Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Losonczy Tóth Árpád: A felsőnyéki Magyar család krónikája, 1830–1869
sok esetben „a részes aratással gyűlt cassából" fedezte. Megkockáztatjuk azt az állítást, hogy az ekkortájt megkezdett munkálatok- hoz, így a parókia tetejének zsindelyezéséhez, az ottani kamra alatti új pince átépítéséhez, valamint az iskola udvarának és kertjének elkerítéséhez szükséges pénzt is a „több esztendőkben folytatott” „részes aratásbul vett keresményjéböl” teremtette elő a ref. közösség. Feltehetően azért lett volna égetően szükségük a pénzre, azért nem vállalták el ingyen a gyalog napszámot a fnyéki zsellérek. (Kálmándy József feljegyzése a Fnyéki Ref.- Eklézsiáról 1833-ban. RL A/6. Külső-somogyi egyházmegye iratai 19. Fnyék, 1833). A 19. század első felében a felekezetek közötti ellentétek természetesen még jelentősen befolyásolták az emberek mindennapjait Magyarországon. Nem volt ez másként Fnyéken sem, ahol ekkor még a ref.-ok voltak erős többségben a katolikusokkal szemben. Noha a két felekezet közötti ellentétek lassan enyhültek, a ref.-ok bizalmatlansága csak lassan engedett. Az óvatos bizakodás érhető tetten az említett egyházlátogatási jkv. soraiból: „Az Ekklesiánk békességben vagyon, sem külső sem belső állapotjara nézve most senkitől sem háborgattatik, sem a Rom. Catholica Vallásra úgy mint ez előtt senki nem kénszeritetik oly nagy erővel, hanem hogy a’ régit nehezen felejtik tagadhatatlan’.’ (RL A/l b. G. 38. Püspöki vizitáció ir. /Fnyék/ 3.) Báthory püspök kérdésére adott válaszában Varjas János prédikátor ehhez azonban még hozzáfűzi a következő megjegyzést, mely derűlátását némileg árnyalja: „Az Innepek megtartására még eddig nem erőltettek, sőt magok sem tartottak meg ez előtt oly szorossan, mint mostanába; és görbébb szemmel nézik mint ez előtt ha dolgozunk” Ez a katolikus egyházzal, s kisebb részben annak híveivel szembeni fenntartás is befolyásolhatta a „nyéki kálomisták” magatartását a gyalog napszám kérdésében. A ref.-ok és a kat.-ok között még hosszú évtizedek múltával sem múló ellentétek és bizalmatlanság érdekes részletére világít rá a falu későbbi plébánosa, Kiss István nyugalmazott tanító naplójának egyik bejegyzése alapján. Megemlíti, hogy az 1875-ben, 68 éves korában magtalanul elhunyt, kát. vallású Matuzsa István jelentős vagyonának túlnyomó részét saját egyházának templomára hagyta. Mivel azonban - miként azt maga szépen megfogalmazta - a községnek szülötte lévén a „másik felekezet s annak tagjai iránt is teljes rokonszenvet érez", megtakarított tőkéjének egy kisebb részét, 200 osztrák értékű forintot (400 koronát) a kálvinista egyházra testálta. Hasonló gesztusra azonban a „nagyobb és gazdagabb reformátusságj’ részéről a krónikás nem tudott példát fölhozni: a fölényes ref.-ok még évtizedeken keresztül lenézték a falubeli szegényebb kat.-okat. (BÁTOR [1948], 99-100.) 19 Kívül. 20 Kőláb. 21 Fundamentum (lat.) - alapzat (épületé). 22 Nehezen olvasható, elmosódott szavak. 23 Kolera - a középkorban „fekete halál”-nak, míg a 19. században hányszékelésnek, dögvésznek, „ragadványos epemirigy"-nek vagy „napkeleti epe-kórságj’-nak is nevezett súlyos járvány, „mételyes nyavalya". 24 Família (lat.) - család. Itt: [előkelő] nemzetség. 25 Rudnay Sándor (1760-1831) - erdélyi püspök (1815), esztergomi érsek (1818), bíboros, hercegprímás. Visszaállította Esztergom régi fényét; ő építtette a székesegyházat, a prímási palotát és a szemináriumot (Papnevelő Intézet). A kolera végzett vele. 26 1831-re még csak a székesegyház altemploma és az oldalfalak nagy része készült el. A bazilika fölszentelésére végül 1856-ban került sor, de az építkezés egészen 1869-ig elhúzódott. 27 Az első koleragyanús eseteket júl. közepe táján észlelték a városban. Az egyéb, ilyenkor szokásos óvintézkedések megtétele mellett a hatóságok átmenetileg megtiltották a szabad be- és kiutazást, továbbá a Duna-hídon való közlekedést. Végül júl. 16-án a hajóhíd pesti részét elbontották. Ez az intézkedés óriási ellenállást váltott ki a városi lakosság körében. 28 Rebellis (lat.) - lázadó, zendülő; engedetlenkedő; itt: lázadást elkövetvén, föllázadtak, szembeszegültek. A lázadás élére álló diákok felháborodását az váltotta ki, hogy az egyetem vezetői a tanuló ifjúságot már korábban elengedték, de a diákok a közben elrendelt zárlat miatt már nem tudtak hazautazni. A diákság júl. 17-én reggel tömegesen jelent meg a vármegyeházánál, s a hajóhíd megnyitását, illetve összekapcsolását követelte. Az egyetemistáknak hosszas dulakodás után végül sikerült elérniük a hajóhíd újbóli megnyitását; a pesti oldalon korábban fölszedett pallókat újra visszarakták. A diákok nagy része végre elhagyhatta a fővárost. A zavargások ennek ellenére továbbra is folytatódtak, de most már a tüntető egyetemistákhoz különféle kétes elemek is csatlakoztak, akik a városban öncélúan törni-zúzni, rabolni és fosztogatni kezdtek. Az őrjöngő, garázdálkodó csőcseléket végül csak katonaság bevetésével sikerült megfékezni. A zendülők ellen a kivezényelt katonaság több ízben is kénytelen volt a fegyverét használni. A város több pontján eldördült sortüzek következtében 12-en vesztették életüket. (HORVÁTH 1943, 219-234.; ld. még erről Noszlopy Antal első évfolyamos jogász visszaemlékezését: NOSZLOPY 1999, 142.) 29 Szidni. 30 Felöl; itt értelemszerűen: miatt. 31 Éljen. 32 Az egyetemi ifjúság által fölhecceit tömeg a vármegyeházánál Stáhly Ignác sebészprofesszort, az egyetem orvostudományi karának igazgatóját, a Pest vármegyei koleraintézetek vezetőjét, intézkedéseinek nyilvános visszavonására és annak kijelentésére kényszerítette, hogy nincs kolerajárvány. (HORVÁTH 1943, 221.) 33 Kirukkoltak (régi, ném. eredetű katonai szakkifejezés) - kivonultak. 34 A városba fölvett, s ott polgárjogot szerzett polgárokat purgereknak vagy cíviseknek, conciviseknek (polgártársaknak) nevezték. Purger, burger (ném.) = városlakó. 35 Ismert, jeles családok sarjai. 36 Patvarkodókat - veszekedőket. (CZUCZOR-FOGARASI1870, V. 119. h.) 37 Nota bene! (lat.) - Jól jegyezd meg! 38 Nagyszokoly. Település Tolna megye Tamási járásában. Jeles 19. századi statisztikusunk, Nagy Lajos szerint 1828-ban 229 házban 1844 lakosa volt a falunak, akiknek döntő többsége, 83 százaléka, azaz 1519 fő a protestáns, zömmel a ref. vallást követte, míg a római katolikusok (310 fő) meglehetős kisebbségben voltak. (NAGY 1828,1. 289.) Csaknem másfél évtizeddel később megjelent munkájában Fényes Elek már külön tünteti föl a két protestáns egyház híveinek számát. Ekkor 350 evangélikus és 1400 ref. lakosa volt a településnek, míg a r. k.-ok száma 335-re emelkedett. (FÉNYES 1841, I. 324.) Három olyan, egymáshoz közel lévő, csak részben római katolikus népességű településről tesz említést Magyar János, amelynek (kát.) lakosságát szoros kötelékek fűzhették akkortájt egymáshoz, noha a lelki kapcsolatok elmélyítését nehezítette, hogy Tótkeszi (1903-tól: Magyarkeszi) lakosságának nagy része akkor még szlovák ajkú (tót) volt. Ekkor (1831-ben) ugyanis a három település közül csupán az 1413 lakosú, közel 98%-ban római katolikus vallású Tkeszinek volt önálló plébániája, a másik két falu katolikus hívőinek lelki gondozását az ottani anyaegyház 543
