Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Losonczy Tóth Árpád: „Tegnap estve a lázadás itt is kiütő félben volt…” Hivatalból jelenlevő és jurátus szemtanúk az 1848. március 15-i pesti forradalom pozsonyi előestéjéről
a tanácskozó termek szűkek és kényelmetlenek, s ezért azokban nagy a hőség. A fő gondot azonban szerinte az jelentette, hogy Pozsonyban nem volt számottevő magyarul értő, a politika iránt érdeklődő polgárság: hiányzott a közvélemény éberen figyelő tekintete. A határszéli koronázó város német polgársága feltűnő közömbösséget tanúsított az országgyűlés eseményei, általában az ország dolgai iránt. Pesten azonban minden adva volt, a városban óriási volt a kíváncsiság az országgyűlési újdonságok iránt. A legkisebb országgyűlési hír is felvillanyozta a kulturális és politikai vezető szerepét az ország életében immár visszavonhatatlanul megszilárdító iker-főváros lakosságát. A diéta idejére átmenetileg megifjodott ugyan Pozsony, a patinás öreg város, „a’ becsületes békés polgárok csöndes városa”,131 de inkább már csak a múltja éltette. A nagyra hivatott nemzet kinőtte egykori fővárosát, az országgyűlés számára már súlyos tehertétel.132 A magyar nyelvet értő polgárság és nemesség hiányában a törvényhozásnak természetes hallgatósága Pozsonyban nem lehetett.133 Egy óriási, s a magyar történetírásban eddig még kellően nem értékelt előnye mégis volt a konzervatív Pozsonynak Pesttel szemben. Pest-Budának, s a pesti ifjúságnak nem volt közvetlen befolyásolási lehetősége a törvényhozás menetére.134 Annak ellenére sem, hogy - miként erre egyik pozsonyi levelének nemzeti hevületű és lírai szépségű soraibamPompéry János rámutatott - ott „a nemzeti élet forr”- t, s a városban „a művészet és ipar illatdús virágait egybefüzve” láthatta a kor magyarja.I35Sokkal több kilátása volt erre a diéta idejére az ország összes vármegyéjéből összese- reglő, az országgyűlés tanácskozó termeiben jelenlévő pozsonyi ifjúságnak. A nemzeti közemlékezetben legendás magasságokba emelt pesti Pilvax kávéház jogász törzsközönségének terméketlen politizálgatása és az ott gyülekező, majd onnan kirajzó ifjak tüntetése csupán halvány visszhangja lehetett a pozsonyi ifjak közvetlenül a törvényhozás menetét is befolyásoló hasonló jellegű megmozdulásainak. A nagy távolság miatt egyenes ráhatásuk a dolgok menetére, a történelmi események befolyásolására nemigen volt.136 Ezzel szemben 1848. márc. 15-én délelőtt a bátor és heves vérű, mindenre elszánt pozsonyi ifjak százai hajóra szállva, tevékenyen kivették részüket a bécsi forradalom győzelmében, s az egykorú beszámolók szerint is jelentős szerepük volt a gyűlölt bécsi polgármester, Ignaz Czapka menesztésében.137 tűk drágult”. (PULSZKY 1845, 604.) Ezzel szemben a magyar társadalom jelentős része feszült várakozással tekintett az országgyűlés színhelyére, várva az onnan kiszivárgó híreket. 131 YOLE [POMPÉRY János], Pozs. lev. XXVII. Élk 1844. szept. 18. (II. félév 12. sz.) 414. 132 Ld. Tóth Árpád id. tanulmányát: TÓTH 2013, 373. 133 CSENGERY 1870, II. 206. 134 Fontos megjegyezni, hogy a határszéli Pozsony országgyűlési ifjúsága és az ország szívében, szellemi központjában élő pesti ifjak között az 1847-48-i országgyűlés időtartama alatt mindvégig szoros kapcsolat állt fenn. Már csak azon okból is, hogy a pozsonyi és pesti radikális márciusi ifjak nagyjából ugyanazon szellemi közegből indultak, elveik, eszmerendszerük és politikai irányultságuk is lényegében azonos volt. A pesti irodalmi csoportosulás, a „Tízek Társasága” és a „pilvaxisták”, vagyis az ún. „középponti ifjúság” körül szerveződő értelmiségi társulás tagjai azonban, a nagyobbik és idősebbik testvér jogán megpróbáltak befolyást, sőt olykor nyomást is gyakorolni leveleikkel a pozsonyi országgyűlésen tartózkodó (eszme)társaikra. (Erre utalnak Székely József Pesti Divatlapban megjelent, 1847. dec. 2-án keltezett tudósításának a következő mondatai: ,Mult hetekben kapott az országgyűlési fiatalság a pesti ifjúságtól egy gyönyörűen szerkesztett levelet, mellyben a többek közt ez mondatik: »a mai korban elvtelennek lenni annyi, mint a középidőkben eretneknek«. - A pozsoni ifjúság jobb része rég felfogta ez állítás valóságát s nemes irányban törekszik erejét kifejteni’.’ (OgytIV. PD 1847. dec. 9. (II. félév 50. sz.) 1589.) A pozsonyi ifjúság egyik elismert szellemi vezetője, Székely József szerint egyébként a pozsonyiak jó szívvel fogadták a pestiek levélbeli üzenetét. Miként arra Székely Országgyűlési tárogató c. cikksorozata néhány héttel később megjelent egyik folytatásában rámutatott, igen fontosnak tartották a folytonos szellemi érintkezést az egész ország fiatalsága között. Olyasféle kapcsolat képe lebeghetett a szemük előtt, mint amilyen az erdélyi és a magyarországi ifjúság között alakult ki az 1832/36-os országgyűlésen. ([SZÉKELY József], Ogyt Vili. PD 1848. jan. 30. (5. sz.) 155.) 135 YOLE [POMPÉRY János], Pozs. lev. XXV. Élk 1844. aug. 28. (II. félév 9. sz.) 288. 136 Pálmány Béla megfogalmazása szerint a Pilvax közjogi szereppel nem bírt, tényleges politikai szerepe pedig a Kossuthék által Pozsonyból irányított Ellenzéki Kört is beleértve, a jobb vendéglői közönségek politizálása volt csupán. Március 15-én, Pesten a főbb politikusok közül csak a családi okokból Csongrád vármegyei követté meg nem választott Klauzál Gábor tartózkodott. (Pálmány Béla szóbeli megjegyzése.) Ezúton is szeretnék köszönetét mondani neki sok értékes és hasznos észrevételéért, önzetlen, baráti segítségéért. 137 PD 1848. márc. 21. (13. sz.) 373. Az országgyűlési ifjak néhányszáz fős csoportja, miként erről Dobos János református lelkész általunk most leközlésre kerülő leveléből is kiviláglik, az országgyűlés mindkét háza által megválasztott ún. monstre deputáció után, külön hajóval utazott Bécsbe. Egyrészt barátkozni kívántak a bécsi diáksággal, másrészt pedig azzal a nem is igen titkolt szándékkal, hogy segítséget nyújtsanak nekik gyűlölt polgármesterüktől megszabadulni. (SPLÉNYI 1984, II. 6-7.) Korántsem szeretnénk ezzel természetesen Kossuth Lajos elévülhetetlen érdemeit csökkenteni, aki 1848. március 3-án, a pozsonyi országgyűlésen elmondott 527
