Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Losonczy Tóth Árpád: A felsőnyéki Magyar család krónikája, 1830–1869
kás követte. Az addigi bőséghez szokott György,79 akinek nem kellett testvéreivel a család vagyonún osztozni, hamar elherdálta a ráhagyott örökséget. A családi birtokot megőrző apjától örökölt hatfertálynyi teleknagyság hamarosan négyre apadt, a 6000 és néhányszáz öl területű szőlő, egy nagy présház, lakóház és egy további nagy háztelek nagy adóssággal volt megterhelve. György úgy próbált segíteni magán, hogy mindent eladott,80 s Tamásiba költözött, ahol ugyanannyit vásárolt. Abban reménykedett, hogy mivel Nyéken minden drágább volt, marad majd még elég pénze az adósság visszafizetésére. Egy drága ház vásárlása miatt, amelytől később visszalépett, végül is egy perbe bonyolódott, amit elvesztett. A lejtőn már nem volt megállás. Élete hátralévő részét Felsői- regen töltötte,81 ott is halt meg, 1919. június 21-én.82 Noha több gyermeke is született, a Magyar család üstökösszerű felsőnyéki szereplése a falu krónikájában vele véget ért. Felsőnyéken az egykor oly megbecsült és befolyásos családnak lassan már a híre-neve is elenyészik. Jelenlétüket a faluban már csak néhány idős ember emlékezete, a temetőben pedig néhány korhadó fakereszt jelzi.83 A parasztkrónika szövegét betűhíven tesszük közzé. Mivel azonban paraszti krónikaíróink, a 19. század első felének szokásához alkalmazkodva, igen gyakran használnak felesleges szókezdő nagybetűket, ezeket a legtöbb esetben elhagytuk. Kivételt tettünk azonban az olyan főnevek esetében, amelyeket nem pusztán megszokásból, hanem tekintély- vagy hagyománytiszteletből, úgy is mondhatnánk, hogy jobbágyi alázatból fakadóan, általában következetesen nagy kezdőbetűvel írtak. Ilyenek például: Tisztölendö, Méltóságos, Jáger, Vadász, Kasznar, Tisztarto, Hertzeg, Császár, Plébá- nyos, Husvétt, a hónapok nevei. Azonban akkor nem javítottunk a kéziraton, ha ez a nagybetűs írásmód figyelmetlenségből vagy esetleg más meggondolásból fakadóan, elmaradt. A rövidítéseket az eredeti szövegközlés esetében minden esetben föloldottuk, melyeket szögletes zárójellel jelöltünk, a jegyzetek esetében azonban ezt nem tartottuk szükségesnek. Főleg a feljegyzések Magyar János által írt első részének áradó mondatfolyamait szinte egyáltalán nem tagolják írásjelek; az érthetőség szempontjait szem előtt tartva ezért pótoltuk a központozást. A túlzottan hosszúra nyújtott mondatokat a könnyebb áttekinthetőség miatt rövidebb és világosabb mondatokra tagoltuk. Az értelmetlen vagy nehezen értelmezhető szavakra, mondatszerkezetekre, továbbá ismert történelmi személyek, politikusok neveinek a valóditól eltérő írására szögletes zárójelbe tett [!]-lel hívtuk fel a figyelmet. Csak a nyilvánvaló elírásokat, tévedéseket, nyelvtani hibákat igazítottuk ki a szöveg- gondozás során. Egyes esetekben a hiányzó betűket, a lerövidítve írt nevek, hónapok neveinek és a többi hiányzó részét [,..]-be téve kiegészítettük. A szöveg pontosabb megértése érdekében pótoltuk a kéziratban a hiányzó betűket, szótagokat, szavakat, névelőket, névmásokat, kötőjeleket. Az igekötőket az igéktől következetesen szétválasztották, külön írták krónikásaink. Szóhasználatukat tiszteletben tartva, a ma már egybeírt, de a 19. század közepén még önállóan használt szavaikat meghagytuk eredeti állapotukban. Igyekeztünk következetesen visszaadni a két naplóíró egyszerű paraszti nyelvezetének általános nyelvi és nyelvjárási sajátosságait. A ma már nehezen érthető, régies- és tájszavakat lapalji jegyzetekben magyaráztuk meg. Különösen értékesnek tartottuk Magyar Jánosnak ízes, mára már elfeledett Tolna megyei tájszavait. 79 Az atyja halálára készült búcsúversben Magyar János még reménykedve búcsúzik fiától: „Benned édes fiam! családomnak fája - mért Istent kértem, szépen felvirula [...] Tartson s őrizzen titeket az ég ura!” (KRÍZA 1993, 118.) Valóban bőséges gyermekáldás kísérte első házasságát; első feleségétől, Bankó Apollóniától hét gyermeke született, akik közül több a felnőttkort is megélte. (MNL OL Mft., Fnyéki r. k. akvek. A 4927. d.) Neje, aki 1854. szept. 3-án született, 1892. máj. 12-én hunyt el, 37 évesen. 80 MNL TML VI. 181. 130. d. Szekszárdi Földmérési Igazgatóság ir. Telekkönyvek. Felső-Nyék adóközség kataszteri telekkönyvei, 1890, 1891, 1892. A kimutatásokból a birtokrészletek helyrajzi számainak és a birtokosok neveinek átnézésével a nyilvántartási jegyzékekben nyomon követhetők a birtokosok személyében beállott és bejelentett változások. Néhai Magyar János földjei zömmel Hordó János és neje, Juhász Zsuzsanna, Kupi János és Tóth János telkes gazdák kezére kerültek. 81 BÁTOR [1948], 119. 82 MNL TML Állami anyakönyvek (pozitív). 35. folyószámon. Felsőiregi anyakönyvi kerület. Halotti anyakönyv, Felsőireg (1907-1925) 5. 83 A temetőben megtaláltuk a kései leszármazottaknak, a család utolsó fnyéki képviselőinek, néhai Magyar Istvánnak (1920-1981) és hitvesének [?] Magyar Istvánnénak (1915-1999) a fejfáját. Épségben van még Magyar György feleségének, Bankó Apollóniának (1854-1892), kőből készült míves síremléke is. 521
