Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)

Losonczy Tóth Árpád: A felsőnyéki Magyar család krónikája, 1830–1869

229 Gr. Teleki László (1811-1861) - író, politikus, az Ellenzéki Kör elnöke, a reformogy.-eken a főrendi ellenzék vezére. A szabadság- harc idején a magyar kormány párizsi követe. 1861-ben a Határozati Párt ogy.-i képviselője. 1861. máj. 7-én végzett magával.

230 Beamter (ném.) - hivatalnok, tisztviselő.

231 Az első legelő elkülönítés a faluban, az egykori jobbágyok álláspontja szerint, még 1815-ben történt meg. Az 1808-ban kezdődött és 7 évvel később befejezett úrbéri regulatiós per eredményeként a körmendi uradalom 1000 magyar hold tiszta legelőt engedélyezett a fnyéki jobbágyok marháinak, amelyet aztán, a jobbágyokat pártoló második vármegyei ügyész kérésére, még megtoldott újabb 57 holddal. (KÁLLAY 1985, 165.) Az 1815. ápr. 27-én kelt úriszéki végzés és a perhez szintén mellékelt eredeti végrehajtási bizonyítvány a volt jobbágyok szerint azt igazolta, hogy a felperes által a községnek „kihasittatni rendelt 1000 hold legelő mint tulajdon és magán legelőnk kihasitatván át is adatott, és kettős barázdával a’földes úri legelőtől elkülönitve ki is jeleltetett" (MNL TML IV/156/a 24. d. A fnyéki volt jobbágyok a pécsi első folyamodású törvényszékhez. Fnyék, 1860. dec. 15.) Az úrbéri rendezés egyik legfölkészültebb szakértője, Tóth Lőrinc joggal fogalmazott úgy, hogy „az egész úrbéri rendezésben talán legfontosabb, legkényesebb, legtöbb féltékenységet s legerősebb szenvedélyeket ébresztő tárgy [...ja legelők kérdése”. Nem véletlen, hogy a hosszú éveken át húzódó legelő elkülönítési per Fnyéken is szélsőséges indulatokat váltott ki az egykori jobbágynépesség körében. A jeles jogtudós és író hozzátette még, hogy a legelők kérdésének rendezése óriási tapintatot és felkészültséget igénylő munka. (TÓTH 1857, 105-106.) Ugyanis a legelőtől függött a földművesnek marhatartása, s ezzel összefüggésben egész gazdasága is. A robotoló és közmunkát végző jobbágynak lehetőséget kellett arra adni, hogy marhát tarthasson. Ehhez azonban a jobbágynak legelőre volt szüksége. Ennek egyik föltétele a közlegelőből való részesedése volt. Több fönnmaradt eredeti okirat is alátámasztja, hogy a Fnyék község, mint „volt jobbágyság és alperesek ellen” hg. Batthyány-Strattmann Fülöp által 1857-ben indított úrbéri legelőelkülönözési perben hozott végső, a harmadbíróság szerepét átvevő Magyar Királyi Hétszemélyes Tábla által meghozott ítélet foganatosítására 1862. máj. 30-án, vagyis éppen az Áldozócsütörtök utáni pénteki napon szerettek volna a hatóságok sort keríteni. (MNL FML BÚI 9. d. 8. Farkas 1. a főkormánynak. 1862. jún. 6., 1862. nov. 17., 1863. jan. 6.; Novák Imre dombóvári főszolgabíró jelentése az alispánnak. 1862. jún. 1.) Az abszolutizmus korának időszakában a harmadik folyamodású bécsi legfőbb úrbéri törvényszék (Oberstes Urba- rial-Gericht) szerepét tehát a jelek szerint ismét a feudális jellegű Hétszemélyes Tábla vette át. Az 1860. okt. 20-án kiadott Októberi diploma után, 1861 jan.-ban összeülő országbírói értekezlet által megalkotott Ideiglenes Törvénykezési Szabályok ugyanis visz- szaállította az 1848 előtti törvénykezési rendszert. Erről közvetve Frankenburg Adolf, a kor ismert írója és lapszerkesztője is megemlékezik bécsi emlékiratában. (FRANKENBURG 1883, II. 55.) Ugyanakkor egy, a közelmúltban megjelent tanulmány szerint fenntartották továbbra is az önkényuralom idején életre hívott úrbéri bíróságokat. (PAPP 2011, 5.) Mi az úrbéri periratokat átböngészve nem találtunk olyan forrásokat, amelyek a bécsi legfőbb úrbéri törvényszék végső, perdöntő szerepére vagy akár csak közreműködésére utalnának a fnyéki legelő elkülönítési perben. A Tolna vármegyei főszolgabíró, Novák Imre által vezetett küldöttségnek az lett volna a feladata, hogy küldetésének megfelelően, érvényt szerezzen a fnyéki legelő elkülönítési perben a hétszemélyes tábla, mint harmadbíróságú (harmadfokú) úrbéri törvényszék által hozott jogerős bírói ítéletnek. A megyei küldöttségnek tagja volt Madarász János ügyvéd, Batthyány herceg jogi képviselője is. Nekik kellett volna a közlegelő elkülönítése és felmérése érdekében a kijelölt mérnököt bevezetni. Az egy darabban lévő, mintegy 1064 4/8 holdnyi, bíróilag pedig 1113181 magyar holdban véglegesített legelőterületnek felmérésére, az ítéletnek megfelelően, ekkor kellett volna sort keríteni, hogy majd a Batthyány-uradalom részére megmaradt, illetve az egykori jobbágyokat megillető legelőrészt a későbbiekben el lehessen választani. A falu lakosságának ellenállása következtében az ítéletnek ekkor nem tudtak érvényt szerezni. Nehezményezte ugyanis a falu népe, hogy az addig közösen használt jobbágyi legelőt, amelyen addig kizárólag csak az egykori jobbágyok marhái legeltek, a hétszemélyes tábla döntése alapján fel kellett osztani, s az illetékes bíróság, hg. Batthyány-Strattmann Fülöp kérelmének helyt adva, elrendelte az ítélet végrehajtását, a legelő elkülönítését és fölmérését. A pert kezdeményező Batthyány Fülöp nem vitatta a fnyékiek azon állítását, hogy a több mint 1000 holdnyi egykori jobbágyi legelőn addig kizárólag csak a jobbágyok marhái legeltek. De azzal érvelt, hogy mindvégig fönntartotta az uradalom részére a közös legeltetés jogát. Mint beadványában írja „úgy tisztjeim, cselédjeim 's árendásaim minden féle barmaiknak közös legeltetése az említett gyepes legelőre nézve is [...] az uradalom részére fenntartatott”. (MNL TML IV. 156. a. 24. d. Batthyány Fülöp hg. a szekszárdi úrbéri törvényszékhez. 1857. máj. 7.) Mivel a felperes herceg a bíróság előtt maga is beismerte, hogy nemcsak az 1000 hold községi és magán legelőn, hanem az úrbéri tarló-, ugar- és rét földeken sem gyakorolt mindaddig közlegeltetést, a falu lakossága joggal érezhette úgy, hogy a nekik 45 évvel azelőtt, az 1815. ápr. 27-én kelt úriszéki végzés értelmében „tulajdon magán legelőül elkülönitve már át is adott 1000 hold legelő iránti közösségről” már végleg lemondott az uradalom. (MNL TML IV. 156. a. A fnyéki volt jobbágyok fellebbezési kérvénye a szekszárdi úrbéri törvényszékhez. 1858. máj. vége-jún. eleje; a fnyéki volt jobbágyok fellebbezése a pécsi első folyamodású úrbéri törvényszékhez. 1860. dec. 15.) Az egykori jobbágyközösség részére 1815-ben a felperes által átadott 1000 magyar holdnyi legelőt saját tulajdonának és magán legelőjének tekintette a község népe. (Uo.) A hétszemélyes táblai ítélet alapján az összesen 1113 holdnyi és 491 négyszögölnyi, eredetileg is „dombossab, völgyes- sebb” jobbágyi legelőből a volt jobbágyságnak és a javadalmasoknak 836 holdat kellett elkülöníteniük, szemben a pécsi másodbíróság által összesen megítélt 686 2/8, telkenként pedig 10 holddal. (MNL FML BÚI 9. d. 8. Farkas I. a főkormánynak. 1862. febr. 22.) Ebből a 61 volt telkes jobbágynak jutott egy tagban 732 hold. A harmadbíróság telkenként 12 holdban állapította meg az egykori úrbéresek legelő illetményét. A telkes gazdáknak tehát 732 holdat juttatott a bírói ítélet. A 29 kisházas zsellérnek (nyolcra jutott egy telek, hiszen 8 zsellért kellett egy telkes jobbágynak venni) 3 4/8 telek után 43)4 holdat hasítottak ki egy tagban. Az extraserialisták- ra 4 4/8 telek után 54 hold jutott. A per eredményeként „mutatkozó 274 holdnyi legelő térség [...] ö H[ercze\gsége érdekeit kielégit- töleg a lehető legjobb, s a gulya használatára nézve a legelőnyösebb helyeken lett kiadva". Farkas Imre tiszttartó a jó gazda önelégültségétől eltelve büszkén jelenthette urának, hogy „a birtok átvétele után a’ juhok azonnal a’ legelőre hajtattak, és igy az uradalomnak jutott rész tetleg birtokba vétetett" (MNL FML BÚI 9. d. 8. Farkas I. a főkormányszéknek. 1862. nov. 17.) Teljesült a pert kezdeményező hg. Batthyány-Strattmann Fülöp óhaja, s az enyingi uradalom tiszttartója szerint a legjobb minőségű legelőket sikerült megszereznie. Ezek kisebb részben a poszkai erdőszélen terültek el (közel 22 hold), illetve a Horhi-pusztával érintkeztek (39 hold), a nagyobb és értékesebb legelőrész azonban a Kútfejesi-dűlőben lévő rét volt, amely a külfürgedi gulyalegelőtől egészen a külfürgedi útig terjedt. (MNL FML BÚI 20. d. 7. Farkas I. a főkormánynak. 1863. jan. 6. és 1862. nov. 17. Vö. MNL TML IV. 156. a. 24. d. A fnyéki legelő kiosztásának kimutatása. 1862. nov. 13.) A közös legeltetés megszüntetése előtti állapotokat tükröző dűlő leírás szerint „ezen düllö [...[kevésben ugaroltatván, a jókhoz soroztatott’.’ Hasonlóan értékes volt a Hosszúsűrűi-dűlőben, a Horhi-puszta mellett lévő legelőterület. (MNL TML VI. 181.132. d. A 126/2. Fnyék dűlő leírása, 1852.) A tiszttartó őszinteségi rohamában a per lezárultával immár kendőzetlenül fogalmazhatott tiszti tudósításában: „Tekintve azt, hogy előbbre Ö H[etcze\gsége részéröl semmi közle558