Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)

Gaál Attila: Fémleletek a Szekszárd–palánki török palánkvár (Jeni Palanka) feltárásából. I. Fegyverek és fegyvertartozékok

6. kép. 1: Ló csontváza utánadobott patkóval és pergővel az újpalánki 28/A gödör alján; 2: A gerezdhálóval díszített pergő (RADIC 2015, 96 után)

hető eszközökkel együtt - kerültek napvilágra. Példa erre az égett törmelék alkotta felső rétegű 43. szelvény, amelynek 43/B jelű, épület- és kályhamaradványokkal betöltött gödrének legfelső rétegében egy gömbszeletfejű vas kanállal és I. Lipót XV-ös ezüstpénzzel együtt két bronz pergő is feküdt.122 Ez azonban csak azt bizonyította, hogy 1686 őszét követően kerültek földbe, vagyis használatuk időszaka a 17. századra, legkésőbb a 18. első éveire tehető. A 28/B gödör betöltése már szerencsésebb leletekkel szolgált. A hulladék betöltés alatt - csakúgy, mint a 16/b gödörben - ebben is egy ló csontváza feküdt. Gazdájának kedves hátaslova lehetett, mivel nemcsak az eltemetés tisztességében részesítette, hanem a tetemre ráhelyezte vagy rádobta egyik patkóját és a patkó szárnyílásába helyezett bronz pergőjét is (6. kép 1).

Bár ez csak egyetlen adat, mégis úgy véljük, hogy a gömb alakú, öntött bronz pergőket az újpalánki vár lakói, katonái nem más számosállatra tették, hanem lovaik díszítésére használták.123 Hámon vagy nyaklón, így utólag nem dönthető el, erre csak a nyaklóra vonatkozó, korábban említett mai bőrdíszműves gyakorlat jelenthet némi támpontot. Ezt támasztja alá ugyanakkor az a török szakembertől kapott információ is, mely szerint ma ugyanúgy, mint régen, a fogatolt lovak hámjára, nyaklójára gömb formájú csengőket erősítenek, esetenként akár 5-10 darabot is.124

A lovak hámja és a felszerelés egyéb szíjai díszítésére, csillogóvá tételére szívesen alkalmazták a többnyire rézből készített, alkalmasint ónozott, fényűzőbb szerszámokon akár aranyozott felületű phalerákat. Ezekből az 1-2 mm vastagságú körlap alakú díszekből összesen hat darabot találtunk (42. tábla 13-18). Közülük három méretében ugyan kissé eltérő, típusát tekintve teljesen azonos a Bajcsavár leletei között lévő három koronggal (42. tábla 14, 16, 18).125 A 14. számú pedig nemcsak a bajcsavári megfelelőjének pontos, bár erősen sérült mása, hanem egy - a mindkettő párhuzamának számító, igaz, jóval vastagabb anyagú - horvátországi aranyozott koronggal is részletekbe menő egyezést mutat.126 A 42. tábla 17. számú ónozott felületű és az érdekes kivágású 15. számú újpalánki

122 WMMM Régészeti Adattára. Ásatási beszámoló 1981, 8.

123 A Magyar Néprajzi Lexikon a „pergő” címszó alatt a következőket írja: „Tehenek, borjúk, kecskék, sertések, néha lovak nyakába kötötték abból a célból, hogy ezzel az állatot megjelöljék. Pl. a csikós pergőt köt a hátaslova nyakába, hogy mindig megfigyelhesse, a ménesnek melyik részén legel." MNL 1981, 230.

124 A Sami Genel úrtól kapott tájékoztatást Dr. Szőllősy Gábor úrnak, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum főmuzeológus tanácsosa segítségének köszönhetjük.

125 VÁNDOR 2002,161.161. tétel.

126 RADIC 2015,96. 226. tétel. - Az analóg phalera „Dalj, Marinovci, Crkvina” származási helyéről ugyanebben a kiállítási katalógusban még további négy, a mieinktől eltérő formájú aranyozott rézkorong szerepel. Valamennyi vastagabb lemezű. RADIC 2015, 97. 227-230. tétel.

338