Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Gyöngyösi Szilvia–Erdélyi Zoltán–Juhász Laura–Barkóczy Péter–Szabó Géza: A réz ötvözésének technológiaváltása Európában a Ha D időszak pannon bográcsainak archaeometallurgiai vizsgálata alapján
is elárulják, hogy itt egy olyan keleti gyökerű népességgel kell számolni, akik ugyan életmódjukat tekintve a sztyeppéi szkítákhoz hasonlóak, de a Fekete-tengert nem északról, hanem délről, Kis- Ázsia felől kerülték meg. Jelenlegi tudásunk szerint csak egyetlen ilyen nép volt a vizsgált korszakban, az ókori forrásokban szereplő kimmerek, akiknek egy része a szkíták elől menekülve a Fekete-tengert északról kerülte meg, míg másik águk átkelve a Kaukázuson a Kr. e. 8. századtól már Urartu, Phrygia, majd később Lydia területén hadakozott.21 A Balkánon keresztül a Kr. e. 7. század utolsó harmadában a Dél-Dunántúlra az ókori források szerint az egykori Méd Birodalom területéről érkezők22 hagyatékában így válik érhetővé és értékelhetővé a keleti lovasnépek tárgyi anyagának és az Ókori Kelet fejlett technológiájának sajátos keveredése. A fémtárgyak egy részénél már az előzetes szemrevételezésnél is teljesen új, eddig területünkön nem észlelt technológiai jelenségeket tapasztaltunk, amelyek a kompozit elemekből összeszerelt tárgyak sorozatgyártására és különleges technológiák használatára utaltak.23 Ezért a régészeti tárgyak szokásos formai párhuzamainak keresését és anyagösszetételének meghatározását részletes metallográfiái vizsgálatokkal egészítettük ki. Az egyik bronzbográcshoz tartozó töredéknél az ötvözés eddig a Kárpát-medencei tárgyaknál nem ismert módjára utaló eredményeket hozott, ezért az ehhez az edénytípushoz tartozó leletekre vonatkozó új ismereteinket külön is összefoglaltuk. AZ 1907-BEN TALÁLT REGÖLYI BOGRÁCS VIZSGÁLATA Regölyből korábban egy viszonylag ép, és újabban még legalább egy további bronzbogrács töredékei kerültek eddig elő (1. kép). Az első, kettőzött kereszt alakú függesztőkkel és áltordírozott fülekkel szerelt, enyhén ovális, 26, illetve 27,3 cm peremátmérőjű, hiányos aljú bogrács ismeretlen körülmények között, 1907-ben került a szekszárdi múzeumba.24 Az jól látható, hogy a régi regölyi bográcson a külső oldalon a perem alatt két sávban 2-2 párhuzamos vonal fut körbe.25 A díszítés vonalvezetése folyamatos, karcoknak tűnik. A bogrács 3 mm körüli vastagságú peremén a 4-4 lencsefejű, öntöttnek tűnő szegeccsel felerősített függesztőfülek közelében mindkét oldalon 2-2, mintegy másfél cm hosszan a peremből 1,5 mm-re kiugró, enyhén megvastagodó rész figyelhető meg, amely a perem élének sima felszínével szemben egyenetlen törésfelületet mutat (2. kép). A bogrács külső és belső oldala a felső harmadában a korróziós jelenségektől eltekintve sima, míg oldala a feneke felé hártyavékonyságúra vékonyodik. Mindkét oldalán kalapálás nyomai figyelhetők meg rajta. (Alja jelentős mértékben hiányzik, műgyantával egészítették ki.)26 A bogrács pereméből a függesztőfül melletti részen vettük a mintát. A hidegen műgyantába ágyazott és nedvesen csiszolt, majd óvatosan polírozott metszetet FeCl először vizes, majd alkoholos oldatával marattuk.27 A csiszolati képen kis nagyításnál szinte semmi nem látható, de a négyszázszoros képen már kirajzolódik az alfa szövetben a viszonylag nagyméretű krisztallitok határa, s közöttük a helyenként megbúvó, egyenes vonalak mentén kettéosztott ikerkrisztallitok (3. kép). A metszeti képen elszórtan látható pöttyökben rézszulfidos dúsulások figyelhetők meg, az ón eloszlása egyenletes, aránya 8,89%. A metszeti képen látható lágyított szemcseszerkezet a néhol felfedezhető ikerhatárokkal 21 EPYflKO 2005, Fig. 31; KOHLER 1995,185-189. 22 SZABÓ - CZUPPON 2014, 50-51. Fig. 1. 23 SZABÓ 2013; FEKETE - SZABÓ 2017a. 24 PATAY 1990, 30. Helyszíni megfigyeléseink és a helytörténeti adatok alapján azonban feltételezzük, hogy a bogrács a halom környéke századforduló utáni építkezéseinek földmunkái során, esetleg a tömésfalhoz elhordott rétegeiből kerülhetett elő. 25 A regölyi bogrács részletes vizsgálati eredményeit és összehasonlító értékelését korábban már több alkalommal is közreadtuk (SZABÓ 2009; SZABÓ 2012; SZABÓ 2013), ezért itt csak a mostani témakörünk szempontjából legfontosabb megfigyeléseket, az eredmények lényegét ismertetjük. 26 A hosszú évtizedeken át hiányos állapotában heverő műtárgyat kérésünkre gondosan restauráló és kiegészítő Nacsa Mihálynak utólag is köszönettel tartozunk. 27 BrWMM63. számú minta University of Bradford archaeometallurgiai tanszéken végzett előkészítéséért és a műszeres mérések lehetőségéért ezúton is szeretnénk köszönetét mondani G. McDonnellnek és M. Pollard tanszékvezetőnek. 9
