körré Fnyéket is, ahogy például később Fürgédét is, amelyet aztán ketté is osztottak. 1834-ban az enyingi uradalmat kettéosztják a Sión inneni és azon túli, pontosabban az enyingi és a fnyéki uradalomra. A fnyéki gazdasági körből tehát önálló uradalom, önálló prefektúra lett. A két uradalommal együtt kezelték az 1828-ban vett érdi uradalmat is. Ez az állapot 1837-ig tartott. Arról nincs tudomásunk, hogy Fnyék önálló prefektust kapott volna. Az egyes birtokkerületek vezetője az ispán volt. A fnyéki prefektúra ispánjának is ott kellett laknia. Meg kell jegyeznünk, hogy az ispán lakás mind külsejét, mind belsejét tekintve meglehetősen szerény, igénytelen uradalmi épület volt. Az egykorú uradalomleírás szerint a tiszti ház arra nem volt alkalmas, hogy falai között úriszékeket tartsanak. Ráadásul igen rossz állapotban volt a teljesen „sárfalból” készült ház. De „ezen nyomorék épületet helyre hozza a 8. hóidból álló, már most helyre hozott belső fundus, mellet keresztül follya az úgy nevezett Keszi patak'.’ Továbbá a házhoz „a Conventional földeken kévől Kolláttol nem messze vagyon 4. hold szántóföld is" (MNL FML BÚI 10. d. Uradalomleírás, 1823) 1834-től aztán, amikor Fnyék egy új, különálló uradalom központja lett, mely a Sión túl fekvő Somogy és Tolna megyei birtokokat foglalta magában, az ispánlakot a megnövekedett feladatoknak megfelelően, némileg kibővítették és átalakították, hogy az uradalom irányítását onnan intézhessék. Akkor „épitetett szilárd szerekbül egy szoba Urod: Cancellarianak két kis benyilloval, egyik Írnokok számára, a másik Pénztárnak cseréptetőre’.’ (MNL FML BÚI 17. d. 20/2. Uradalmi ügyvédek levelei (1820-1843). Uradalomleírás, 1841 körül.) Az új épületrész kivételével a nádfedelű uradalmi ház továbbra is nyomorúságos állapotú maradt; az építmény falai túlnyomórészt sárfalakból álltak, csupán helyenként „foltozva” meg téglával. Gráf József fnyéki ispáni tisztségére vonatkozóan 1834 tavaszáról rendelkezünk egy adattal. Az enyingi uradalom 1834-es átszervezésével kapcsolatban író544