Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Gaál Attila: Fémleletek a Szekszárd–palánki török palánkvár (Jeni Palanka) feltárásából. I. Fegyverek és fegyvertartozékok
A negyedik egy egyenes hátú, ívelt élű, kívül többszögletű, de belül körátmetszetű képűvel készített szekerce töredéke. Az előzőekhez hasonlóan ez is a képűjénél törött ketté, de annak egy kis része megmaradt. Éllapjának nyél felőli része - csakúgy, mint a 16. tábla 3. számú szekercén - ívesre kovácsolt, de ennek alsó pengeszéle is ívelt. A két ívrész találkozásánál díszes, gombszerű dudor van. Éllapját és a többszögletű köpű felületét bemélyedő egyenes és hullámvonalakkal, pontkörökkel gazdagon díszítették. Helyenként az ezekbe kalapált rézdíszítés maradványai is megmaradtak (16. tábla 4, rajza: 17. tábla 2). Két, ugyanilyen díszes éllappal készült, mindkét oldalán vésett díszű, dudorban végződő pengealjú, a 17. század második felére datált szekercét ismertetett Mladen Radic Eszékről, ép köpűjük azonban egyszerűbb, dísztelen, fokuk négyzetes.57 Eltérés még, hogy a köríves kivágású éllap alja nem ívelt úgy, mint az újpalánki két szekercén, hanem egyenes. Datálásuk a 16. század második felére történt, míg az újpalánki inkább a 17. századra tehető. További déli párhuzamok Perica Spehar munkájában, a belgrádi vaseszközök ismertetése kapcsán kerültek közlésre.58 Nagy bárd. Legszebb és egyben legnagyobb méretű bárdunk egy a palánkvár járószintébe csak alig bemélyített, lekerekített sarkú, téglalap felülnézetű gödörben feküdt. A gödör belsejében, annak rövidebb oldalfalaitól kis távolságra 2-2 kerek karólyukat találtunk, melyek egymástól való távolsága csupán annyi volt, hogy a nyél nélkül 31 cm hosszúságú penge a négy karó közé éppen befért. A lefelé mélyen alányúló, „szakállas” éllappal egybekovácsolt, elliptikus átmetszetű köpűje egy hosz- szú, 27,5 cm-es tokkal bővült. Foka belapult, ami arra mutat, hogy az eszközt kemény felület ütésére is használták, annak ellenére, hogy a terjedelmes éllap még az ellipszis átmetszetű nyelet is könnyen megforgathatta. (Az ozorai várban talált - többségükben a 17. századra keltezett - aszimmetrikus ácsszekercék szintén hosszú nyélcsővel készültek, ugyanott több nyélcsőtöredék is előkerült. Ez a megnyújtott köpű a famegmunkálásra használt szerszám nyelét védte a töréstől, elforgácsoló- dástól.59) Az újpalánki eszköz tökéletesen szimmetrikus kialakítású pengéje nagyon vékony, szinte lemezszerű, legnagyobb vastagsága is csupán 1,0 cm. Jobb oldalát rozettákból és vonalakból álló, nyolcszögletű csillagforma, alányúló részét pedig három apró rozettából és egy íves vonalból képezett virágmotívum díszíti. Az éllap köpűhöz csatlakozó nyakrészébe három, pajzs alakú, plasztikus mesterjegyet ütöttek, melynek eredeti rézborítása már csak nyomokban maradt meg (17. tábla 1). A sarvalyi házakban talált fejszék között Holl Imre ismertet egy ugyan rövid köpűs, de ugyancsak 31 cm hosszú, gerincének középrészén szintén 1 cm széles „szakállas” fejszét. Ennek nyakán pajzs alakú mezőben ugyanolyan mesterjegy van, mint az újpalánki bárd három mesterjegye. A penge „szakállának” szögletét is ugyanúgy három rozetta és egy - általa félholdnak meghatározott - íves vonal díszíti, mint az újpalánki bárdot. A mesterjegy kapcsán Holl Imre megjegyezte, hogy a 16. században több országban is előfordulnak hasonló címerformájú, de egymással nem azonos mesterjegyek. Mivel esetünkben nemcsak a mesterjegyek, hanem a díszítőelemek is nagy részben azonosak, akár a műhelyazonosság lehetősége is felmerülhet. A sarvalyi fejszék 16. századiak, az újpalánki bárdot a 16. század legvégétől a 17. század végéig tartó időszakra tehetjük.60 Egy további, a hosszú nyélcső kapcsán már említett ozorai szekercéhez hasonló, aszimmetrikus szekerce is szerepel a leletek között. Éle ívelt, rövid nyakának jobb oldalán pajzs alakú mezőbe mé- lyedő, sárgaréz lemezborítású, kereszt alakú mesterjegy van. Típusos ácsszerszám, mégis a munkaeszközök és fegyverek összefonódásának lehetősége miatt az eszközök fegyverként is felhasználható csoportjába soroltuk (18. tábla 3). Balták. A 16-17. század kedvelt, gyakran használt vágófegyverei voltak az ugyancsak vegyes használatra alkalmas balták. 57 RADIC 2015,91-92. 212-213. tétel. 58 UiriEXAP 2007,145-146. T. V-VI. 59 GERE 2003,47,173-174. 29-30. tábla; KALMÁR 1971, 28, 29. 30. kép. 60 HOLL - PARÁDI1982, 61. Abb 16/4. 326
