Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
K. Németh András: Középkori pecsétnyomók és idézőbillogok Tolna és Somogy megyékből
oldalán, a mai temetőben feküdt, körülötte kb. 600 méter hosszú faluhellyel. A templom a pápai tizedjegyzékben tűnik fel, említik 1358-ban és 1620-ban is.90 A patak nyugati és keleti oldalán fekvő középkori lelőhely valószínűleg egy lelőhelyet alkot, így érthető, hogy a Dari-dűlőben fekvő jelentős faluhelyen templomhelyet nem sikerült kimutatni. Márton papot kézenfekvő Várong egyik középkori plébánosával azonosítani.91 Keltezés: 14. század eleje. ÖSSZEFOGLALÁS Tanulmányom két középkori idézőbillogot és tíz pecsétnyomót mutat be, amelyek Somogy és Tolna megyéből kerültek elő (kettő pontos lelőhelye sajnos ismeretlen). A tucatnyi pecsétnyomó közös vonása, hogy egy kivételével középkori faluhelyeken kerültek elő, amelyek egy vagy kettő kivételével egyházas helyek voltak, tehát átlagos falvaknak tekinthetők. A pecsétnyomók lelőhelyei között jelentősebb mindössze kettő fordul elő: az ozorai vár, valamint a johannita rendházzal rendelkező, mezővárosias jellegű Gyánt falu a mai Tolnanémedi határában (1. kép). Az idézőbillogok közül a kör alakú felirat nélküli, az ovális alakú pedig feliratos, de körirata olvashatatlan. Függesztőfülük alapján mindkettőt nyakban hordták és törvénybe idézésre használták őket. Talán mindkét idézőbillog védőszentet ábrázol, s így valószínűleg valamely egyházi testületé lehettek (a göllei legfeljebb egyházi személyé). A tíz pecsétnyomó kettő kivételével bronzból készült, az ozorai darab anyaga vörös-, a várongié pedig sárgaréz. A bronz pecsétnyomókat öntötték, majd véséssel alakították ki a pecsétképet és a köriratot. Utóbbiak kialakítása többnyire avatott vésnökre utal. A korai, 11-13. századi idézőbillogok ábrázolásai nem meglepő módon elnagyoltak (illetve erősen kopottak), a pecsétnyomók közül pedig a várongi példány ábrázolásai mutatnak gyakorlatlan kezekre, amit egy érdekes betűcsere is megerősít. A pecsétnyomók függesztőfüle egy kivételével a hátoldalukon található, többnyire a keskeny gerincként kialakított fogantyú végén. A várongi példány fogantyúja letörött. Különleges fogantyúja miatt érdekes az ozorai darab, mert nem öntött, hanem háromszög alakú lemezből készült, a pecsétnyomó lapjához forrasztással erősítették. Alakjuk változatos: négy mandorla alakú, négy kerek, egy-egy pedig pajzs alakú, illetve hatszögletű. A mandorla alakú példányok mindegyike egyházi személyé volt, tulajdonosaik között található bencés apát, ferences elöljáró, főesperes és falusi pap. A négy kerek tipárium egykori birtokosai között egy-egy ismeretlen rendi hovatartozású, illetve johannita fráter, valamint egy világi pap található, a negyedik kerek tárgy tulajdonosáról pedig semmit sem tudunk. A pajzs alakú tárgy gazdája egyházi testület tisztviselője (a dömösi apátság udvarispánja) volt, a hatszögletűé pedig olasz nemzetiségű diák. A tíz pecsétnyomó túlnyomó többsége 13-14. századi. Legkorábbi a dömösi udvarispán 12. század végi tipáriuma, legkésőbbi pedig a 16. század elején készült ozorai példány. Számos kérdést vet fel a pecsétnyomók előkerülési helye, hiszen a tárgyakat, illetve egykori tulajdonosaikat a lelőhelyeikkel csak ritkán tudjuk összekapcsolni. Szándékosan félbe tört voltuk alapján tulajdonosuk halála után bizonyosan csak két pecsétnyomó került földbe (Kaposmérő, Tolnanémedi 2.). Egy johannita rendtag pecsétnyomója a johannita rendházzal is rendelkező Gyánt település templomának helyén bukkant fel, a dömösi prépostság curialis comesének pecsétnyomója pedig annak a Pernesz falunak a helyén, amely ha nem is volt dömösi birtok, de szomszédságában több ilyen is feküdt. A Várong középkori faluhelyén felszínre került papi pecsétnyomó talán a település plébánosáé lehetett. Nehezen megválaszolható ugyanakkor, hogy hogyan került a Csanádi apát meg90 K. NÉMETH 2015a, 179-180. 91 A tárgyról összefoglalóan: K. NÉMETH 2017. 249
