Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Máté Gábor: Tanúvallatás a Dél-Dunántúl 1683–1685-ös elpusztításáról (Forrásközlés)
44. Laskói András, veszprémi őrség alkapitánya, kb. 68 éves, hittel vallja: Tudja nyilván, hogy a Somogyságot veszprémiek, tihanyiak, vázsonyiak, tapolcaiak és egyéb végbeliek pusztították el, tudja, hogy azon hajtott marhák közül Salomvári János, Roboz Mihály, Csornai Máté, Bendó János és többen seregekkel vettek marhákat, s most is a juhok közül sereggel vagyon juha Roboz Mihálynak, Csornai vajdának, Bendó Jánosnak. Tudja, hogy főkapitány uruknak adtak az ilyen marhákból mind marhát, s mind pénzt, de mennyit, nem tudja mind, hanem tudja, hogy egyik marha kótyavetye pénzből ötszáz forintot, másikából Horhi Mátyástól, magát s feleséget megfogatván, ötöd félszáz40 forintot. Szabó Mátyás nevű kótyavetyéstől, kit is feleségestől a tömlöcbe tétetett, négyszáz forintot vett. Tudja, hogy Dombó vára felverésekor Sennyei úrfi volt fejük, mikor a falukat is égették, gyújtogatták. 45. Posár István, Gadács, Somogy vármegye, Laskói András jobbágya, kb. 30. éves, hittel vallja: Tudja, hogy tavaly pünkösdtájban a gadácsiak szarvasmarháját, elsőbben hetvenkét ökrüket hajtották el a keszthelyiek, nevezet szerint szili Szabó Gergely fia Geczi, ki a Somogyról, Szilről ment Keszthelyre lakni, Tóth Bertha, ki is Marosdról ment oda lakni tizenharmad-magukkal, azután viszont harmadnappal ötödmagával azongadácsiaknak ötvenöt lovát hajtotta el. Azután megint csakhamar tapolcai Tóth Márton, ki Mernyéről ment oda lakni, hajtotta el nekik 25 ökrüket, csobánci acsai Bak Istók pedig és Nykácz Palkó, ki Apátiról a Somogyról ment oda lakni, hogy a német adóért az embereket fölvitték, hajtották azon gadácsiaknak ötszáz juhukat, száz sertésmarhájukat, negyven borjút, két lovat hajtottak el. Tapolcai Mencseli Istók is több társaival együtt hajtotta el az elmúlt aratáskor másfél száz szarvasmarhájukat. Mostanában pedig, azelőtt három héttel tapolcai Nykácz Palkó, kovásznai miklai Kovács Jakab öccse, ki a többinek kalauza, hetedmagukkal Gadácsra menvén, ott az embereket verték, taglották s kínzották, harminc tallért kértek rajtuk. Hogy meg nem adhatták, Pál Gergelyt, Pál Mátét s Molnár Jánost igen elverték, aminthogy Monár János azon verésben meghalt, mely kínzók azon gadácsiakon a harminc tallért követ[el]ik, hogy ha április 1-re meg nem adják, megsütik őket, mint az oktalan marhát, kik miatt erdőkön hol lappanganak, falujukban sem mernek maradni. Hallotta ezen tanú, hogy nágocsi Balássa István és Balássa András feleség[én]el< és Varga Geczi anyja hasára parázs tüzet rakván, ezen felül is kínzók úgy kínzották, mely kínzásban ugyan mindjárt meghalt Varga Geczi anyja. A másik két asszonyon kétszáz tallért vontak, s úgy bocsát[ot]ták föl, kikre fazékkal merték a parazsat. Ugyanezen kínzók Marosdon is egy asszonyt már a tűz mellé vitték, hogy hasonlóképpen tűzzel kínozzák, kik magukat negyven talléron váltották meg, az uruk otthon nem lévén. Hallotta, hogy egy tabi férfit s egy asszonyt is megsütöttek, kik meghaltak a kínzásban. Vallja azt is, hogy karácsony előtt egy héttel azon gadácsiaknak nevezett Nyikácz Palkó hetvenhárom kila búzájukat, lisztjüket, hajdinájukat vitte el, azonkívül mézüket, vajukat, fejszé[jü]két, kapájukat és egyéb szerszámukat. 46. Döme Balázs, Gadács, Laskói András jobbágya, kb. 25 éves, hittel vallja: Szemével látta Balássa István[nak] és András[nak] [meg] kínzott felesége[i]két, kiket tüzes nyár- sakkal, csoroszlyákkal kínzották, kiváltképpen Balássa Istvánnét egész a lába fe[jé]ig elégették annyira, hogy eddig is meg kellett halni. Negyedik asszonyt, lábait tüzes csoroszlyákkal sütögetvén a combjától fogva alá, az a nagy kínban rimánkodott (reménkedett), hogy bocsássák el, az urát előhívja, bár az In’41 Istene ne legyen, hanem az ördögé legyen, s úgy bocsátották el. 47. Elek István, az egykor népes Csepely faluban lakik, Somogy vármegye, veszprémi püspök jobbágya, kb. 60 éves, hittel vallja: 40 450 41 Isten 416
