Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)

Gaál Attila: A szekszárdi szarkofág topográfiájához

száráról származnak. Némelyikük később a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe került vagy a Vármegyeház épületének udvarában, nyílt helyen helyezték el őket. A tudományos feldolgozásuk nyomán híressé vált szarkofágleleteknek köszönhetően a hasonló kőemlékek később nagyobb figyelmet kaptak, s így többségük az időközben létrejött helyi múzeum tulajdona lett.

Római sírok a város mai területének dombos részein, a völgyek oldalában gyakran kerületek elő, míg a keletre lévő, vízjárta területekből kiemelkedő göröndökön csak az 1. századot megelőző, valamint népvándorlás kori temetők ismertek. Úgy tűnik, hogy elsősorban a laikusok számára is könnyebben felismerhető téglasírok híre jutott a helyi intelligencia, majd általuk - vagy közvetlenül - Wosinsky tudomására. Közreműködésüknek köszönhetően viszonylag sok, - bár gyakran nehezen visszaazonosítható - leletről tudunk. A sírokból származó mellékletek egy része a kor szokásainak megfelelően a találók vagy a tulajdonos birtokában maradtak, s az idő múlásával rendszerint nyom nélkül elkallódtak. További veszteségként a zavaros, háborús évek során a kevés múzeumba került lelet egy része is „elveszett” vagy megsemmisült.2 Tervszerű temetőfeltárás a 20. század éveiben sem történt, csupán néhány véletlenszerű, többnyire már feldúlt sír helyszínelésére került sor. Több olyan, a 19. század első felében napvilágra került, de elkallódott sírleletről is maradtak fenn leírások, melyek datálása éppen e híradások hiányosságai miatt bizonytalan. Ezek egy része még évekkel a szekszárdi múzeum alapítását, sőt a Magyar Nemzeti Múzeum létrejöttét megelőző időszak lelete, s a köz érdeklődését ekkor még nem annyira történetiségükkel, mint nemesfémből, drágakövekből készült mellékleteikkel váltották ki. Előkerülésük természetesen nem maradhatott titokban, de a tényleges tulajdonost sem maga a leletanyag, hanem az annak értékesítése során felvett vételár érdekelte. A pénz visszaköveteléséről több esetben is van tudomásunk, de a tárgyak visszaszerzésére tett kísérletről egy esetben sem szólnak a források.3 A kutatás számára így csak a már említett, többnyire szóhagyományokon alapuló leírások maradtak meg.4

Épületmaradványokról csak kevés adatunk van. Felmérésükre, régészeti feltárásukra - Wosinsky néhány rövid lelőhely-azonosító feltárásától eltekintve - máig sem történt kísérlet.

Római pénzek emberemlékezet óta kerültek elő a városban és annak határában. Sokat gyűjtöttek össze a település déli határán futó nyugat-kelet irányú Csatári völgyre merőleges mellékvölgyek szőlőiben (Istipán gödre, Iván-völgy, Gyűszű-völgy, Porkoláb-völgy, Csötönyi-völgy, Bara- nya-völgy) is, de tömeges mennyiségben mégis a település nyugat-keleti tengelyén futó Sét (Séd), másik nevén Remetei-patak gyakori áradásai mosták elő az érméket.5 E mellett gyűjtöttek római pénzeket az Előhegy ma lakótelepekkel beépített déli oldalában, valamint a mai Kadarka utca nyugati oldalán lévő szőlőkben is.

Az előkerült pénzek gyakran az érintett terület tulajdonosainál maradtak, de bőven jutott belőlük a helybéli értelmiségiek magángyűjteményeibe is. Ez jellemzően az iskolás gyermekek közreműködésével történhetett, mert Wosinsky szerint Krammer János polgári iskolaigazgató és Bati János tanító „szépgyűjteménye" mellett ő maga is több száz darabot kapott „becserélésre” a gyermekektől.6 Mindezek előrebocsájtásával az alábbiakban megkíséreljük a város leül- és belterületéről előkerült, tudományos munkákból, híradásokból vagy visszaemlékezésekből ismert római kori leletek összefoglalását.

2 A múzeum épülete egy ideig szovjet hadikórház, majd részben gabonaraktár volt. A gyűjtemény egy részét széthordták, más részét az épület előtti téren halomba rakták.

3 Ezen adatok ismertetésére az adott tételeknél kerül sor.

4 MEHRWERTE! 1884, 12-13. 17-18. sz.; WOSINSKY 1896, 795; GAÁL - KŐHEGYI 1977, 309.

5 ,A Séd-patakban - amely a várost a református résszel együtt nyugat-keleti irányban átszeli - nyári záporozások alkalmával a partból kimosott sok római pénzt és tárgyat lehet találni. Ezek a régiségek, valamint a városnegyed (azaz az ún. Felsőváros - G. A.) mellett lévő dombok lejtőinél, a (filoxéra utáni - G. A.) szőlőtelepítésekhez szükséges földforgatások alkalmával kiásott sírok, oltár- és fogadalmi kövek mind Alisca előbb jelzettfekvését igazolják.” VENDEL 1941,10.

6 WOSINSKY 1896,797-798. - A monográfia adatgyűjtő lapjának erre vonatkozó kérdésére Mehrwerth Ignác jegyző a város precep- torát, Kohárits Lajost nevezte meg, mint „ezen talált római pénzek” ismert gyűjtőjét. MEHRWERTH 1884, 5.

8