Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Losonczy Tóth Árpád: „Tegnap estve a lázadás itt is kiütő félben volt…” Hivatalból jelenlevő és jurátus szemtanúk az 1848. március 15-i pesti forradalom pozsonyi előestéjéről
legrövidebb idő alatt, t. i. a nép képviselet, szabad sajtó, védelmi rendszer (-.nemzetőrség:) kik holnap hihetőleg beadják jelentéseiket. Tagjai e bizottmánynak: Kossúth,14 Szentkirályi,15 Pázmándi16, Som- sich,17 esztergom városa és Szeged v. követei18. Kimondatott, hogy Casták19 ezután nem létezendnek - ezt Szécsenyi István mondd, határoztatott hogy egy tudósítás készítessék, melly minden megyének megküldessék, hogy ne legyenek a követek tudósításai külömb féle szelleműek. A conservativek egyetlen szóval sem ellenkeztek. Mig ezek történtek Batthyányi Lajos ki ezalatt bejött Kossuthnak mondja: „Apponyi leköszönt ma d[él]e[lőtt] 10 órakor!” - 20 mit Kjossuthj. a rendekkel közölve leir- hatlan tetszés vihar harsogott a’ teremben melly megremegteté a’ház falait. Délután egy úttal aligha nem a’ rendeknél is tartatik országos ülés - a’ nádor kívánná - hogy szükség esetében elegyes ülést is lehessen tartani. Végzem soraimat, mert érzem hogy avatatlan toliammal e felséges ülés’ rajza mind inkább torz alakká törpül toliam alatt. Még csak egyet. A fő rendek meghökkenve az estveli demonstratio által - elálnak (:hir szerint:) a felírás megcsonkításától. Most már, ha éhen kell is meghalnom Posonban, el nem távozom, mert a’ szabadság kivívásának tanúja lehetni egy században is ritka embernek sikerül. - Inkább eladom mindenem, mintsem most elhagyjam Posonyt. A Tekintetes Urnák alázatos szolgája Búsbak U. I. d. u. 5 óra. A fő rendek mindent elfogadtak. A törvény javaslat egy küldöttség által fog O felségéhez küldetni, a mágnások köréből mind ellenzékiek vannak kinevezve21 - vezér a nádor. MNL OL P 483 Magyary-Kossa csal. lt. Csal. ált. rend. ir. 25. cs. H 23 Magyary-Kossa József lev. 67. Boríték nélkül. A levélre hivatkozott Varga János: A jobbágyfelszabadítás kivívása 1848-ban c. munkájában. (VARGA 1971, 47.) Az utolsó pozsonyi országgyűlésre Búsbach, noha erről visszaemlékezéseiben nem tesz említést, feltehetően pártfogójának, Magyary-Kossa Józsefnek anyagi támogatásával jutott ki Pozsonyba, annak reményében, hogy a városban valamelyik követ mellett talán sikerül majd írnoki állást szereznie. Ő maga csupán úgy emlékszik vissza életének e fontos fejezetére, hogy egyéb elfoglaltság híján ment fel a városba. Hiszen aki tehette, mindenki kíváncsi volt a diétára, szemtanúja kívánt lenni a várható történelmi változásoknak.22 Losoncon élő, egyértelműen rosszul értesült bátyja (Búsbak Ádám /1816-1899/) időskori, kéziratban maradt emlékiratában ugyanakkor - tévesen - azt állította, hogy öccse tudomása szerint „Bezerédy (sic!) /• Tolna m. követtel/ ment mint patvarista Pozsonyba a diétára, hogy ott egyúttal mint jurátus a censurat is letegye’.’22 Ez a támogatás azonban, tekintettel arra, hogy a városban a diéta alatt igen nagy volt a drágaság, nyilván nem volt elegendő. A magával vitt pénz csupán egy szerény kis szobácska bérére volt elég, a székesegyház mögött lévő egyik házban, közel az országházhoz, havi 6 pengőért. A ház tulajdonosa egy Wendler György nevű kereskedő volt. Egyik barátjának Gyönkre írott levelében panaszkodik is meglehetősen zilált anyagi helyzete miatt. „Gyünkről tudod nem a legjobban ellátva jöttem” - kesereg Búsbach -, majd így folytatja: „utam roppant költséges volt, itt a nép pióczaként szív naponként’.’24 Cserében viszont támogatója azt kérhette és várta el tőle, hogy részletesen tájékoztassa őt az országgyűlés eseményeiről, fontos napirendi pontjairól, különös tekintettel az ellenzék megnyilatkozásaira. Ennek a kérésnek a fiatal jurátus készségesen eleget is tett; hosszú, kimerítő levelekben számolt be patrónusának az ülésteremben történtekről, „egy kis képét szándékozván adni országgyűlésünk jelen életének”. Mentorának írott egyik leveléből az is kiderül, hogy megérkezése után pozsonyi szállásán fölkereste Nemeskéri Kiss Pált (1799- 1863), Fiume városának és a Magyar Tengermelléknek kormányzóját, 541
