Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)

Losonczy Tóth Árpád: A felsőnyéki Magyar család krónikája, 1830–1869

ján kellett kifizetniük. A 4 hosszú fuvaron kívül, amelyet 12 mérföld távolságra minden évben, különbség nélkül szolgálni tartoztak, a község mindegyik egész telkes jobbágyának évente 52 nap robotot kellett teljesítenie földesurának majorsági földjén, részben kézi munkával, részben pedig igás munkával vegyesen. Ez azt jelentette, hogy annyi jószággal dolgoztak, amennyi az egyes jobbágynak volt, beleszámítva a visszautat is. Kilencedet a szántóföld minden terményéből, valamint a bárányokból, gidákból és méhkasokból a vármegye és a környező uradalmak ősrégi szokása szerint kellett szolgáltatniuk. Kötelező ajándék gyanánt az urbárium szerint 12 tojással, 2 csirkével és 1 icce kifőzött vajjal minden fejős tehén után tartozott „kedveskedni” urának valamennyi jobbágy. A kisebb birtokú - fél- vagy negyedtelkes - jobbágyok természetesen arányosan kisebb szolgálattal tartoztak.42

Az 1767. szeptember 18-án felvett úgynevezett úrbéri kilenc kérdőpontra az „elsőbb és idősebb lakosoktól” adott válaszok alapján viszonylag jó soruk volt a felsőnyéki jobbágyoknak. Telken kívüli haszonvétel címén ugyanis kiváló szőlőhegyük volt, valamint féléves korcsmáltatási joggal is bírtak. A határban lévő nagy terjedelmű nádasok miatt bőséges nádlással rendelkeztek. Mind ezeken fölül a nyájak és marhák tartására elegendő legelőjük volt, ami jó megélhetést biztosított nekik. Ugyanakkor a település lakói megemlítették, hogy gyakori volt a marhavész és a jégesők gyakran tettek kárt a szőleikben.

Szántóföldjeik három nyomásra voltak felosztva arányosan 1, Vi és % telkekre állandóan úgy, hogy 1 egész telek földjeibe 3 nyomásra 77, a % telek esetén 38, a Ví telek földjeibe pedig 19 pozsonyi mérő gabonát lehetett vetni. A jobbágyok elmondása szerint rétjeik állandóan évente kétszer voltak kaszálhatok, s telkenként mintegy 6, míg mások 3, illetve 2 négyökrös szekérnyi szénát kaszálhattak.43 Az urbárium végrehajtása ügyében kiküldött tisztviselő, Szixty Ferenc, Tolna vármegye táb- labírája, az urbárium bevezetéséről a megyének küldött jelentésében a községben megejtett alapos tájékozódás után azonban a rétekre vonatkozóan, felülbírálva a jobbágyok válaszait, változtatással élt. Mivel meglátása szerint a rétekről sarjút, vagyis évente másodszor betakarított szénát kaszálni nem lehetett, egy egész telekre kijelölt 12 négyigás szekérre való szénát termő rétet, az %, V* és % telkekre pedig arányosan kevesebbet ítélt meg. Míg korábban a községben a vegyes igás robot (lovas kocsival vagy ökrös szekérrel) volt szokásban, az új urbárium értelmében csak a szántást kellett a jobbágyoknak 4 igás jószággal végezniük, minden egyéb szekeres munkát két igás jószággal teljesítettek ezután. Mivel a község földjei jó minőségűek, I. osztályúak voltak, a megyei hivatalnok egy egész telekre 22 (magyar) hold szántóföldet jelölt ki.44 Figyelemre méltó, hogy - noha a község saját erdővel nem rendelkezett - az uradalom biztosította lakosai számára a faizás jogát. Az engedményért cserébe a jobbágyok vágták és szállították a fát. A Felsőnyéki kerületben igen csekély volt az uradalom saját kezelésében lévő majorsági erdők aránya.45 Mint arra már Eckhart Ferenc is rámutatott, Tolna megye volt az első, ahol már 1767-ben előírták az urbárium rendelkezéseinek teljesítését.46 A község Mária Terézia-féle, 1767-ben névlegesen kiállított úrbéri táblázata szerint a faizás az urbárium szabályozásával összhangban még „szolgáltatandónak lett kijelentve."

42 (MNL TML IV. 1. b. Tolna Vármegye Nemesi Közgy.-ének ir. Közgy.-i ir. Úrbéri ügyek/Urbarialia. (Felsőnyék) Fasc.: 6:324, Ö 678.

43 MNL TML IV. 1. b. Tolna Vármegye Nemesi Kgy.-ének ir. I<gy.-i ir. Úrbéri ügyek/Urbarialia, Fasc.: 6:324, Ö 678. (Felsőnyék)

44 MNL TML IV. 156. a. Úrbéri perek (Felsőnyék) 24. d.

45 Farkas Ferenc uradalmi földmérő 1826-ból származó részletes uradalomleírása szerint a Fnyéki kerület részét képező Horhi-pusz- tán 30 % holdnyi (1200 d-öles holdban) „nem derekas” urasági erdő volt. Szintén ott terült el a 15 4/g hold kiterjedésű hosszúsűrűi erdő is, mely ritkásan volt fákkal beültetve. A poszkai és a Hosszúvölgyben lévő erdő mennyiségét nem tüntette föl a földmérő. Megjegyezte viszont, hogy van benne magyal, töl (tájszó, a Dunántúlon a tölgyfa neve; ebből ered a tölös kifejezés is) és cserfa. (MNL OL P 1328. 4. cs. 1826. Farkas Ferenc uradalomleírása.) Szintén csak megemlíti az ottani erdőket egy 1823-ból származó uradalomleírás, terjedelem nélkül, hozzátéve, hogy „az uraság privat legelőjéhez kaptsoltatott’.’ (MNL FML BÚI 10. d. Farkas Ferenc uradalomleírása, 1823.) A Kolláti diverticulumban, amely teljes egészében földesúri kezelésben volt, szintén elterült egy kis terjedelmű, 19 2/8 holdnyi urasági erdő, „szép cseres, jó legelővel". A korábbi uradalomleírás nem említi a Kollát-pusztán lévő erdő mennyiségét, csupán annyit jegyez meg róla, hogy „igen gyönyörű, szép fiatal tseres erdeje vagyon, ippen a Sió vize mellett’’. (MNL FML BÚI 10. d. Uradalomleírás, 1823.)

46 ECKHART 1956,1-2. 97; említi: NAGY 2002, 82.

511