Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)

Losonczy Tóth Árpád: „Tegnap estve a lázadás itt is kiütő félben volt…” Hivatalból jelenlevő és jurátus szemtanúk az 1848. március 15-i pesti forradalom pozsonyi előestéjéről

két még aznap éjjel két pozsonyi származású, Bécsből a Dunán az országgyűlés színhelyéig evező molnárlegény elterjesztette a városban, az erről szóló hírek csak másnap reggel, a bécsi hajójárat Pozsonyba érkezése után váltak hitelt érdemlően nyilvánossá. (VARGA 1971, 47-48.; PASKAY 1885, 29.) Wirkner Lajos, a Magyar Udvari Kancellária tanácsosa ezzel szemben úgy emlékszik vissza, hogy a császári székvárosban március 13-án történt eseményeknek „legelső hírét" a gőzhajózási társulat egyik tisztviselője vitte meg a magyar országgyűlés városába. (WIRKNER 1880, 203.) Legújabban Czinege Szilvia több, (PhD) értekezését megalapozó tanulmányában (CZINEGE 2011, 23-35.; CZINEGE 2012 a, 609-652.; CZINEGE 2012 b, 99-124.) foglalkozik Apponyi György gróf politikusi tevékenységével és közéleti pályájával. Egyik dolgozatában megkísérli meghatározni Apponyi udvari főkancelláriai tisztségétől való megválásának pontos időpontját is. Ez azonban ma már szinte lehetetlennek tűnik, hiszen a politikus lemondó nyilatkozatának nincsen keltezése. Annyit azonban a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivban fellelt levéltári forrásokra hivatkozva megállapított, hogy tisztségében 1848 márciusáig maradt. Lemondó bejelentése március 19-én került V. Ferdinánd elé, s ezután 22- én küldték át a menesztéséről szóló legfelsőbb kéziratot a magyar udvari kancelláriára. A fiatal történésznek az a véleménye, hogy Apponyi lemondására minden valószínűség szerint márc. 13. és 15. között került sor. Ugyanis a bizalmas elnöki iratokat ekkor látta el utoljára kézjegyével. (CZINEGE 2011, 31.)

35 Kapus, ajtónálló (lat.).

36 frópolc, álló íróasztal polca (lat.).

37 Jezerniczky Józsefné, szül. Bezerédy Anna (1774? - 1863), a Bezerédy család szerdahelyi ágából származó Mihály leánya, Ignác hétszemélynök, kir. tanácsos és id. Bezerédj István táblabíró, Sopron vm.-i főszolgabíró és szerdahelyi birtokos testvére, ifj. Be- zerédj István (1796-1856) szabadelvű politikus és e levél írója, Elek Pozsonyban, ekkor már özvegyen élő nagynénje. Gyermeke nem született. (Özvegy Jezerniczky Józsefné, született Bezerédy Anna (Anna von Jezerniczky geborne von Bezerédy Witwe des Jezerniczky) német nyelvű eredeti gyászjelentése az Országos Széchényi Könyvtár Plakát- és Kisnyomtatványtárában található. Mikrofilmen: Gyászjelentések, OSZK Mft FM8 /35797 217. tek.) Háza a Felső-Kereszt utca (Obere-Kreuzgasse) 1331. szám alatt volt. Elképzelhető, hogy ott szállt meg Elek, noha a reformkori pozsonyi országgyűlések név- és lakcímjegyzékeinek átnézése után nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a korábbi diétákon Tolna megyét képviselő Bezerédj István nem nagynénje házában kapott szállást. Úgy tűnik, hogy a német anyanyelvű Jezerniczkyné számára nem volt elég előkelő rokon, ő „immár nagyobbakra nézett”, hiszen például az 1830-as ogy.-en Pyrker László egri érseket szállásolta el, míg a „zseniális koponya”, Tolna m. második követe a Széplak (Schöndorfer) utca 444. szám alatti házban, az ún. Poor-házban lakott. (MNL OL N 67 Lad: XX Ns 17. Schematismus co- mitialis regni Hungáriáé anni 1830. 48. és 93.) Az 1832/36-os ogy. ideje alatt ifj. Vécsey Miklós báró cs. kir. kamarás, aranykulcsos, Szatmár vm. főispánja tisztelte meg Jezerniczkyné házát. (NÉVKÖNYV 1834, 24.) Ezeken a diétákon Bezerédj István nem Íratta fel szállásait az országgyűlés név- és lakcímjegyzékébe. Az 1839/40. évi diétán a Jezerniczky-ház lakója egy cs. kir. tanácsos, Árva megye főispánja, tajnai Tajnay János, Árva vm. főispánja volt. (MNL OL N 67 Lad. XX. NÉVKÖNYV 1839, 29.)

38 Ennek az értesülésnek a legújabb történeti kutatások fényében nem volt valós alapja. Komárom vezetői viszonylag későn reagáltak a március 15-i pesti és pozsonyi eseményekre, noha a gőzhajójáratok utasaitól már elég korán tudomást szerezhettek az ott történtekről. Míg a két szomszédos Duna-parti városban, Esztergomban és Győrben már márc. 17-én, illetve 20-án megindult a nemzetőrség szervezése, Komárom városában erre csak napokkal később, március 23-án került sor. A szervezés a Győrben megjelenő Hazánk című lap ápr. 30-i, komáromi tudósítása szerint igen lassan haladt. Ekkor a nemzetőrség létszáma mindössze 40-45 fő volt, ami a város méreteihez és jelentőségéhez mérten igen csekélynek mondható. Ezzel szemben Komáromban már Mária Terézia óta létezett polgári őrsereg, az ún. „uniformisos polgárok” s lassan, fokozatosan e Duna-parti városban is végbement ennek beletago- zódása, beleolvadása az új szervezetbe, a nemzetőrségbe. (KISS 2003,171-174.)

39 Id. Majláth (Mailáth) György (1786-1861) - Vezető konzervatív politikus. 1824-31.: kir. személynök, 1828-43. Hont vm.-i főispán, 1839-1848. végéig országbíró, a Hétszemélyes Tábla első bírája.

40 Beleszámítva, beleértve; bezárólag (lat.); itt: Majláthig bezárólag, Majláthot is beleértve.

41 Alkotmányra (lat.).

42 Utasításul (lat.).

43 Az országgyűlési ifjúság követelésére a város elöljárósága hozzájárult ahhoz, hogy a pozsonyiak Kossuth tiszteletére fáklyászenét rendezzenek. Ugyanakkor azt is elhatározták, hogy a bécsi küldöttség visszatérésekor a várost ki fogják világítani. Este 9 órakor az ifjúság és a pozsonyi polgárság csaknem 1000 fős fáklyás menete, ahogy a jurátusokhoz illett, ünnepi viseletben, „kardosán és kalpagosan" vonult Kossuth szállása, a Zöldfa-vendéglő elé. Az ifjak nevében Székely József, „az országgyűlési ifiuság egyik tündöklő csillaga” (PD 1848. márc. 19. 366.), vagy a másik, konzervatív nézőpont szerint „a fiatal nemzedék - uj magyarok szónoka”- ahogyan őt az új időknek változásaitól megrettent Bártfay József (1813-1864), Bács-Bodrog vm. főispánjának, a dúsgazdag és „nagy conservativ” Rudics József (CAMERA 1844, 103.) bárónak a titkára gúnyosan nevezte -, mondott beszédet. Az óriási tömeg teljesen betöltötte a Zöldfa-vendéglő előtti teret. A Jelenkor tudósítójának becslése szerint „több mint ezer fáklyavilágnál legalább 15 ezer népség jelenlétében tiszteltetett meg Kossuth”. (J 1848. márc. 19.135.) A Nemzeti Újság pozsonyi levelezője szintén az alkalomhoz illő emelkedett stílusban számolt be az ifjúság által Kossuthnak rendezett „fáklyás-zenés” felvonulásról, rögzítve azt az óriási lelkesedést, mely az ifjúság részéről Kossuth felé áramlott. (NU 1848. márc. 16. 1025.) A március 14-én este történtekről részletesen és igen élvezetes stílusban, noha eléggé cinikusan, beszámol már idézett levelében Bártfay József is. (Bártfay József levele Bártfay Lászlóhoz. Pozsony, 1848. márc. 17. Közli: V. WALDAPFEL 1950-1964,1. 110-111.; a Kossuth tiszteletére rendezett fáklyásmenetről ld. még: KUMLIK 1908, 127-128., továbbá ld. az országgyűlési ifjúság nevében a tisztelgő beszédet tartó Székely József levelét. PD 1848. márc. 19. 366.) A centralisták kezében lévő, az ifjú Csengery Antal által szerkesztett Pesti Hírlap is lelkes hangú ismertetést közölt a Kossuthnak rendezett tüntetésről. „Márt. 14-én ...az orsz. gyűlési ifiuság a pozsonyi polgárokkal egyesülve, nagyszerű fáklyás zenét rendezett Kossuthnak. Több ezernyi nép volt jelen. Fényesebb demonstrációra sohasem emlékszünk... ” (PH 1848. márc. 18.12.1 229.) Az országgyűlés városa „törvényes forradalmának” eseményeiről amúgy frissiben, fésületlenül megemlékező levélírók egyikének, Búsbach Péternek a levelét is közöljük, aki egykorú levelében ugyan még nem, de évtizedekkel később megjelent visszaemlékezésében már említést tesz a Kossuth tiszteletére márc. 14-én este rendezett fáklyásmenetről. (BÚSBACH 1898-1899,1. 57.

44 Zichy István gr., ifj. (1780-1853) - a francia háborúk diplomatája, 1832-1845. Veszprém vm. főispánja, cs. kir. kamarás, val. belső titkos tan., az 1832/36., 1839/40., 1847/48. ogy.-ek jelen levő főrendi tagja.

538