Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)

Losonczy Tóth Árpád: „Tegnap estve a lázadás itt is kiütő félben volt…” Hivatalból jelenlevő és jurátus szemtanúk az 1848. március 15-i pesti forradalom pozsonyi előestéjéről

jött létre a városban a kisdedóvó és árvagyermek-intézet, a süketnéma intézet, valamint a kórhá­zak.93 Pozsony városában már évszázadok óta jól szervezett egészségügyi ellátó rendszer működött. A népjóléti intézmények terén a határszéli település gazdagabb múltra tekinthetett vissza minden más magyar városnál.94 A reformkor kimagasló tudósa, a magyar statisztika egyik első művelője, Fényes Elek, máig is nélkülözhetetlen, Magyarország reformkori állapotát bemutató egyik alap­művében, Pozsonyról írva, külön kiemeli a városban működő „jóltevő intézetek”-et. Részletesen taglalja a szegényeket és elesetteket felkaroló intézményeket.95 Az első a Szent László által Magyar- országba behívott Szent Antal-rend alapította szegényház, a katolikus polgárok ápolására szánt úgynevezett Polgárápolóház (Bürgerspital) vagy polgári ispotály, amelynek elődje még all. század végén jött létre.96 A Lazaret néven ismert, másként a „Sínylődök háza’-nak is nevezett aggápoló in­tézetet, melyben pozsonyi illetékességű, szegény, elesett és fizetésképtelen egyéneket gondoztak, a 17. században alapították a pozsonyi polgárok.97 Az irgalmas barátok kórházát Szelepcsényi György esztergomi érsek 1669-ben létesítette. Vallásbeli különbség nélkül minden beteget gyógyítottak és ápoltak benne. Szent Erzsébet apácái középkori alapítású kórházukban évente 300-400 női beteget láttak el. A reformkor évtizedeiben létezett még az evangélikus, beteg cselédek és mesterembe­rek számára fenntartott intézet, a szegények intézete, az evangélikus házi szegényeket támogató intézet, a „szabad művészek és nyelvtanitok egyesülete, árvák ’s özvegyek felsegéllésére", valamint a zsidók számára alapított kórház is, amelyet még a 18. század elején hoztak létre.98 Már a század elején született országleírások, így Schwartner Márton és Magda Pál munkái is, elismeréssel adóztak a többségében német származású polgárság kulturáltságának és szorgalmá­nak. Kevesen tudják, hogy Magyarországon az első állandó kőszínház Pozsonyban épült föl.99 Az 1776-ban létesült úgynevezett „rendi színház” ugyan magyar mágnások, főként gróf Csáky György kezdeményezésére valósult meg, de a pazar klasszicizáló rokokó épületben zömmel német színtár­sulatok léptek föl. Mégis, ez az épület volt hazánk első állandó kőszínház épülete!100 Egyes jó szemű, tapasztaltabb újságírók azonban már kritikusabban tekintettek az egykori fővá­rosra. Szemet szúrt nekik a gyönyörű fekvésű ősi város megannyi hiányossága. A pompás, szépen gondozott és parkosított pozsonyi liget, a városi polgárság kedvenc hétvégi sétálóhelye helyenként gondozatlannak tűnt, ahol sok volt a mocsaras, csalitos rész, szúnyogok hada által sűrűn látogat­va. Figyelmüket nem kerülhette el, hogy Pozsonyban az építkezések rendetlenül, vad összevisz- szaságban történtek, az utcák meglehetősen szűkek és girbegurbák, gyakoriak voltak a kátyúk és a göröngyök. Ezeken az utcákon feltűnően sok gazdátlanul kóborló kutyát lehetett látni. Felrótták a város vezetésének, hogy a koronázási városnak, az országgyűlés e régi székhelyének rendezésére, szépítésére, csinosítására, kényelmesebbé tételére nemigen fordítottak gondot.101 Egy korabeli magyar enciklopédia szerint a városban 1839 körül 700 mágnás és nemes személy, továbbá jelentős számú értelmiségi réteg (honoráciorok), a még meglévő királyi hivataloknál al­93 Élk 1844. július 31.149. A reformkorban már három kisdedóvó-intézettel büszkélkedhetett a koronázó város, így pl. a virágvölgyi (Blumenthal) külvárosban lévő és a zsidó közösséget szolgáló intézményekkel. (Yole [Pompéry János]: Pozs. lev. XI. Élk 1844. I. 9. 428-429.) Az 1830-40-es évektől létező izraelita kisdedóvó volt a város első óvodája. 94 BOROVSZKY 1895, 381. 95 FÉNYES 1837,437.; vö. BOROVSZKY 1895, 372. és 381. 96 ORTVAY 2009 a, 125. Noha a 19. század elején súlyos anyagi helyzetbe került, a helyi polgárság összefogásával és jelentős áldozatai révén végül 1830-ban sikerült megmenteni és újjászervezni az intézményt. (BOROVSZKY 1895, 381.) 97 BENYOVSZKY 2003,72. 98 BOROVSZKY 1895, 381-382. 99 Ezzel a polgárosult Pozsony messze megelőzte a többi magyar várost, amely a 19. század során állandó kőszínházat hívott életre a két magyar hazában. Kolozsvárt 1821-ben, Miskolcon 1823-ban, Füreden 1831-ben, Pesten pedig 1837-ben lett kőből épített állandó hajléka Tháliának. A pesti német színház ugyan ezeknél még korábban épült (1812), sőt a budai, Kempelen Farkas tervei alapján a korábbi karmelita kolostor épületében létesült Várszínház építési ideje (1787) csupán alig egy évtizeddel ugyan, de mégis elmaradt a pozsonyi teátrum megépítésétől. 100 Miként Benyovszky Károly, a neves pozsonyi színháztörténész csípősen megjegyzi, az első pozsonyi színházat „magyar mágnások építették, magyar pénzen, a német Múzsa számára’.’ (BENYOVSZKY 1928, 8.) 101 BH 1847. nov. 21. (700. sz.) 350.; RPD 1843. júl. 27. (8. sz.) 251. h. 521

Next

/
Thumbnails
Contents