Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Balázs Kovács Sándor: Az Alsó-Dunamellék reformációja
lyek nemcsak az egyházkerület életére, hanem az egész magyarországi reformátusságéra kihatással voltak. Nemcsak a kortársak idejében hatottak, hanem rendelkezéseit nem mellőzték évszázadokon keresztül, amikor az egyházi törvényeket fogalmazták meg.109 Az itt elfogadott egyházigazgatási kánonok, melyek pár évtizeddel korábbi baranyai kánonoknak átmeneti mellőzésével egészen református szelleművé átdolgozásából áll, ekkorra már szintén készen levő magyar fordítása vagy inkább átdolgozása pedig a 32. cikkely kihagyása folytán csupán 46-ból áll. Miként az alapul szolgáló baranyai kánonoknak az ötvenes években, úgy emezeknek a hatvanas években Szegedi Kis István volt a szerkesztője, a néhány évvel későbbi lefordítását, jobbára átdolgozását pedig minden valószínűség szerint Skaricza Máté végezte. A jelen volt negyven lelkész már a zsinaton aláírta, a következő esztendőben pedig mind a latin, mind a magyar szöveget Huszár Dávid közre is bocsátotta pápai nyomdájában. A törvénykönyv mind latin, mind magyar szövegében fennmaradt. Egyik másiknak nem egyszerű fordítása, hanem az eredetitől majdnem függetlenül való átdolgozása, annyira, hogy a latinnak a 32. cikkelye teljesen hiányzik a magyar szövegből, de az ezáltal történő módosulásokon kívül egyébként semmi változás a cikkelyek sorrendjében és számozásában. Főként ebből a kihagyásból következtetve lehet a latint korábbinak tekinteni. Amit korábban még külön cikkelyben látszott indokolni: az egyházi esketés fenntartását, ellentétben a házasság polgári jellegének a protestantizmusban eleinte gyakori hangoztatásával, ami akkor még emlékezetben lehetett, azt később az elv lassú elhalványodásával és az esketésnek változatlanul a papság kezében maradásával, nemcsak felesleges lett volna már emlegetni, hanem az egyház gyakorlati érdekéből egyenesen agyonhallga- tása tűnt kívánatosnak.110 Ez az 1576-ban megszerkesztett és 1577-ben kiadott kánon már komoly és kialakult szervezetet tükröz. Szó van benne többek között a püspökről, seniorokról, prédikátorokról és a tanítókról, mint szolgáló személyekről. Szerepelnek olyan kánonok itt, amelyek az 1555-ös erdődi, mások az 1566- os gönci, majd megint mások az 1567-es debreceni zsinatok tételeivel egyeznek meg. Ugyanakkor külföldi hatás is érezhető a szabálykönyvön. Az úrvacsoráról szóló cikkek Kálvin genfi kátéjából valók lehetnek. Mindez persze egyáltalán nem gyengíti a kánonok erejét és jelentőségét, csak gyökereire utal. A kánonok hatása egészen a komjáti kánonok létrejöttéig (1623) szinte egész Magyarországon érezhető volt. Sőt „elfogadták még a dunántúli ág. hitv. evangélikusok is, és pedig akkor, midőn izzó gyűlölettel fordultak szembe ref feleikkel, kiváltak körükből, s külön püspökséget alakítottak.”111 A hercegszőllősi kánonoknak is volt elődje, amely a hódoltsági reformáció egyházainak korai állapotára utalhat, s ez baranyai eredetű lehetett. Sőt: „Az ún. baranyai törvénykönyv tehát véleményünk szerint is okvetlen létezett, s az is bizonyos, hogy ez nem lehetett annyira felekezeti jellegű, mint ennek 1576-iki redakciója’.’112 Az ötvenöt szakaszos kánonoskönyv minden valószínűség szerint ezen a vidéken, a hódoltságban jött létre, mégpedig az 1550-es évek közepe táján. „A győzelmet jelentő vaskaszentmártoni disputa után magától értetődően tartották meg zsinatukat, fektették le egyházuk alkotmányának alapjait és választottak püspököt. Közvetlenül a vita után alakulhatott ki a baranyai püspökség, s lett episcopussá Sztárai Mihály laskói pap. Ő a hazai alapokra építve, wittenbergi rendtartásokat és vizitációs regulákat figyelembe véve lelkésztársaival megszerkesztette az ún. baranyai vagy 55 szakaszos kánonoskönyvet, amely alapjává lett a későbbi lutheránus és helvét kánonoskönyveknek. Ez juthatott el több más Sztárai müvei együtt Huszár Gálhoz, aki szervező munkája alapjául vehette, és Réczés János csepregi espereshez, akinek másolatában ránk maradt, s aki az eredeti ’episcopus’ címet az adott helyzetnek megfelelően ’superintendens’-nek írta át. Az 55 109 LÁBADI 2000, 70-73. 110 MIKLÓS 1929, 148-157; KATHONA 1976, 322-327; ZOVÁNYI 1977/b, 158-159. 111 MOKOS 1901, 10. 112 MIKLÓS 1942, 153. 469
