Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)

Losonczy Tóth Árpád: „Tegnap estve a lázadás itt is kiütő félben volt…” Hivatalból jelenlevő és jurátus szemtanúk az 1848. március 15-i pesti forradalom pozsonyi előestéjéről

küldöttség elindulása előtt, márc. 14-én este az összesereglett óriási tömeg előtt, a Zöldfa-vendéglő erkélyéről mondott beszédében ígéretet tett arra, hogy néhány óra múlva Batthyányi a felelős minisztérium elnökeként hozza vissza Bécsből, a pozsonyi Duna parton este 7 órakor összegyűlt népes tömeg feszült érdeklődéssel várta a birodalmi fővárosból érkező Pozsony gőzhajót. De várakozásuk nem teljesült, a hajó nem hozott üzenetet arról, hogy a király teljesítette-e a nemzet kívánságait. A Bécsből érkezett gőzösön két zászló lobogott. A hajó elején kitűzött „bécsi színű” fehér zászlón a következő felirat volt látható: „Kivánatínk tellye- sedtek”, míg a másikon „Kossuth vollgebracht” („Kossuth maradéktalanul"). A Pozsonyban visszamaradt ogy.-i ifjakat és a liberális követeket azonban ez a homályos üzenet nem elégítette ki, hiszen a tárgyaló deputátusok részéről még nem érkezett győzelmi üzenet. A reményeikben csalatkozott forrófejű liberálisok este 9 órára népgyűlést hívtak össze. A bizonytalanság aggodalommal töltötte el a gyűlés résztvevőit, ezért négytagú küldöttséget indítottak Bécsbe azzal a megbízatással, hogy az másnap „délelőtti tíz órára” mindenképpen hozzon biztos híreket a nemzet kívánatainak sorsáról. A küldöttség elnöke Pálffy József gróf lett, tagjai között volt Lauka Gusztáv és Királyi Pál, továbbá két előkelő városi polgár. A résztvevők városi „rendre ügyelő” bizottságot választottak a városban tartózkodók köréből. (VARGA 1971, 128-129.; BALÁZS 1980, 128.; vö. BH 1848. márc. 23. (794. szám) 283.; J 1848. március 26. (37. sz.) 152.; LÉVAY1848,412-413.) A Nemzeti Újság pozsonyi tudósítója, Major Károly ugyanakkor „a bizonyosságot szerzendff’ küldöttség tagjai között említi a márciusi ifjakhoz több szállal kötődő, rimaszombati születésű költőt, Berecz Károlyt, aki az Életképeknek küldött beszámolókat az utolsó rendi országgyűlés városáról, továbbá Csida és Artner nevű „polgártársainkat”. (NU 1848. márc. 21. (663. sz.) 1040.)

16 Id. Ráday Gedeon gróf (1806-1873) - szabadelvű politikus, „az ellenzék szilárd ’s tevékeny embere” ([POMPÉRY] 1848, 10.), az 1847/48-as ogy.-i ellenzék főrendi tagja. Országszerte ismert volt „tiszta polgári jelleméről, hazafiul állhatatosságáról". (VAHOT 1848,1. 51.) 1848. márc. 14-én, nem sokkal az után, hogy a korábbi helyettes-főlovászmester, gróf Zichy Ede (Edmund) lemondott hivataláról, István nádor „ideiglen” őt bízta meg a tisztség betöltésével. (J 1848. márc. 19. 135.) A diéta küldöttségének Bécsbe érkezése után távírón keresztül ő tartotta fenn az érintkezést Kossuthtal és a küldöttség többi tagjaival. A várakozás kritikus óráiban, 16-án éjszaka nagyszabású népgyűlést hívtak össze „túlzó agitátorok és néhány felizgult hazafi", köztük a győri liberális ellenzék akkor Pozsonyban tartózkodó vezetői, gróf Zichy Ottó, Lukács Sándor, Gyapay Dénes és Kálóczy Lajos. A gyűlés résztvevői „a bécsi események kipuhatolására” egy négytagú küldöttség Bécsbe indítása mellett városi „rendre ügyelő" bizottságot választottak, melynek elnökéül Ráday grófot kérték meg. (VARGA 1971, 129. 139.; PODMANICZKY 1984, 251.; Élk 1848. márc. 19. (I. 12. sz.) 376-377.; H 1848. márc. 21. Közli: LUKÁCSY 1989, 259.)

17 Redoute, redut (francia) - vigadó, táncterem.

18 A pozsonyi régi ún. Rendi Színház kései barokk stílusú épülete 1774 és 1776 között készült el. E régi színházat abban a korban az

egyik legszebb és legnagyobb színháznak tartották. 1793-ban a színházhoz egy nagy tánc- és koncerttermet építettek. Ez volt a városi vigadó, más néven redoute. városi redoute igen tágas és csinosan diszesitett terem” volt, amely a színházzal együtt ugyanazon

épületben működött. Rendszerint a díszes teremben tartották a bálokat és hangversenyeket. (SZEKCSŐ 1865, (IV. Mulatóhelyek.) 101-102.) Ebben az - egyébként a szórakozás és mulatozás céljaira fönntartott - épületben várták feszült várakozással a liberális ellenzéki követek és az ogy.-i ifjak a Bécsből lassan szállingózó híreket. (BENYOVSZKY 2003, 59.; CMOREJ- GAZO 1991, 204.; CMOREJ 2004, 69.)

19 Pozsonyi Országgyűlési Rendfenntartó Bizottmány.

20 Pálffy József gróf (1810-1873) - Az 1839/40., 1843/44., 1847/48. évi ogy. szabadelvű főrendi tagja, az ellenzék egyik vezérszónoka, „a felső tábla’ sulyka", kinek „dorongolásait” a konzervatív táborban sokan rettegték. Szokása volt ugyanis az ellenfeleit sértegetni. (ZERFFI 1844, 153.) Őszinteség és „bátor szabadszólás dolgában" nem akadt ott párja, szónoklata és előadásmódja ugyanakkor kifejezetten egyhangú volt. A gyökeres reformok következetes híveként elveihez mindig szigorúan ragaszkodott. (VAHOT 1848,1. 51.) 1848-ban Pozsony vármegye főispánja és pozsonyi várgróf.

21 A forradalmi márciusi napokban szinte fáradhatatlan, „vakmerő jellemű” Lukács Sándor (1823-1854) igencsak elemében volt. A márciusi ifjak egyik legradikálisabbnak tartott, örmény származású képviselője tagja volt az egyik legjelentősebb vidéki ellenzéki politikai csoportosulásának, a „győri tízek”-nek. A forradalom győri és pozsonyi eseményeinek alakításában a fiatal győri ügyvéd kiemelkedő szerepet játszott. (BALÁZS 1980, 211.) Győr március 15-i eseményei szorosan összefonódnak Lukács Sándor szereplésével. Március 16-án több barátjával együtt már Pozsonyban terem, s az este 9 órakor tartott népgyűlésen is részt vesz. A népgyűlés célját a következő napon röpiratban foglalta össze. A miatt aggódott ő is - amint erről már említés történt -, hogy a két napja Bécsben tartózkodó országos küldöttségtől még nem érkezett hivatalos válasz a felirat elfogadását illetően. A népgyűlés egy állandó választmányt hozott létre, amelynek a rend fenntartása volt az egyik feladata. A választmány egyik jegyzőjének Lukács Sándort választották. (VARGA 1971, 38. és 129.; BALÁZS 1980, 211-214.; ECKER 1973, 56-57.; KISS 2004,13-14.)

22 Lónyay Gábor (1805-1885) - ellenzéki politikus, Zemplén vm. táblabírája és követe az 1832/36., 1839/40., 1843/44., 1847/48. ogy.- eken, az 1848/49., 1861., 1871/73. ogy.-ek népképviselője.

23 A bécsi küldöttséget és a velük tartó országgyűlési ifjakat szállító két gőzös, a Hermine és a Béla délután öt órakor ért Pozsonyba. (KOSSUTH 1951, 662.; VARGA 1971, 129.; Ismeretlen levele báró Vécsey Pálhoz. Pozsony, 1848. márc. 17. : ABAFI 1888, 148.; MAJOR Károly, Pozsonyi újdonságok. NU 1848. márc. 21. (663. szám) 1041.)

24 Egy egykorú, br. Vécsey Pálhoz (1788-1861), az 1825-1849 közötti ogy.-ek országgyűlés távol levő főrendi tagjához, mintagazdához (PÁLMÁNY 2011,1. 645.) Sátoraljaújhelyre intézett levél szerint, amelynek szerzője nem ismert, a Duna parton végig „tengernép gyülekezve” várta a hajók érkezését, s minden oldalról harsogott a Rákóczi-induló. (H uo.: ABAFI 1888,148.)

25 Gr. Zichy Karolina (1818-1903).

26 Gr. Zichy Antónia (1816-1888).

27 Meszlényi Terézia (1809-1865).

28 Noha a Jelenkor tudósítása szerint az újonnan kinevezett miniszterelnök „csupán” „1200fáklya világánál üdvözöltetett a’ néptől" (J 1848. márc. 26.152.), a látványtól egyébként idegenkedő Dobos János pedig ennél jóval több lobogó fáklyát becsült meg a lelkesen ünneplő tömegben, nézetünk szerint a református lelkipásztor bizonyulhatott jobb megfigyelőnek, hiszen a győri Hazánk levelezője, Karády Ignác, Kossuth fiainak későbbi nevelője is roppant sokaságról számolt be. A hömpölygő néptömeget látva Széchenyi naplójában „óriási méhraj”-ról ír. (SZÉCHENYI 1978, 1209.) Az említett beszámoló szerint hasonló emberáradatot a fáklyás felvonulásokhoz eléggé hozzászokott Pozsony városa addig még nem látott: „négy sorjában vonult a menet, legkevesebb kétezer fáklya világította nagy hazafinak’. (H 1848. márc. 21. Idézi: LUKÁCSY 1989,262.)

555