Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)

Losonczy Tóth Árpád: „Tegnap estve a lázadás itt is kiütő félben volt…” Hivatalból jelenlevő és jurátus szemtanúk az 1848. március 15-i pesti forradalom pozsonyi előestéjéről

e nemzetünk számára magasztos korszakban. Ha egyáltalán szóba kerül a tankönyvekben, illetve a kézikönyvekben 1848. március 15-ével kapcsolatban Pozsony neve, az kizárólag, mint a rendi országgyűlés városa jelenik meg. A pozsonyi országgyűlési ifjúságról, a feszültségekkel terhes diétái munkálatokat felcsigázott érdeklődéssel kísérő, lelkes, pozsonyi márciusi ifjakról igen kevés szó esik. Az úgynevezett „törvényes forradalom” pozsonyi helyszínei, így az alsótáblai követi karnak és a főrendeknek otthont adó újabb országház, az egykori Magyar Királyi Kamara épülete a Mihály utcában és a Prímási palota, a felsőtábla főrendjeinek - a főrendi tábla üléstermének rendezése miatti - átmeneti tanácskozási színtere, amelynek Tükörtermében szentesítette az uralkodó 1848. április 11 -én a nemzet életében korszakváltó, híres „márciusi törvényeket”, szinte teljesen ismeretlenek a magyar közvélemény előtt. Ezek a történeti szempontból jelentős pozsonyi helyszínek, illetve épületek ma korántsem olyan jelképes színterei a nemzeti közemlékezetben kimagasló szerepet betöltő nagy magyar márciusnak, mint például a pesti Pilvax kávéház, a Länderer és Heckenast nyomda épülete vagy a Nemzeti Múzeum lépcsője. Hasonlóan e történelmi jelentőségű pozsonyi „tetthelyekhez”, mára homályba veszett azoknak a lelkes országgyűlési ifjaknak, jurátusoknak a neve is, akik a sorsdöntő márciusi napokban az ország második fővárosában tevékenykedtek.

Vajon hány ma élő magyar tudna megnevezni akár csak egyet is a rövidebb-hosszabb ideig a városban tartózkodó jeles pozsonyi értelmiségi fiatalok közül, akik, ha kellett, ragyogó ékesszólásukkal, sőt tüzes szónoklataikkal, de egyszersmind tollúkkal is készek voltak fölrázni bénultságából a politikával szemben közönyös város egykedvű lakóit? Ki emlékezik már Székely Józsefre2, a pozsonyi jurátus-ifjúság egyik elismert vezérére, „tündöklő csillagá”-ra, a jeles szónokra? És ki hallott Kolmár Józsefről2 3, Petőfi barátjáról, a márciusi pozsonyi események egyik utolsó élő krónikásáról, kinek

2 Székely József (1825-1895) - a pesti Kir. Táblán ügyvédjelölt még a diéta kezdetén; 1847-ben szerezte meg ügyvédi oklevelét. Pozsonyban a jurátusok egyik vezéregyénisége, a közülük szervezett olvasókör elnöke volt. Jurátus éveit Szemere Bertalan mellett töltötte. Pozsonyból 1848-ban néhány országgyűlési fiatallal együtt Kolozsvárra küldték, a reformeszmék népszerűsítésére. (SZILÁGYI 2001, 44-45.; KÖRMÖCZI 2000, 318.) 1848 tavaszától fogalmazó a magyar Belügyminisztériumban, majd honv. százados, az 1850-es évektől közíró, pesti levéltáros. (SZINNYEI1891-1914, XIII. 591-595.) A Kossuthot fáklyás felvonulással megtisztelő ogy.-i ifjúság vezetőjeként ő fogalmazta meg és mondta el a reformpolitikus érdemei előtt hódoló nagy sikerű üdvözlő beszédét. (Székely szónoklatáról említést tesz Bártfay József, Bártfay Lászlónak írott, márc. 17-én, Pozsonyban kelt levelében. (V. WALDAPFEL 1950- 1964,1.110.; a beszéd szövege: SZÉKELY, 1848 b) A márc. 14-én este Kossuth szállása, a Zöldfa-vendéglő előtt tisztelgő fáklyás ifjak előtt elmondott szónoklatában a másnap Bécsbe induló delegáció tagjait argonautáknak nevezte, akik a szabadság aranygyapját majd el fogják hozni a nemzetnek. (VARGA 1971, 53.) A remek szakirodalmi tájékozottsággal és hatalmas forrásismerettel bíró történész, Varga János még egy jelentős pozsonyi közszerepléséről tud a sorsdöntő márciusi napokban. Az ifjúság nevében nagy feltűnést keltő beszéddel ő búcsúztatta a márc. 15-i kerületi ülés után délelőtt 10 óra tájban hajóra szálló és Bécsbe induló ogy.-i küldöttséget. (VARGA 1971,76.) Itt kell kitérnünk egy, a közelmúltban megjelent hézagpótló tanulmány Székely szerepével kapcsolatos téves állítására. Az egyébként kitűnő dolgozat szerzője azt bizonygatja, Varga könyvének említett megállapítására hivatkozva, hogy Pest és Buda városának márc. 18-án reggel Pozsonyba induló 87 tagú küldöttségét, amely a „két testvérváros” kívánságait tartalmazó petíciót vitte a diéta városába, az egyetemi ifjúság nevében annak egyik hangadója, Székely József búcsúztatta a pesti hajóállomáson. (URBÁN 2015, 706.) Nem kétséges, hogy Urbán fölcserélte a két búcsúztatót. Ugyanis Varga egyértelműen Székely pozsonyi szerepéről, az ottani ifjúság egyik vezéreként Pozsonyban elmondott búcsúbeszédéről tesz említést, egykorú, megbízható hírforrásra, a Pesti Hírlap helyszíni tudósítójának értesülésére utalva. (PH 1848. márc. 18.) A Pesti Divatlap munkatársaként Sz. betűjellel, majd tés t") jegyek alatt több tudósítása jelent meg az utolsó rendi diéta folyó munkálatairól. (SZ[ÉKELY József]., Ogyt IV. PD 1847. dec. 9. (II. félév 50. sz.) 1588-1589.; V. 1847. dec. 23. (II. 52. sz.) 1652-1655.; VII. 1848. jan. 16. (3. sz.) 90-92.; VIII. 1848. jan. 30. (5. sz.) 152-156.; IX. 1848. febr. 6. (6. sz.) Egyik, dec. 14-én keltezett pozsonyi országgyűlési levelében lelkes hangon emlékezik meg az általunk most közrebocsátott egyik márciusi levél írójáról, Dobos János országgyűlési protestáns lelkészről, kinek vasárnapi egyházi szentbeszédét meghallgatta. (Ogyt V. PD 1847. dec. 23. (II. félév 52. sz.) 1653-1654.) Végül, de egyáltalában nem utolsósorban, az ő tollából született meg az első egykorú összefoglaló történeti munka az utolsó pozsonyi országgyűlés munkálatairól és reformtevékenységéről. Tanulmánya a Vahot Imre által szerkesztett, 1848 júniusában megjelent Országgyűlési emlék c. zsebkönyv II. részében látott napvilágot. ((SZÉKELY 1848 a. In: VAHOT 1848, II. 3-32.) A jó tollú és elmélyült tudással megáldott Székelynek egyébként egy másik írását is leközölte az almanach politikai és történeti részében Vahot. Címe: Megyerendszer-e vagy központosítás? (VAHOT 1848, II. 23-31.) Megemlítjük még, hogy Székely időskori visszaemlékezésében föleleveníti 1848 márciusának emlékét, s abból megtudhatjuk, hogy a március 15-i pesti eseményeknek is szemtanúja volt. (Emlékezés. VÚ 1848. márc. 13. Közli: LUKÁCSY1989,238-241.) Rexa Dezső, a neves kultúrtörténész és levéltáros szerint egyébként az ő nevéhez köthető a magyar konyha egyik sajátos ételének, az ún. székelygulyásnak vagy Székely-gulyásnak, a nemes egyszerűséggel ma székelykáposztának nevezett ételkülönlegességnek a „kiagyalása” ami tulajdonképpen a savanyúkáposzta-főzelék és a sertéspörkölt jól sikerült elegye, tejföllel feldúsítva.

3 Kolmár József (1820-1917) - író, költő. A reformkorban népszerű irodalmi divatlapok [Pesti Divatlap, Életképek) segédszerkesztője. 1847-1848-ban, az országgyűlésen Kuthy Lajossal együtt gr. Batthyány Lajos írnoka volt. 1848. júliusától Bajza József lapjának, a Kossuth Hírlapjának korrektora, majd belső munkatársa lett. Követte a menekülő kormányt Debrecenbe, ahol a hivatalos Közlöny

505