Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)

Csekő Ernő: „Valami úri fürdőélet félszeg paródiája” (Babits Mihály). Fürdőélet egy mezővárosban, az 1880-as évekbeli Szekszárdon

* * *

Az előbbiekből is kitűnik, hogy Ettl József fürdőjét, akár eredeti funkcióját kibővítve, sokan felkeresték. S amíg egy napközben elkezdett vígasság, vagy mulatság egybefonódhatott a fürdéssel, addig már egy klasszikus táncestély, bál kapcsán konstatálnunk kell, hogy Ettl József a Csörge-tó partjánál olyan miliőt alakított ki - idővel például színpadot is állított73 -, mely vonzóvá tette, hogy fürdőjét eredeti funkciójától eltérően, pusztán társasági esemény színhelyeként használják. Persze a fürdőtulajdonos által teremtett miliőt a helyén kell kezelni, célszerű a korabeli mezőváros viszonyain keresztül szemlélni. „[...] valami úri fürdőélet félszeg paródiája - de mégis: változás és fölszabadulás, amilyen csak Sóitól telhetett” - írta Halálfiaiban Babits is. S valóban: látták, érezték a fürdő korlátáit, hiányosságait a kortársak is, akik közül persze számosán eljutottak pesti fürdőkbe, illetve rendszeresen látogatták az ország, mi több a Monarchia híres fürdőhelyeit is. Ezt látszik igazolni az is, ahogy a kibontakozó fürdőéletről, illetve a változatos társas életről beszámoló, sokszor a fürdőt kifejezetten méltató újságcikkeket ellenpontozták a hosszabb terjedelmű fürdői levelek. Kritizálták is, az első években még inkább csak a közlekedési anomáliákat, a Grósz-Ullmann féle társaskocsikat, a vendéglőt 1884-ben Pernitz Józseftől átvevő Tóth Gyula üzletvitelét. De azt is módjával, inkább a humor köntösébe csomagolva, szelíd iróniával. Még az élccel íródott fürdői levelekben is mintha több lenne az önirónia, mint a kemény kritikai él. Az embernek az az érzése, mintha az egykorú szekszárdiak nagyon megbecsülték volna azt, amit Ettl József a Csörge-tónál létrehozott. S tették ezt nagyon helyesen, mert a korszakban még a megyeszékhelyeken sem voltak általánosak a hasonló fürdőkörülmények. Például a szomszédos megyeszékhelyen, Kaposváron ezekben az években még megoldatlan probléma volt a fürdőkérdés. A helyiek a Malom-árokban fürödtek, de a helyi sajtóban ezt kiváltó alternatívaként kezelt két kanális - patak -, valamint a Kanizsai út végén található „tócsa”, a Pap-sár se említhető együtt a szekszárdi Csörge-tóval.74 Másrészt, mintha tisztában lettek volna a mezővárosi létből fakadó kettőséggel, amely a helyi fürdőlétesítmények sorsára, így a csörge-tói fürdőére is rányomta a bélyegét. Mert hiszen hiába épültek ki idejekorán a fürdőélet különböző színterei, ha azok zavartalan, gazdaságos működéséhez hosszabb távon nem állt rendelkezésre a megfelelő nagyságú vendégkör. Azaz: a város polgárosodó rétegeinek igényei ugyan megfelelő felhajtóerőt jelentettek az említett létesítmények létrejöttéhez, azonban azok anyagi stabilitásához, fejlesztést lehetővé tevő prosperálásához már nem biztosítottak kellő alapot.

73 Szekszárdon vendégszereplő truppok előadásainak is helyet adva. vő. Tolnamegyei Közlöny 1886. június 13. 2.

74 Népjog 1884. július 18. 3., július 27. 3.

585