Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)

Losonczy Tóth Árpád: „Tegnap estve a lázadás itt is kiütő félben volt…” Hivatalból jelenlevő és jurátus szemtanúk az 1848. március 15-i pesti forradalom pozsonyi előestéjéről

helyére, a helyben lakók közé magyar nemesek és értelmiségi ifjak ezrei érkeztek.111 A pozsonyiak emlékezete szerint soha annyi idegen nem érkezett még az országgyűlésre, mint az 1847. november 12-től ülésező sorsdöntő hongyűlésre.112 Szabad szemmel is érzékelhető volt a változás; a város lakossága mintha kicserélődött volna. A zömmel német település átmenetileg magyar jellegűvé vált: „Pozsonban most nagyban uralkodik a magyarság, közhelyeken átalán véve magyar szót hallasz, magyar embereket látsz" - írja az egyik szemtanú.113 A nagy érdeklődéssel várt országgyűlés egy másik, kevésbé ismert látogatója, a fiatal ügyvédjelölt Búsbach Péter, kinek egyik levelét is közzé tesszük a pozsonyi március forrásai közt, szintén így láttatta a hongyűlés hatására megváltozott patinás város arculatát. „Megérkezésünk után - írja - néhány nap múlva Pozsony kikelt magából, a rendes Pozsony megszűnt létezni; utczákon, sétatereken, vendéglőkben kávéházakban a jövevények lettek urakká; a merre járt-kelt az ember, mindenütt magyar nyelv, magyar szokás, magyar viselet, magyar tempó’.’114 A magyar mágnások jelenléte is szembeötlő volt. „Pozson jelenleg csak úgy fénylik az aranyos és ezüstös aristokratiától”115 - olvashatjuk a korábban említett „helyszíni beszámolóban.” A Budapesti Híradó krónikása is hasonlóan lelkes, elragadtatott hangon próbálta tudósításában érzékeltetni a város lakói elé táruló pompás látványt, amellyel a nádorválasztással egybekötött diéta ünnepélyes megnyitójára felvonult mágnások kápráztatták el őket: „Az utczák hemzsegnek a népségtől, a gazdag diszöltönyök, fényes főúri fogatok, deli huszárokkal csinos formaruhákban, egymást váltva érdekes vegyületü látványt nyújtanak’.’116 Néhány héttel korábban, a diéta ünnepélyes megnyitása alkalmával, a Hefele Menyhért udvari építész által tervezett pompás prímási palotában tisztelegtek a magyar karok és rendek a királyi pár, valamint a királyi főhercegek előtt, s a magyar főnemesek akkor ugyancsak kitettek magukért. „Az oligarchiái és aristokratai magyar ruhák rendkívüli fény [éjtől szinte káprádzott a szem, melly egy pillanatra milliókat érő kincset láthatott e pompában tündökleni’.’117 Jelentős átalakulás volt ez akkor egy olyan német jellegű városban, „mellynek magyarosodása még pólyákban hever’.’118 Egyes becslések szerint a városba érkező, részben pusztán a látványosság kedvéért érdeklődő, részben az ország jövőbeni sorsának alakulását figyelemmel kísérő, illetve a törvényhozás folyamatában közreműködő személyek együttes létszáma elérte, sőt meg is haladhatta a 4000-et.119 Természetesen a Joseph Graf Sedlnitzky vezetése alatt álló osztrák titkosrendőrség (Polizeihofstelle) informátorai, a besúgók is elvegyültek az országgyűlésre látogató magyar arisztokraták, nemesek, a hazai politikai történések iránt érdeklődő polgárok és értelmiségi ifjak közé. Ezeknek az alkalmazott besúgóknak a száma azonban nem volt túlságosan magas,

111 SAS 1995, 7.; vő. Tóth Árpád már idézett tanulmányának ide vonatkozó részével. (TÓTH 2000, 156.)

112 A Budapesti Híradó pozsonyi tudósítója a diéta hivatalos megnyitásának napján keltezett beszámolójában olvasóit erről így tájékoztatta: ,Alig volt még országgyűlés, mellyen annyi vendéget fogadott volna kebelében Pozsony, mint jelenleg. A múlt hét folytán, százan kint érkeztek minden nap gőzösökön és kocsikon. Egész Pozsony csupa élet, valódi perpetuum mobile; a kávéházak, vendéglők 'stb. éjjel nappal tömvék vendégekkel..." BH (Pozs. hirf.) 1847. nov. 11. (694. sz.) 325.; ld. még erről: BH (Pozs. hirf.) 1847. nov. 21. (700. sz.) 350.

113 [VAHOT Imre?], Párhuzam a jelen pozsoni és budapesti társasélet között. PD 1847. dec. 9. 1593. (Budapesti szemle rov.)

114 Búsbach Péter (1827-1905) életadatai a levélnél. BÚSBACH 1898-1899,1. 44-45.

115 [VAHOT Imre], Párhuzam a jelen pozsoni és budapesti [!] társasélet között. PD 1847. dec. 9. (II. félév 50. sz.) 1593.

116 BH 1847. nov. 21. (700. sz.) 350.

117 PD 1847. nov. 18. 1496. Hasonlóan lelkes elragadtatással emlékezik vissza naplójában a magyar arisztokrácia fényűzően pazar megjelenésére Csapó Ida (1807-1856), Nemeskéri Kiss Pálnak (1799-1863), Fiume városának és a Magyar Tengermellék kormányzójának a felesége, aki pedig eléggé hozzá volt már szokva hasonló főúri hivalkodásokhoz. „Képzeletben még most is előttem áll a palatínus-választás a primási palota nagy termében" - írja Csapó Ida -, majd így folytatja: „milyen fény, milyen pompa! Aranybrokát öltönyök, színes bársony, drága prémek, ékkövek ritkán egyesült mennyiségben!” (TAGYOSI CSAPÓ é. n. [1904?] 31. Fontos hivatali tisztséget betöltő férje egyébként nem vett részt az utolsó rendi országgyűlésen, noha megjelent Pozsonyban, mert már előre eltökélte magában, hogy lemond állásáról. (Uo.)

118 Élk 1845. jún. 7. (I. félév 23. sz.) 749. (Ligety [?] pozsonyi tudósítása.)

119 BH (Pozs. hirf. rov.), 1848. jan. 15. (726. sz.) 14. A tudósító számításai szerint az országgyűlésre érkező „urak” együttes száma mintegy 2500 fő volt, közöttük becslése alapján 1000 volt az országgyűlési ifjak létszáma. Ehhez a számhoz hozzáadva a legszerényebb számítás szerint legalább 1500 főnyi cselédséget is, jött ki a 4000-es szám, ami a város akkori lakosságának több mint 10 %-át tette ki. Nézetünk szerint azonban a lap levelezője kissé alábecsülte a Pozsonyba látogató idegenek számát. Ugyanis már az előző, 1843- 44-ki reformországgyűlés ünnepélyes berekesztése után is „ötezer ember elköltözéséről” írt a pozsonyi német nyelvű Pannónia 1844. nov. 16-án megjelent számában. (KUMLIK 1908,116.)

524