Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)

Losonczy Tóth Árpád: „Tegnap estve a lázadás itt is kiütő félben volt…” Hivatalból jelenlevő és jurátus szemtanúk az 1848. március 15-i pesti forradalom pozsonyi előestéjéről

sára, továbbá arra biztatta őket, hogy kellően képezzék magukat. Megfelelő tudásra, önképzésre ugyanis nagy szükségük van - bizonygatta -, hogy a törvényhozás pályájára sokoldalú készültséggel lépve föl, hivatásuknak meg tudjanak felelni.139 De ez még önmagában nem elég, fejtette ki néhány évvel korábban az ügyvédi vizsgáik letétele után önelégülten babérjaikon ülő ifjakkal szembeni szigorú elvárásait Vahot. További elmélyült tanulásra ösztönözte őket.140 Erre az utolsó rendi országy- gyűlésen meg is teremtette a kedvező feltételeket a pozsonyi országgyűlési ifjúság, amennyiben hosszas előkészületek után, 1848. jan. 16-án megnyitották olvasó körüket. Az ifjak egyesülete az alapszabályok szerint teljesen politikamentes volt. Céljaik között szerepelt az olvasás, társalgás és a nyelvtanulás, röviden a sokoldalú önképzés és a szellemi pallérozódás.141 Az önművelés elősegítésére a kölcsönkönyvtár rendelkezésre álló könyvei mellett az olvasókörbe magyar, német és francia lapokat járattak. A kör nyelvmestere az elképzelések szerint hetente háromszor francia nyelvleckék tartását ígérte az ifjaknak, francia lapokból tartott felolvasásokkal színesítve azt.142 Az ifjúság olvasó körének felolvasó és szavaló estjein a pozsonyi jurátus ifjak olyan kiválóságai tűntek föl és szerepeltek sikerrel, mint Székely József, Lauka Gusztáv és Szarvady Frigyes.143 Ezen kívül szegényebb sorsú társaik támogatására segélypénztárt is hoztak létre. A zömmel szabadelvű beállítottságú és lángoló hazafiságú ifjakkal szemben általában megértést tanúsító, némileg talán elfogult beszámolók szerint az utolsó pozsonyi diéta ifjúsága már korántsem volt olyan zabolátlan, jóval szerényebben és felelősségteljesebben viselkedett, mint elődei. A korábbi országgyűlésekhez viszonyítva már ritkábban érte őket az a vád, hogy a közügyekkel foglalkozó tanácskozásokat „illetlen zajongással vagy pajzánkodással" háborgatják. Az 1847/48-as reformországgyűlés ifjúsága már nagyobb műveltségről tett tanúbizonyságot, tisztességtudóan, s a hatalommal szemben méltányosabban viselkedett. Igyekeztek megfékezni és kiközösíteni maguk közül a szilajabbakat, hogy ezáltal elejét vegyék annak, hogy általuk az egész országgyűlési ifjúság jó hírnevét az ország és a külföld előtt „szennyes úton hurczoltassék meg.”144

A pozsonyi jurátusok azonban nem csupán élőszóban hirdették a szabadság általuk szentnek hitt igéit. Nemcsak a forradalmi indulatok szításában jeleskedtek a város mozgalmas márciusi napjaiban. Amikor a szeretett haza igényelte segítségüket, az első hívó szóra jelentkeztek, hogy akár fiatal életük föláldozása révén is megvédjék a forradalom vívmányait. Gr. Batthyány Lajos miniszterelnök 1848. május 16-án közzétett felhívása után, a fenyegető nemzetiségi mozgalmak hatására ugyanis hamarosan megkezdődött az első tíz honvéd zászlóalj megalakítása. Augusztusra már mintegy 9500 főre szaporodott az önkéntes sereg létszáma. Kossuth vészjelzésére - „veszélyben a haza” - a tanult ifjúság tömegesen tódult a sorozó bizottságok elé, hogy tettükkel példát szolgáltassanak a földműves és iparos ifjaknak a haza védelmezése terén.145 Az első honvéd zászlóaljakban kimagaslóan magas volt a jurátus ifjúság aránya. Zászlóaljanként az önkéntesek számának nagyjából 8-15%-át

139 VAHOT Imre, Ogytlll PD 1847. dec. 2. (II. félév 49. sz.) 1562.

140 VAHOT Imre: Pozson. RPD 1842. aug. 11. (64. sz.) 596. Ebben a cikkében többek között a következő óhaját fogalmazta meg a lapszerkesztő: Vajha ifjúságunk a nemzeti üléseken és journal-olvasáson kívül, gyakran szív- és értelemképző könyveket is forgatna

kezében, hogy igy ne csak a’ könnyen szerezhető nemesi és ügyvédi oklevelekkel, de alapos, valódi tudománynyal, ’s állandó becsülettel fölfegyverkezve léphetne be, a’ törvényhozó lovagi rend’ jobbjainak ékes sorába!" Nem vívott ki magának nagy rokonszenvet a jurátusok körében Vahot, aki ekkor Kossuth Pesti Hírlapjának volt politikai tudósítója, s az országgyűlés ideje alatt rendszeresen beszámolt a karok és rendek tanácskozásairól. Riportjaiban azonban nem csupán az aktuális politikai eseményekről számolt be, hanem egyik cikkében kíméletlen őszinteséggel le is rántotta a leplet a Hollinger kávéházban folytatott kártyázásokról és tivornyákról. Az ott tanyázó ifjaknak ugyanakkor azt tanácsolta, hogy a kávéház látogatása helyett inkább olvassanak, művelődjenek, látogassák az önképzőkört. Ezért az országgyűlés rakoncátlan ifjúsága csaknem kidobta a kávéházba betérő „hunczut” újságírót. (Jurdtusok tanyája. Huszadik Század 1911. dec. Online történelmi folyóirat, (http://www.huszadikszazad.hu/print.php? id=7790&mode=ar- ticle) (letöltés: 2016. ápr. 25.)

141 BERECZ Károly, Pozs. hír. Élk 1848. jan. 30. (5. sz.) 151.

142 [SZÉKELY József], Ogyt Vili. PD 1848. jan. 30. (5. sz.) 153.

143 BERECZ Károly, Pozs. hír. Élk 1848. jan. 30. (5. sz.) 151-153.

144 BH 1848. jan. 2. (724. sz.) 7.

145 BÚSBACH 1898-1899,1. 59.

529