Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)

Losonczy Tóth Árpád: A felsőnyéki Magyar család krónikája, 1830–1869

tárában föllelhető egyik kézzel írott, 1839-től vezetett kiadványból ugyanis egyértelműen kiderült, hogy Girk püspök hivatali ideje alatt kétszer járt püspöksége Tolna vármegye Felsőkerületében, a mai Tamási esperesi kerületben található Fnyéken, s mindkét esetben bérmált. Az első, bérmálással összekötött látogatásra valóban 1856-ban került sor, de nem máj.-ban, hanem szept. 17-én. (Functiones ordinis episcopalis in dioecesi Quinque-Ecclesiensi ab anno 1839 praesusceptae. /A Pécsi Egyházmegye püspöki rendi funkciói 1839-től./ Kézirat. (H. n. é. n.) [Pécs] PPL). Az 1856-os év eseményeinek bejegyzései közé naplónkban utólag kerültek az elmúlt évi tragikus esetek, így a csőszház leégésének és a sok áldozattal járó kolerának az említése. A krónikás x-el jelölte meg a betoldásra kerülő szövegrész pontos helyét az 1857. év előtt. A kezünkbe került egyik forrás, az akkori fnyéki plébános, Komáromy István levelének tanúsága szerint, a pécsi püspök eredetileg úgy tervezte, hogy a Simontornyai alesperesi kerületet Tolna megyében 1855 szept.-ében „atyailag meglátogatja és a’ bérmálás szentségében a' még a’ hitben gyengéket megerősítendi e’ kegyelmi szer kiosztásával'.' Fnyéki látogatására szept. 6-án délelőtt került volna sor. A tervek szerint a Tamásiból érkező főpásztor „egy kis barátságos ebéd" elfogyasztása után, látogatásának befejeztével „hálásra” Ozorára utazott volna tovább. Ez a látogatás azonban abban az évben a pusztító kolerajárvány miatt meghiúsult. Pedig a plébános mindent elkövetett a „sok kegyességgel bíró" főpásztor „tiszteletteljes elfogadására". Már a templom kicsinosítására is megtette a kellő előkészületeket. Tekintettel arra, hogy a fontos alkalomra „a'templomnak illő díszítése okvetlenül megkivántatik”, a tisztelendő a templom épületének szükséges javítása érdekében néhány pozsonyi mérő meszet és egy napra legalább két kőművest kért az uradalomtól. Gondoskodott arról is, hogy a templomban „kedvelt hívei” megjelenhessenek, „vagy a’ bérmálkozás, vagy a’ bérma atyai és anyai kötelességek teljesithetése végett". Mivel a bérmálási nap „fél ünnep” volt a hívek, a plébánia közönségére nézve, arra kérte az uradalmi tisztséget, hogy „fél napi - délelőtti - szünidőt” engedélyezzen a plébániához tartozó pusztai filiálisok (leányegyházak: Fürgéd, Horhi) cselédsége számára. (MNL FML BÚI 9. d. 7/4. Komáromy I. a tisztségnek. 1855. aug. 19.)

200 A templom sekrestyéjének 1856-ban történt kifestéséről, „elegáns kidíszítéséről” ld. SCHEMATISMUS 1857,155.

201 Fertály, fertália (ném. Viertel) - negyedrész szóból, valamely egységnek az Vt-ed része, esetünkben olyan földmérték, amely a jobbágytelekre vonatkozik. A fertályos vagy fertályos gazda negyed telekkel bíró egykori jobbágy (quartalista) volt. Krónikánkban arról van szó, hogy Jóna Panni egykori negyed jobbágytelkeit vette meg a Magyar család.

202 A ma már nem létező egykori malom a Tita-patak, régi nevén „Keszi folyó” partján volt. Napjainkban már csak egy volt háztáji kertrész (Malomkert) őrzi a nevét, amely a Kossuth Lajos utcából közelíthető meg. (Kóczán György, egykori fnyéki lakos szíves közlése.) Ehhez a közléshez hozzá kell azonban tennünk, hogy a helyi adatközlők erre a helynévre már nem emlékeznek. Fönnmaradt viszont a Tófenék, azon belül a Malomrét elnevezés. Az egykori vízimalom neve „Vizes-malom”-ként maradt meg a köztudatban, míg a hozzá vezető betonhidat „Pógár-közi-híd”-nak emlegetik. (HAJDÚ 1981, 53.) Az egyszerű sárfalból épített „molnár lakás” két szobából, konyhából és kamrából állt. Istálló és egy valószínűleg hozzáépített tárolóépítmény, vagyis „kiss szin” is tartozott hozzá. A malomház maga egy fából épített, rozzant épület volt. A malomhoz négy magyar holdnyi szántóföld, továbbá 1% hold rét is tartozott, melynek élvezetéért cserébe a malom bérlője minden év Szent Mihály napján (szept. 29.) köteles volt meghatározott összeget befizetni az urasági pénztárba. Úgy tűnik, hogy bizonyos kiterjedésű kenderföld és káposztáskert is járult még a malomhoz. 1879-ben azonban, amikor a fnyéki ref. gyülekezet tulajdonába került a vízimalom, mellé már 5% hold rét járt, továbbá az egész határbeli vízijogot is megszerezte a malommal a ref. egyház. Szász Károly, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke 1887. évi egyházlátogatásának idején a fnyéki ref. egyház állapotáról készült felmérés alkalmából egy vagyoni leltárt is összeállított Varjas Gábor, az akkori lelkész. Ebben a malomról is megemlékezvén, fölsorolja a malom tartozékait. Ezek a következők voltak: „Egy nádas molnárlakás. Két szoba, konyha, félszer, istálló. A voltaképpeni malom téglából, cserepes, kétkerekű. Az egész határbeli vizijog. 5% hold rét a malommal. 2 bocskás, 1 mércze, egy finak, egy mérő, egy mázsa, 2 felöntő, egy vastorony, egy nagy kalapács, egy vaskályha, egy asztal a malom szobában'.' A malom évi jövedelme akkoriban 1200-1600 forint volt, míg értékét legalább 15 000 forintra becsülte a tiszteletes. (RL A/l i. Püspöki vizitációk iratai 1816-1990. Szász Károly vizitáció. A Dunamelléki Református Egyházkerület egyházainak külső és belső állapota 1885-1893 években, Szász Károly püspök idejében. IV/1. kötet. A külső-somogyi egyházmegye egyházainak állapota 1887-ben. Fnyék, 279-280.)

203 Az 1834. évi malombérleti szerződéshez hasonlóan, ennek a bérleti megállapodásnak sem találtuk meg a levéltári bizonyítékait. A rendelkezésünkre álló források alapján ugyanakkor lépésről lépésre kikövetkeztethető, hogy milyen előzmények után sikerült a Magyar családnak újra megszereznie az uradalmi malom bérleti jogát 1859 elején. Annyi bizonyosnak látszik, hogy az előző malombérlő, Kovács János valószínűleg a szokásos három évre köthetett szerződést az uradalommal a fnyéki vízimalom működtetésére. Bérleti szerződése a jelek szerint 1859-ben még nem járt volna le. 1858-ban az uradalomnak 251 forint bánatpénzt (foglalót) fizetett be. De már jan. 31-én azzal a kéréssel folyamodott az uradalmi tisztséghez, hogy az árenda fejében az uradalom részére járó 270 mérő gabona mennyiségét 204 mérőre szállítsák le, és „100 /7[eng0]^orin]i bér hátraléte” a malom kül- és belszerkezete megújításának fejében „elengedtessék'.' Erre a főkormánytól 1858. febr. 9-re érkezett meg a tisztséghez az igenlő válasz: „Kovács János, f. nyéki malombérlőnek ezennel kérelmére, w[alom]. 1857. évi béréből 100p[engő]/[orin]í elengedteték; folyó 1858. fogva az évi bér 270 mérő gabonáról, 204 mérőre leszállétaték’.’ Ezzel a változtatással iktatták be véglegesen a haszonbérletbe a molnárt. Vagyis eredetileg, árverés útján 270 pozsonyi mérő gabona fizetésének ráígértével szerezte meg 1857-ben a malom bérleti jogát Kovács János. Az 1858-as Levelezési könyv bejegyzése szerint a tisztség jan. 15-én kelt, és a főkormánynak azonnal el is küldött levelében az 1858. év első negyedére esedékes malomvám gabona, vagyis az őrölni való gabona tizedrészének árát a következőképpen kéri megállapíttatni. Búza: 1 forint 57 krajcár, kétszeres: 1 forint 27 krajcár, (szemes) kukorica: 1 forint 21 krajcár. (MNL FML BÚI 5. d. 6/11. Levelezőkönyv, 1858.) Hg. Batthyány Fülöp 1859. évi Levelezési könyvé-ben találtunk egy 1859. jan. 4.-i, a fnyéki körtől érkezett följegyzést Kovács János fnyéki molnár múlt évi tartozásáról, ami föltehetőleg a korábbi bérlő felelőtlen gazdálkodására és a vele megkötött malombérleti szerződés feltételeinek be nem tartására mutat. Ennek egyenes következményeként hamarosan, jan. 8-án megszületett a főkormány felé a nyéki kör ispánjának javaslata is: „Kovács f. nyéki molnártol vétessék el a’ malom, és Magyar Istvánra ruháztassék ált”. (MNL FML BÚI 5. d. 6/12. Levelezőkönyv, 1859.) A kipróbált hűségű, megbízható, becsületes és jól gazdálkodó Magyar István tehát, több évtized elteltével, ismét a malom bérlőjévé vált. Találtunk szerencsére egy olyan, tűzkár elleni biztosítási listát tartalmazó forrást 1861-ből, amely tartalmazza az enyingi uradalom területén lévő uradalmi épületek bérlőinek biztosítási szerződéseit. Ezen a listán szerepel Magyar István neve is, aki az általa bérelt fnyéki malom épületekre 3 évre kötött biztosítást a mezőkomáromi biztosítási ügynökségnél. A biztosítási ív száma -/si628. A biztosított összeg 1008 forint 60 krajcár volt, míg a fizetett biztosítási díj 25 Ft 79 krajcár. (MNL FML BÚI 9. d. 8. Tisztség a főkormánynak. 1861. dec. 16.) Az uradalommal 1861-ben újabb három éves ciklusra malombérleti szerződést kötött Magyar István. 1864-ben további 3 évre engedte át neki a

555