Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)

Losonczy Tóth Árpád: „Tegnap estve a lázadás itt is kiütő félben volt…” Hivatalból jelenlevő és jurátus szemtanúk az 1848. március 15-i pesti forradalom pozsonyi előestéjéről

Az országgyűlési ifjúság másik, teljes számukat tekintve jóval népesebb táborát a jurátusok serege alkotta. Ők az elméleti jogi tanulmányaikat már befejezett, joggyakorlatukat a Királyi Táblán jegyzőkként folytató, ügyvédi vizsga előtt álló fiatalemberek voltak. Egykorú titulusuk hivatalosan a „Királyi Tábla hiteles jegyzője” (nótárius inclytae Tabulae Regiae judicientis juratus) volt. Mai szóval gyakornokoknak vagy ügyvédbojtároknak neveznénk őket. Korábban már letöltötték két éves kötelező joggyakorlatukat („patvariájukat”) egy táblai ügyvéd vagy egy neves köztisztviselő oldala mellett, és erről szóló bizonyítványaikat a pesti Királyi Tábla elnökének, a királyi személynöknek (personalis) be is mutatták, majd az illetékes „pater juratorum” oldala mellé fölesküdtek. A legrangosabb és legvagyonosabb családok fiai közül is igen sokan vétették fel magukat a jurátusok közé.21 Akkoriban minden úri család a könnyebb érvényesülés miatt közpályára küldte fiait, ahhoz viszont elengedhetetlen volt a jogi tanulmányok elvégzése, melyhez elvárás volt, hogy megismerjék a diéták működését is.

Az országgyűlési ifjúság gyűjtőnéven emlegetett társaság a reformkor országgyűlésein igen sok borsot tört a mindenkori hatalom, a Habsburg-kormányzat orra alá. Ezek az ifjak jogilag nem voltak ugyan az országgyűlés alkotórésze, de vendégeknek sem tekintették őket. Nélkülözhetetlen, éber szemű és igen zajos résztvevői és kísérői voltak az alsótábla tanácskozásainak. Akárcsak feletteseik és küldőik, ők is a vármegyei házipénztárból vették föl fizetésüket. Napidíjuk általában 1 forint volt.22 Az alsótábla ülésein régi szokás szerint magyar ruhában, jurátus szablyával az oldalukon jelentek meg. Fekete Zrínyi-dolmányt, hozzá pantallót vagy szűk, testhez simuló magyar nadrágot viseltek. Lábukon rojtos topán volt, míg fejüket barna toliforgós kucsma fedte.23 Viselkedésükkel befolyásolták a közvéleményt, „segítettek csinálni az ifjúság közt a hangulatot.”24 A hétköznapokon egyébként csendes, lomha Pozsonyba nagy számban özönlő ifjak alaposan fölpezsdítették a koronázó város életét.25 A tanácskozások alatt a karzaton ülő és álló fiatalság nagy többsége zajos tetszésnyilvánítással fogadta a szabadelvű és hazafias követek felszólalásait, ezzel a reformpártiaknak hathatós támogatást nyújtva, míg a kormánypárti konzervatív, haladásellenes megnyilvánulásokat mindig zajos pisszegés kísérte az ülésteremben.26 Kint az utcákon és a nemzeti érzületű, előttük hazafias felszólalásaikkal és megnyilvánulásaikkal tekintélyre szert tevő követek szállásai előtt gyakran rendeztek rokonszenv tüntetéseket és szolgáltattak tiszteletükre fáklyásmenettel egybekötött éjjeli zenét, lelkes éljenzésben részesítve a hazafiságukat tettekkel is bizonyító honatyákat. Ugyan21 NAGY 1931, 48.

22 FEJŐS 1989, 442. Általában a megyei törvényhatóságok harminc forint napidíjjal eresztették el írnokaikat az országgyűlésre, de például - legalábbis egy hajdani temesi írnok kései visszaemlékezése szerint - Temes és Torontál ennek kétszeresét, napi két forintot utalt ki számukra a vármegyei házi pénztárakból. (DEGRÉ 1883,1. 75.) Nem kizárt azonban, hogy az elismerten kitűnő emlékezőtehetséggel bíró Degré ezúttal tévedett. Negyven év távlatából visszaemlékezve ifjú kora eseményeire ez nem is lenne meglepő. Temes megye reformkori történetének monográfusa szerint ugyanis a négy országgyűlési írnok „1 frt 30 p[engő], krajcámyi napidíjjal" lett megválasztva. (CSEH 1904, 6.) Szárazberky Nagy József (1800-1878), aki az 1848-as első népképviseleti országgyűlésen Bihar megye ugrai kerületét képviselte, az 1825/27. évi diétán még Miskolczy István bihari követ (1782-1838) mellett írnokoskodott. Pozsonyi jurátusként megyéjétől havi 45 pengő forint tiszteletdíjban részesült, melyen felül hivatalbeli főnökétől még „a tartáson kívül önkéntes jóakaratból” plussz 10 forintot kapott. (NAGY 1931,30-32.; PÁLMÁNY 2002, 592.) Volt ugyanakkor olyan vármegye is, amely sokkal szűkmarkúbban engedte el ifjait a törvényhozás színhelyére. A Borsod vármegyei jurátus, Lévay József havi díja például csupán 12 forint volt, melyből bizony nagyon szerényen lehetett megélni a méregdrága Pozsonyban. (LÉVAY 1935,20-21.)

23 FEJŐS 1989, uo.

24 BÚSBACH 1998-1899,1.43.

25 A korábbi, 1843/44-es országgyűlésről tudósító Vachot (később Vahot) Imre író és lapszerkesztő az ifjak tömeges megjelenése után a városban beállott változásról lírai beszámolójában így ír; ,JVLint tavasz a' vén természetet, úgy fiatalítja meg úgy eleveníti föl a’ nagy számú országgyűlési ifjúság az agg Pozsonyt’.’ (Pozsonyi képek IV. Különbség Pozsony és Pozsony közt. RPD 1843. júl. 13. (II. 4. sz.) 115.)

26 TAKÁTS é. n. [1928?], 432. Az 1847/48-ik évi ogy.-ről a Pesti Divatlapot, annak segédszerkesztőjeként átmenetileg tudósító Kolmár József, több évtized távolából visszatekintve így emlékezett az országgyűlési ifjak, s köztük saját szerepére és megnyilvánulásaira;

....A honatyák kéziben, mint államférfi-jelöltek,

Ősi szabadságunk büszke phalanxa valánk,

S képviselői szabad sajtónak honn s a gyűlésben: írva szabad szót ott, itt kiabálva „Helyest!"

Ellenzék szavait toliunk röpítette világgá,

S Eljent dörgeni volt karzati drága jogunk!

A „pecsovics” követet - bár érte leszidtak elégszer 510