Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)

V. Kápolnás Mária: Dombóvári fényképészmesterek működése a 20. század első felében

50. kép.

A szovjet

városvezetés

1945-ben

A háború alatt többször behívták szolgálatra, harcolt a Délvidéken és a keleti fronton, nagyobbra cserélt autóját hadi célokra vették igénybe. Felesége, „Nagylola” vitte az üzletet, évekig egyedül dolgozott, ami nem kis feladatot adott, hiszen a háború egyfajta konjunktúrát is jelentett, sokan készíttettek a bevonuló férjről, a családról emlékbe képeket. 1944-ben Koncz András súlyosan megsérült, eltörött a bokája, nem kellett a frontra visszamennie. Az orosz csapatok bejövetele után is virágzott a műterem, mert ők is nagyon szerették magukat megöröldt- tetni egyedül, karórákkal, esetleg hölgykísérőkkel vagy többedmagukkal. Dombóvár katonai parancsnokáról, a város vezetéséről is készített csoportképeket. A zavaros időkben az üzletben károk, veszteségek keletkeztek, a szovjet tisztek is gyakran hívatták meg magukat „vendégségbe”, több fényképezőgépét is elvitték.50

Bár lánya, Lola, végzett fényképész volt - 1946 és 1948 között töltötte tanoncéveit -, nem gyakorolta mesterségét, a nagyszülőkkel közös háztartásban élve, két gyermekét nevelte. Koncz András egész munkássága alatt megőrizte önállóságát, nem lépett a szövetkezetbe. Felesége, majd unokája még az 1970-es évek végén is használta a régi berendezéseket.

51. kép. Koncz András 1957-ben

50 Adóbevallás 1945-ről. DHGY ltsz. n.

619