Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)

Csekő Ernő: „Valami úri fürdőélet félszeg paródiája” (Babits Mihály). Fürdőélet egy mezővárosban, az 1880-as évekbeli Szekszárdon

fürdőöltönyök közvetlenül Bécsből érkeztek.49) A fürdési lehetőségeket tekintve pedig kabinfürdő, uszoda, illetve szabadfürdő, azaz a nyíltvíz állt az érdeklődők rendelkezésére. Az utóbbit választók részére trambulin és fényű-kereszt tette változatossá a tóban való fürdőzést, úszást, (vő. Halálfi- öz-idézettel a tanulmány elejéről). További kiegészítésként csónak és szandolin színesítette a fürdőre kilátogatok szórakozási lehetőségeit.50

Korábban már említettük, hogy a nyitáskor, 1882-ben nyolc főből állt a fürdőszemélyzet. Ennek létszáma az azt követő években is ekörül mozgott, habár összetételében olykor jelentős változások történtek. így például az 1885. évi fürdőszemélyzet felsorolásakor nem találunk őrt, valamint ker- tész-frottírozót, ellenben számos ruhatárost: ti. ekkor orvos, pénztáros, ruhatáros, illetve további két ruhatárosnő, valamint tyúkszemvágó és egy úszómester alkotta a személyzetet. A személyzethez természetesen még hozzá kell számítanunk a kisegítőmunkát végzőket, így a mosónőket, fürdőszolgákat is, akiknek fontos, ugyanakkor nem mindig szorgalmasan végzett munkájáról egyik 1884. évi fürdői levelében Borzsák Endre is említést tett.

„A fürdői sétány pázsitjának folytonosan zölden tartása szempontjából (minthogy a fürdőszolgáknak az öntözés nagyon kényelmetlen és terhes munka volna!) a humánus érzelmű s művelt lelkű fürdőtulajdonos oly elmés módot talált fel, mely ritkítja párját. Nevezetesen a vizes lepedőt hosszú sorokban kiterítteti a gyepágyakra száradni. S így aki a vízben elfárad, mindjárt lehemperedhetik fölismert lepedője takarta nyugvógyepágyra, s a virágillat andalító befolyása alatt, édes álmában, egy kevéssé merész fantáziával Osztendében találhatja magát, Tisza Kjálmán] oldala mellett’.’51 Mivel a fürdő előbb részletezett személyzetéhez még hozzá kell számolnunk a vendéglő alkalmazottait, illetve a társaskocsisokat52 is, s mivel a fürdői személyzet a tónál került elszállásolásra53, megállapíthatjuk, hogy a Csörge-tónál ekkoriban nyaranként egy egész kis kolónia élt, amelynek napjai akkor sem múltak el esemény nélkül, amikor a rossz idő miatt épp kevés vendége volt a fürdőnek. Ennek illusztrálására álljon itt egy rövid életkép az egyik 1885. évi fürdői levélből:

„Ki volt írva a fekete táblán <Rőmür és Celzius> szerint, hogy a víz meleg, ámbár a levegőnek kissé foga volt, de fürdőhelyiség tátongott az ürességtől. A pénztárnok a gyepágyon aludt: Mozolán és a mosólány eltűntek. Morzsányi úr akkorákat ásított, mint ama nagy, kötélen lógó stam-gaszt szelindek. A vizek szeles hátán kéjjel lebegett egymaga az úszómester. Mi is kurázsit kaptunk, s vízre ereszténk testünk dermeteg alkotmányát. Brrrrrrr — defölséges jó hideg volt a víz! Ez volt aztán az igazi nyári jépsport! Még most is vacog a fogam, ha rágondolok.

Később többen is jöttek, s néhányan összelézengtünk, de mindenki csak belső fürdőt használt a fedett helyiségben, asztalabroszokból rögtönzött plédek védőszárnya alatt’.’54

A fürdő egyik legfontosabb állását betöltő úszómester 1883 óta a budapesti Stankovich József volt, akinek munkája eredményeként sok szekszárdi tanult meg úszni. Mint korábban írtuk, egy évadra 12, majd 8 forintba (1884-ben) került az úszótanfolyam, de ez már tartalmazta a fürdőbe való belépést is. A korabeli sajtó híradásának hála, rendelkezésünkre áll annak a 47 személynek a névsora, akik 1883-ban befejezték az úszóoktatást: többen közülük a korabeli szekszárdi elitről írt tanulmányaim szereplői.55 Érdekesség, hogy a 47 úszótanonc többsége nő (32) ,56 köztük olyan va49 Tolnamegyei Közlöny 1882. június 18. 3.

50 szandolin: egyszemélyes, lapos fenekű, keskeny csónak.

51 PALÁST 1884b, 2.

52 Személyükben 1885-ben történt változás, amikor a Gros-Ullmann féle fiákkerek helyét 1885-től Mazdán, Czéh és Gyimóthy kocsisok vették át.

53 Az 1885-ik évben is csak a szezon befejeződését követően, szeptember elején költözött el a személyzet a fürdőről. Tolnamegyei Közlöny 1885. szeptember 6. 3.

54 END 1885b, 2.

55 De a névsorról összességében is igaz, hogy közel felét teszik ki a virilis családok, igaz általában azért fiatalabb tagjai - köztük Augusz Imre báró - és a többiek nagy része is értelmiségi vagy hivatalnok, vagy ilyen családból származott. Egy-két kereskedő-iparos mellett csak egy törzsgyökös szekszárdi földműves családból származó fordul elő a listán. Tolnamegyei Közlöny 1883. szeptember 9.3.

56 A nők érdeklődését a fürdő iránt a Tolnamegyei Közlöny cikkírója a következőképpen kommentálta: „(...) a nők, kik - miután az ő számukra készült uszoda megnyittatott - olyannyim elemükbe vannak, hogy még a tánc se kell nekik, ha úszhatnak. Mert így történél