Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)

Balázs Kovács Sándor: Az Alsó-Dunamellék reformációja

téged el akartalak fogatni harmadmagaddal, hogy felakasszalak, de én csak 800 Tallérral büntetlek és ezt az összeget át kell adnod a hatalmas császár hasznára. Ezzel vége.”195

A budai tárgyalás után a pécsi unitárius központ megerősödött és egyre inkább terjeszkedett. Válaszúti György mellett itt működött Jászberényi György, majd 1583 és 1585 között Bogáti Fazekas Miklós196, aki ugyancsak Erdélyből jött, s itt írta többek között magyar nyelvű zsoltárait. Vezetésük alatt a pécsi unitárius iskola jelentős szellemi központtá fejlődött. A reformátusok és az unitáriusok közti ellentét azonban sem Pécsett, sem Baranyában nem csitult, inkább még erősödött. Sem a nagyharsányi 1574. évi hitvitán elhangzottakról, sem az ezt követő 1575 kora tavaszán Budán tartott eljárás lefolytatásáról, de más dunántúli polémiáról sem maradt fenn közvetlen dokumentum. Egyedül az 1588. augusztus végén tartott pécsi disputáról találtak a kutatók részletes leírást, melyet a vita egyik főszereplője, krónikása és szervezője az a Válaszúti György írt, aki 1575-ben, mint pécsi antitrinitárius másodpap kieszközölte a nagyharsányi vétkesek szabadon bocsátását. A magyar antitrinitárius mozgalom második hullámához tartozó pécsi lelkész az 1570-es évek közepétől rohamosan radikalizálódó irányzat híve volt. Nevéből és az első hitelesen rá vonatkozó forrásokból arra lehet következtetni, hogy az erdélyi Válaszúton született, valamikor az 1540-1550- es évek fordulóján vagy valamivel később. Felsőbb tanulmányait Kolozsvárott végezte - a külföldi

195 SZÁSZ 2003. - A másik oldal így írta le az eseményeket, a református lelkészek levele: „...Alsó Baranyában, hova az Úr bennünket a szent szolgálatra rendelt, nehány Erdélyből kiüldözöttek tolakodtak be. Servet-et, Blandratát és Dávid Ferencet követők, az Isten Fiát, mint valóságos Istent, Jehovát tagadók, a szent Bibliát nyilván hamisnak és szemétnek vallók. Ezek közt volt különösen bizonyos Alvinczi György és Tolnai Lukács, kik ellen, hivataluk szerint mi, és a szomszéd ekklézsiák lelkészei fölkelvén, Isten segélyével őket legyőztük és hazugságban elmarasztaltuk, minek következtében a tisztviselők fegyverével is megbüntettettek. - Lukács ugyan Pécs városából nem volt kihozható: de Alvinczi kötél-halállal végeztetett ki. - Felbőszült ezen a gonosz szellem és az ő közegei, u. m.: Trombitás Minősíts János és az őpapja, Csapó György által oda vitte a dolgot, az ő árulkodásaik s ajándékaikkal, hogy a nagyságos fejedelem elé idéztettünk, azon ürügy alatt, hogy a hitvallás felett vitatkozzunk: de az elnök a vitát mellőzve, a mint Trombitással a dolgot előre kicsinálta, ürügyet keresett, hogy bennünket, engem t. i. és Kálmáncsehi Pétert és Siklósi Miklóst megölethessen. Ott állottunk az Isten és az ő angyalai színe előtt, és hitünkről vallást tétünk. - Mi t. i. az Istent, az ő egyetlen szülött Fia tanítása szerint tiszteljük, s akként, mint az Atyával egységest és öröktől fogva való Jehovát. Azok ellenben, midőn a szent Biblia igazsága felől kér- deztetnének, törökül gyalázkodva rákiáltottak, hogy az: karis mari (elegy-belegy, zűr-zavar.) - Tagadták, hogy a Krisztus Isten Fia, az Atyával egyenlő s a teremtésnél jelen lett volna, sőt azt állíták, hogy a Krisztust követő szolgák is nagyobb csodákat míveltenek, sőt azt mondd, hogy a Krisztusnál nagyobb próféta is van, - alkalmasint Mohamedet gondolt. És így az Isten egyetlen Fia, ezek által újra meg feszíttetett, istenségétől, hatalmától, minden erényeitől megfosztatott, s a bírák előtt tövissel koronáztatott. Kelj fel igaz bíró, s büntesd meg a te neved szidalmazóit! Tetszett ezen ő nyilatkozatuk az elnöknek, minta mely török vallásával megegyez. Én az én két szolgatársammal, u. m. Kálmáncsehi Péterrel és Siklósi Miklóssal, hárman, kik Alvinczi legyőzésében közremunkálkodtunk, halálra ítéltettünk s börtönbe vettettünk, csakis a budai és pesti becsületes kegyes bírák könyörgéseire, nagy váltság mellett bocsáttattunk szabadon. Az Isten fizesse meg a jó embereknek, kik a mi lánczainkat nem szégyenlették, és saját életüknek sem kedveztek. És most azon kezesség alatt állunk, hogy ha követelt összeget le nem fizethetjük, mint hadi foglyok vasra veretve, börtönbe vettetve, a keserves halálnak nézhetünk elébe. Mi ugyan az Úr nevéért megkötöztetni s meghalni készek vagyunk; de a mi halálunkon mily nagy diadala lenne a sátánnak, mily romlása az ekklésiának, atyámfiai megítélhetitek, s minthogy ezen váltság-összeget sajátunkból nem fedezhetjük: kénytelenek vagyunk az ekklézsiák segélyét igénybe venni. Melynek nagyobb bizonyságára hozzátok küldjük a mi közös barátunkat, szolgatársunkat, a Krisztusban hű Nagytállyai Bertalant, és kérünk titeket a Krisztusért, ne tagadjátok meg segélyeteket tudván, hogy az Isten egy szülött Fia, miként ezt szent igéihez megígérte, százszorosán megtérítendi. Nem gonosz tetteink miatt jutottunk e nyomorba, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus dicsősége hirdetésében való kegyes buzgalmunkért. Most tiszteletes tudós lelkipásztorok, kik az Isten Fia dicsőítésén velünk együtt munkáltok, hallgatóitokat intsétek, hogy ajándokaikat az Úr oltárára a Krisztusért letenni (szíveskedjenek) el ne mulasszák. Az Isten előtt kedves leend az ajándok, mint az apostol zsidókhoz írt levele XIII. részében mondja az Úr javakkal jutalmazand. Végre arra kérünk szeretett testvéreink, hogy ezen megbízott követünket, minden tisztelettelfogadjátok, és szavainak, minthogy s fentebbi dolgoknak Budán tanúja volt, hitelt adjatok, amint ezután saját szívességiek és az Isten fia nevében gyakorolt kegyelet is magával hozza. - Legyetek jó egészséggel- - (Az úr legyen veletek.) Kelt Pesten, 1575. február 17. Veresmarti Illés herczegszöllősi lelkész, Mányoki Kálmáncsehi Péter, Siklósi Miklós lelkész.” - KÁLMÁN 1882, 92-94.

196 Bogáti Fazekas Miklós (Torda, 1548. december 4. - ?, 1598 körül): unitárius lelkész, költő, zsoltárfordító. 1576 és 1579 között Tordán tanító, 1579 júniusában tiltott vallásújításért (Dávid Ferenc híve volt) távoznia kellett. 1579-től Gerendi János Fehér megyei főispán udvari lelkésze Aranyosgerenden, 1582 májusában azonban innen is menekülnie kellett. Ekkor Pécsre, a török hódoltság területére ment, ahol a helyi iskolában tanított és teológiai munkákat írt. 1583-ban visszatért Tordára. 1585-től Homoródszentpálon Kornis Farkas székely főkirálybíró udvari papja. Itt írta egyik fő teológiai művét, az Apocalypsisnek magyarázatját. 1592-től ismét Kolozsvárott élt. Széleskörű irodalmi tevékenységet folytatott. Teológiai munkáin kívül írt világi tárgyú költői és prózai műveket is. Históriás énekeiben — humanista történetírókra támaszkodva - feldolgozta Hunyadi Mátyástól János Zsigmond korának magyar történeti eseményeit. Világi tárgyú munkáinál gyakran nyúlt antik „pogány” szerzők műveihez is. Teológiai vagy vallásos tárgyú munkái részben bibliai témák parafrázisaiként is felfoghatók; jelentősek énekfordításai különösen a Zsoltárok könyve teljes magyar nyelvű fordítása. Alapvetően antitrinitárius nézeteket vallott. Legnagyobb hatással Jacobus Paleologus volt rá, de kapcsolatban állt kora valamennyi Erdélyben is ismert antitrinitárius teológusával. - ZOVÁNYI 1977/a, 87; MARKÓ I. 2001, 802.

478