Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)

Losonczy Tóth Árpád: „Tegnap estve a lázadás itt is kiütő félben volt…” Hivatalból jelenlevő és jurátus szemtanúk az 1848. március 15-i pesti forradalom pozsonyi előestéjéről

3 Korszakot (görög); epochális = korszakalkotó.

4 Id. Majláth (Mailáth) György gr. (1786-1861) - konzervatív politikus, 1839-től 1848-ig országbíró.

5 Apponyi György gr. (1808-1899) — konzervatív politikus; 1844-től alkancellár, majd 1846-tól 1848 márciusáig főkancellár. Az adminisztrátori rendszer kiépítése miatt rendkívül népszerűtlen volt az oppozíció berkeiben. Széchenyi szerint azonban nemcsak az ellenzék körében volt gyűlöletes személye, de maguk a konzervatívok sem szívlelték, noha egyik vezéregyéniségük volt. (SZÉCHENYI 1978,1144.) Egy nevét a márciusi változások ellenére továbbra is titokban tartó, ellenzéki beállítottságú szerző 1847-ben írt, de „a bécsi camarillaból a nyilvánosság elnyomására kiküldött csőszök", vagyis a cenzorok miatt csak 1848-ban megjelent röpiratában már megjósolta közeli bukását. Szerzőnk szerint Apponyi, „fő kertész bojtár"-ként a „nemzet kertjében”, az udvari pártnak is igen sokat ártott. Mindent elkövetett, hogy az 1847-es országgyűlésre a konzervatív pártnak többséget szerezzen. „Elárasztotta az egész országot helyettes főispányokkal ’s ez által a nemzet jó tímár legényeit, csak jobban ingerlette”. Figyelmeztette a kancellárt, hogy vigyázzon, mert „ha állását jobban meg nem fontolja előbb utóbb ő is bukik, mert roszul választott általa pártolt egyénei vagy otrombák vagy szerfelett ingerlékenyek, 's igy saját pártjának sem kedves emberei". „Én nem mondok egyebet - összegezi véleményét csak a mi igaz: hogy nekie elébb utóbb buknia kell, ha a nemzettel ezentúl is annyira újat húz... ” ([POMPÉRY] 1848,6-7.) Nézetünk szerint az idézett gúnyirat megalkotója Pompéry János (1819-1884) ügyvéd, 1848/49. kormánytisztviselő, író, újságíró, ogy. képv. MTA lev. tag. (SZINNYEI 1891-1914, X.) Yole álnéven 30 darabból álló, élvezetes stílusban megírt, igen érdekes „Pozsonyi levelek”-ben számolt be az 1843/44-ik évi országgyűlésen szerzett élményeiről, benyomásairól. Pompéry az 1840-es években vezetett, kiadatlan naplója alapján mind az 1843/44-es, mind az utolsó, 1847/48-as rendi diétán jelen volt. Mindkét országgyűlésen vezetett, részben csonkán ránk maradt kéziratos naplójegyzetei könyvtárak kézirattáraiban hevernek, kiadásra várva.

6 Varga Jánosnak az 1848-as jobbágyfelszabadításról írott, de valójában annál jóval többet nyújtó könyvéből tudjuk, hogy az ellenzéki Pálffyt ugyan valóban fölkérték az országgyűlési ifjúság leszerelésére, de mivel ő „gróf” volt, az ifjak nem hallgattak rá. Varga felhasznált forrásai között mind Tormay (Krenmüller) Károly Bezerédj Istvánhoz írott, mind Búsbach Péter március 14-én kelt, Ma- gyary-Kossa Józsefnek címzett levele szerepel, Hunkár Antal emlékiratával egyetemben. (VARGA 1971,47.) így rajzolódik ki végül is a valóság a különböző - egymásnak is ellent mondó, illetve egymást kiegészítő - írott források egybevetése révén: a pozsonyi „lázongó” ifjak lecsendesítése végül Hunkár Antalnak, a veszprémi követnek sikerült. A főnemesség ellen a pozsonyi ifjúság körében megnyilvánuló ellenséges hangulatot az éles szemű Széchenyi is azonnal rögzítette naplójában. Március 13-án (este) jegyezte föl ezeket a sorokat: „300-400fiatalember" uszít a kiváltságosok ellen, a következő jelszavakat kiabálva: «„Le a kormánnyal, a Judex, Tárnok etc. mind gaz emberek - ... le az Arisztokratákkal, le minden Mágnással”.» (SZÉCHENYI 1978, 1206.) Mivel nemcsak a félelmekkel teli, állandóan a forradalomtól rettegő, nem a saját személyét féltő, hanem inkább az ország vezetésére szerinte egyedül alkalmas arisztokrácia kiirtását vizionáló Széchenyi, hanem a pozsonyi tüntetések éjszakáját felidéző most ismertetett három levelünk írója is a fiatalság demonstrációjának könnyen veszélyessé válható fordulatáról számolt be, fontosnak tartjuk néhány, ezekkel ellentétes megnyilatkozás leközlését is. Nem minden egykorú szemlélő tartotta ugyanis annyira veszélyesnek, és - legalábbis a mágnások, de főleg a gyűlölt rendszer meghatározó képviselői számára - annyira pattanásig feszültnek a pozsonyi helyzetet, mint levélíróink. A helyben megjelenő, ezekben a napokban kevéssé szigorúan cenzúrázott Budapesti Híradó csupán röviden számolt be a március 13-án este Pozsonyban történtekről: „Már hétfőn este a bécsi gőzös hozta hírek hallattára rögtönzött az ifjúság egy kis csoportosulást a sétatéren, de ez némelly keserű nyilatkozatok és kiáltások után egy óra múlva békésen eloszlott..." (BH 1848. március 18. 266.) Szintén nem tulajdonított túlzottan nagy jelentőséget a bécsi forradalom hírére az utcára tóduló pozsonyi ifjúság gyűlésezésének a konzervatív, Széchenyihez közel álló Jelenkor sem. Tudósítója ugyanis egy mondattal elintézettnek vélte a március 13-i esti tüntetésekről szóló híradását: ,,A’ bécsi események már tegnap rendkívüli hullámzásba hozák a’ kedélyeket, mi este egy szabad ég alatt rögtönzött fiatalsági gyűlésben ingerülten nyilatkozott”. (J 1848. márc. 19. 135.) Valamivel részletesebben taglalta a türelmetlen és izgatott ifjúság megmozdulását Pozsonyi újdonságok című rovatában a Nemzeti Újság. Azonban a lap március 14-én keltezett tudósítása szerint a 13-án este a fiatalság körében tapasztalható nyugtalanságot elsősorban az váltotta ki, hogy a főrendek napokon keresztül szabotálták Kossuth felirati javaslatának tárgyalását. ,Azon halasztgatás - írja az M-j-r. K. betűjelű szerző (Dezsényi Béla, d, Nemzeti Újság történetének feldolgozója szerint Majer Károly a cikk szerzője: DEZSÉNYI 1940-1941, 346.) -, minélfogva a fő RR. mindekkoráig késtek a Pest által indítványozottfölirási javaslat tárgyalásával, az ifjúságot - melly élénk részvéttel csügg a hon jövendője fölött - mármár a nyugtalanság fokára hangolta! Ennek érzelmeitől zaklatva, a fiatalság tegnap, (s körülte roppant néptömeg) a sétatérre sereglett, s a rendbomlás minden legkisebb jelei nélkül a szabad ég alatt elhatárzá, - mit a követi tábla ma szinte indítványozott, és foganatosított is - miképen nádor őfönségét alázattal megkérendik: miszerint a fölirási javaslat tárgyalását siettetni méltóztatnék. - Azután a «Szózat» énekelteték, a király, szabad sajtó, és népképviseleti alkotmány éltetett, mi után a tömeg zavar nélkül csendben eloszlott". (NU 1848. márc. 16. 1025.) És végül, bár nem kimondottan a bécsi forradalom győzelme utáni pozsonyi hangulatot tükrözi, hanem az egy nappal későbbi, Kossuth tiszteletére rendezett fáklyás-zenés felvonulás élményét rögzíti a levélíró beszámolója, mégis hűen adja vissza azt az eufórikus, mámoros állapotot, ami akkor a gazdag polgárváros állapotát és utcaképét jellemezte. „...Megszámlálhatatlan sokaságban fáklyákkal és több rendbeli zene kíséretében tisztelkedtek Kossuthnak esti 9 órakor; az egész város talpon volt, a legnagyobb zaj között a legszebb rend uralkodott... ” (Ismeretlen levélíró - báró Vécsey Pálhoz. Pozsony 1848. márc. 17. In: ABAFI 1888, 146.)

7 Batthyány az ifjúság Társalgási Körében beszélgetett a fiatalokkal a bécsi zavargásokról. (VARGA 1971, 49.; MOLNÁR 2007, 285.) A kezdetben olvasókörnek indult, és az ifjúság szellemi pallérozását szolgáló egyesület szerveződéséről és megalakulásáról a korabeli sajtó rendszeres, a kör alapítóit támogató és az ifjúságot egyben hasznos tevékenységre bíztató tájékoztatást nyújtott. (Vahot Imre, Ogytlll. PD 1847. dec. 2.1562.; Székely József, OgytlV. PD 1847. dec. 9.1589.; Székely József, Ogyt V. PD 1847. dec. 23.1654.; Berecz Károly, Pozs. hír. II. Élk 1847. dec. 26. 826. és uő.: Pozs. hír. IV. (valójában III.) Élk 1848. jan. 30.151-153.; LÉVAY 1848,411.) A Társalgási Körnek minden valószínűség szerint Búsbach Péter is tagja volt.

8 Alkotmányt (lat.).

9 Kossuth március 3-i beszédét, amelyben többek között arról is szó volt, hogy a monarchia osztrák fele is kapjon a magyarokéhoz hasonló űj alkotmányt - hiszen az osztrák „birodalom kormányrendszere az alkotmányossággal egyenesen ellentétbe áll” -, az elragadtatott tömegek előtt többször is felolvasták a bécsi utcákon és az egyetem aulájában.

10 A nép követelése (ném.).

11 Halt’s [Maul]! = Fogd be a pofád! (ném.).

12 Pofa (ném.).

543