Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Csekő Ernő: „Valami úri fürdőélet félszeg paródiája” (Babits Mihály). Fürdőélet egy mezővárosban, az 1880-as évekbeli Szekszárdon
re álló munkabért, jövedelmet. Az előbb említett, a város fürdőéletének intézményesülését a 19. század közepétől a II. világháborúig áttekintő hosszabb lélegzetvételű tanulmányunkban egyfelől a fürdőkultúra átalakulásának folyamatába illesztve mutattuk be a város területén létrejövő fürdőket, létesítményeket. Ezen átalakulás a száz év alatt egy alapvetően rétegspecifikus jelenségből vezetett el a tömegméretűvé válásig, amellyel a fürdőkultúra újabb és újabb formáinak megjelenése járt együtt: a kezdetben még meghatározó gyógyászati, higiéniai jelleghez előbb a rekreációs funkció kapcsolódott, majd fokozatosan teret hódított a testedzés, úszósport, időben legvégül pedig a strandolás.25 Jelen tanulmányunkban e folyamat első szakaszára koncentrálunk, amikor is a gyógyászati, higiéniai funkciókhoz csatlakozva, illetve túllépve megjelentek a rekreációval, kikapcsolódással, felüdüléssel, szórakozással kapcsolatos szempontok, igények. Amint a kortárs fürdői levelező, Palást álnév alatt a helyi református tiszteletes, Borzsák Endre26 27 plasztikusan megfogalmazta, míg anno gyermekkorukban, illetve serdülőként még a háznál, a „szivárványos kút tövében, szomorúfűz árnyékában”elhelyezett szapulóban, lugzóban pancsoltak, addig időközben „A szapulótés a lugzót felváltá a Schubert-féle gőzfürdő és hideg tus. De Szegzárdnak ez sem volt elég. Excelsior! - mondá a fürdőszomjas közönség - s létrejött a tengeri fürdő, a mi Csőr getégünk?1 A fenti idézetben szereplő, kifejezetten szép architektúrájú Schubert-féle gőzfürdő a kapuit 1854 körül nyitotta meg, s közel félévszázadon keresztül szolgálta - hol nagyobb, hol kisebb megelégedettségükre - a helyieket.28 Bár a korban megkívánt képzettséggel bőven rendelkező fürdőtulajdonos, Schubert János borbély és seborvos létesítményét kezdetben kávéházzal is ellátta, sőt további pozitív fejleményként az első években a fürdő utcájának kikövezése is megtörtént, ami ekkoriban csak a város egy-két utcájáról volt elmondható. A további fejlődését mindezen vívmányok ellenére a fürdő szerény vízkapacitása jelentős mértékben gátolta.29 Az 1870-es évek közepén még mindig csak egy hagyományos kút állt a gőzfürdő rendelkezésére, amelynek 60 akó/napi (kb. 35 hektoliter) vízhozama nem tudta a növekvő igényeket kiszolgálni. A gőzfürdővel való elégedetlenség, párosulva a fürdőkultúra egy újabb szegmense, a szabadvízi fürdőzés iránt növekvő társadalmi igénnyel vezetett el oda, hogy az utóbbi megfelelő színvonalú kiépítésére 1882-ben a Csörge-tónál sor került. Ugyan nem elsődleges szempontként, de mindenképp felhajtóerőként kell megemlítenünk, hogy a polgári életforma terjedésének, valamint az értelmiségi, hivatalnoki réteg számbeli gyarapodásának eredményeként Szekszárdon is valós igény teremtődött a szabad levegőtől elszakított és a négy fal közé szorulók növekvő serege részéről a városban, illetve annak közelében kialakítandó sétahelyek, kirándulóhelyek iránt. Utóbbira példaként említhetjük a Gemenc városhoz legközelebb eső részét, a helyiek körében már az 1870-es években közkedvelt keselyűsi erdőt, amely elsősorban a szekszárdi fiatalságnak volt kedvelt kirándulóhelye, majálisok, juniálisok rendszeres színhelye. Habár ártéri erdőként néha a magas vízszint, máskor pedig az irgalmatlan szúnyoghad veszélyeztette a vígasságokat.30 Míg azonban a fiatalok talán épp azért kedvelték a keselyűsi erdőt, mert távolsága 25 A fürdőlétesítmények létrejöttére vonatkozó vizsgálatunk másik aspektusát pedig a növekvő városi szerepvállalás tanulmányozása adta. Mivel a szekszárdi fürdőlétesítményekről a helytörténeti irodalomban azt megelőzően csak elszórtan, s többnyire csak jelzés értékűen esett szó, mindehhez komoly alapkutatásokat kellett végeznünk, amelynek eredményeként sikerült a következő helyi létesítmények létrejöttének körülményeit, az általuk nyújtott szolgáltatások színvonalát, profilját feltárni: Schubert-féle gőzfürdő /1854k./, Ettl József csörge-tói fürdője /1882/, Hadinger-féle (később: Hungária) Gőzfürdő és Uszoda /1902/, Turul Sportegyesület csörge-tói strandfürdője /1924/, Szekszárd és Környéke Strandfürdő Rt. strandja és uszodája /1932/, csörge-tói szabadfürdő /1934/. ld. CSEKŐ 2004. 26 A víg kedélyű lelkésznek nem csupán az alakja, hanem a tulajdonneve is megörökítésre került Babits Mihály Halálfiai c. regényében. 27 PALÁST 1884b, 1-2. 28 A város É-D tengelye mellett, a központi Béla tér közelében, az azzal átellenben lévő domboldalon fekvő gőzfürdő mai napig álló emeletes épülete a korban népszerű, „keleti” motívumokat alkalmazó építészeti irányzat egyik érdekes, a domborzati viszonyokat architektúrájában jól kihasználó, vidéki példája. CSEKŐ 2004, 353. 29 A mai nevében az egykori fürdő nevét viselő utcát (Fürdőház utca) 1858-ban kövezték ki. 30 A fiatalok 1883. évi juniálisát a magas vízszint el is mosta, s végül a dunavédgáti őrháznál leltek menedékre. Tolnamegyei Közlöny 1883. július 1.3.; Az 1885-ben megjelent egyik fürdői levél pedig a következőkképp sorolja, hogy mi mindenben részesültek a Csör- ge-tó helyett - a rossz, esős időnek is betudhatóan - a keselyűsi erdőben tartott „majálist” választók: „fürdőit [ti. a vendégsereg; Cs.E.] a jókedv özönében, a sárga sörben, vörös borban, szúnyogzáporban!’ END 1885b, 2. 577
