Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Gyöngyösi Szilvia–Erdélyi Zoltán–Juhász Laura–Barkóczy Péter–Szabó Géza: A réz ötvözésének technológiaváltása Európában a Ha D időszak pannon bográcsainak archaeometallurgiai vizsgálata alapján
információt kapunk a szemcseszerkezetről (öntött, alakított, lágyított szemcseszerkezet). Világos látótérben vizsgálva a kálium-kromáttal előkészített minta szerkezetében a jelenlévő zárványok is jól láthatók (pl. rézszulfidzárványok). A zárványok vizsgálata szintén fontos információt ad az adott tárgy készítéséről, esetleg annak használatáról. Azonban a kálium-kromáttal történő maratás érzékeny az eltérő anyagminőségű fázisok együttes maratására. Ilyen esetben a FeCl2 maratás markánsabban, robosztusabban teszi láthatóvá a szemcseszerkezetet. így kevésbé érzékeny a dúsulásokra és a korróziós hatások okozta összetétel-változásokra. A bográcsperem-töredék (Regszilla) A bográcsból vett minta átlagösszetételét tekintve magas óntartalmú bronz. A 11,3 tömeg% óntartalmat és a 1,5 tömeg% nikkeltartalmat is figyelembe véve homogén szilárdoldat-fázis várható a mikroszerkezetben. Az összetételt tekintve ez az ötvözet nagy szilárdsággal, keménységgel rendelkezik. Azonban hidegalakításra még alkalmas, bár már az alakítási ellenállása ugyancsak nagy. Nagymértékű képlékeny alakítás, amit a tárgy alakja - és az 1907-ben előkerült bogrács alja közelében megfigyelt kalapácsnyomok egyaránt - sugallnak, ennél az ötvözetnél lágyítás nélkül nem elképzelhető. Az optikai mikroszkópi vizsgálatok lágyított szemcseszerkezetet tártak fel (5. kép), mint a korábban előkerült bogrács vizsgálatai is. A polarizált megvilágításban készült felvételeken jól látható, hogy 100-150 pm mérettartományba eső szemcsék építik fel a minta nagy részét. A korábbi vizsgálatokkal összhangban kevés, azonban jól kivehető ikerhatár mutat rá arra, hogy lágyított a szemcseszerkezet. Több helyen megfigyelhető a görbült határfelület, ami az emelt hőmérsékleten bekövetkezett szemcsedurvulás folyamatára utal. Vagy a lágyítás időtartama alatt, vagy a használat alatt következett be az újrakristályosodott szemcsék durvulása. Ez természetes folyamat, azonban a vas-kloriddal történt előkészítés felfedte, hogy a minta szélein ennél jóval kisebb (40-70 pm) a szemcseméret. Itt két folyamatot kell figyelembe vennünk. Az alapanyag kemény, nehezen alakítható, így bármilyen vastag is az alakított rész, annak az átalakítása jelentős energiát, erőt igényel. Ha nem sikerül az átalakítás, akkor a szerszámmal, ellendarabbal érintkező felületek közelében az anyag erősebb alakváltozást szenved, mint a belső térfogatok. Ez az alakítottságban meglévő gradiens a lágyítás során is jelentkezik, a felület közelében apróbb szemcsék keletkeznek, mint a minta belső térfogataiban. A bekövetkező szemcsedurvulás mértéke a szemcseterületeket tekintve nem függ az eredeti szemcsemérettől, csak az időtől és a hőmérséklettől. A mért szemcseátmérőben azonban természetesen geometria-kötöttségek miatt más karakterisztikát tapasztalunk. Emellett megfigyelhető a minta szélén a vas-kloriddal feltárt mikroszerkezetben, hogy a felület közelében lévő területek erősen korrodáltak. Leginkább szemcsehatár menti korrózió azonosítható. A bogrács - főleg használatát is figyelembe véve - emelt hőmérsékleten töltött időt oxidáló atmoszférában. A rézötvözetek oxidációja során az oxigén hajlamos a szemcsehatárok mentén az anyag belső térfogatai felé diffundálni, és a szemcsehatáron Cu20 apró fázisok formájában kiválni. Ez a jelenség későbbi korróziós hatásokra képes a szemcsehatár menti korróziót előtérbe helyezni. Emellett természetesen a szemcsedurvulási folyamatot is lassíthatja a felület közelében. Mindezeket egybevéve, a lelet bevezetőben említett feltárásának körülményeit tekintve megállapítható, hogy mindkét oldalát azonos korróziós hatások érték a talajban töltött hosszú idő legnagyobb részében. Azonban az jól látható (5. kép), hogy a korrózió mértékében észrevehető különbség van a két oldal között. Az előkerülés körülményeit figyelembe véve a korróziós hatás az egész tárgyat érintően azonosnak tekinthető, így a minta előéletében kereshető a különbség oka. Az anyag összetételét és az ebből következtetett tulajdonságokat figyelembe véve ez következhet egyrészt abból, hogy a lemez két oldalán a deformáció eltérő volt. Tekintve a tárgy geometriáját, ez a feltételezés alátámasztható azzal, hogy a tárgy alakja, annak kialakítása ezt a különbséget magában hordozza. Ehhez adódik hozzá a korabeli technika és a fém keménysége. A másik a tárgy használata. A bogrács egyik oldala közvetlenül a tűzzel érintkezik, így ott magasabb hő éri. A tűztől függően az oxidációs hatás is eltérő lehet, bár itt felhívjuk a figyelmet arra, hogy a peremet vizsgáljuk, 12
