Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Losonczy Tóth Árpád: „Tegnap estve a lázadás itt is kiütő félben volt…” Hivatalból jelenlevő és jurátus szemtanúk az 1848. március 15-i pesti forradalom pozsonyi előestéjéről
A WOSINSKY MÓR MEGYEI MÚZEUM ÉVKÖNYVE «XXXVIII. (2016) 503-569. LOSONCZY TÓTH ÁRPÁD „Tegnap estve a lázadás itt is kiütőfélben volt..!’ Hivatalból jelenlévő és jurátus szemtanúk az 1848. márciusi 15-i pesti forradalom pozsonyi előestéjéről 1848 ragyogó magyar márciusáról és „Petőfi napjáénak ifjú pesti hőseiről szinte mindent föltárt már a magyar történettudomány. Napjainkban a közel 170 évvel ezelőtti fejleményeknek úgyszólván minden percét fel tudjuk idézni a rendelkezésünkre álló nagyszámú forrás segítségével. Március 15-e történetét, a sorsdöntő történelmi nap jelentősebb pesti mozzanatait tanítják iskoláinkban. Ugyanakkor a kelleténél kissé szűkszavúbban, jelentőségükhöz mérten csupán mintegy mellékesen érinti a történeti szakirodalom a pesti forradalmat néhány nappal megelőző és attól részben később is függetlenül, sajátosan alakuló pozsonyi események láncolatát. Az örök emlékezetű márciusi pesti forradalom árnyékában méltatlanul kevés szó esik mind a hazai tankönyvekben, mind a tudományos szakirodalomban az ősi koronázó városban ama sorsdöntő napokban lezajlott, a pesti március idusának időrendben elébe kerülő és azt bizonyos értelemben elő is készítő, azzal részben párhuzamosan is futó tömegmozgalmakról, meg-megismétlődő népgyűlésekről.1 Petőfi és a márciusi ifjúság pest-budai nagy napjának letükrözéséhez hasonlóan a magyar történettudomány még csak meg sem kísérelte megörökíteni - akár a mikrotörténelem sajátos esz1 A mai napig legátfogóbbnak tekinthető, megkerülhetetlen magyar történelmi szintézisnek, a tíz kötetes Magyarország történetének még a rendszerváltozás előtt, az 1970-es évek végén megjelent, az 1848/49. évi forradalommal és szabadságharccal foglalkozó kötetében a pesti radikális fiatalok márciusi megmozdulásával kimerítően foglalkozó Spira György alig tesz említést a pozsonyi országgyűlési ifjakról, következésképpen a törvényhozás menetére gyakorolt ösztönző hatásukat sem elemzi. Csupán a pozsonyi diéta küldötteinek kíséretében „százával Bécsbe sereglett” magyar országgyűlési ifjúság azon tervéről szól, amely a bécsi forradalmárokkal egyetértésben a Burg megrohanását célozta. A szerző az országgyűlési ifjúság ténykedését, bécsi szereplését nem értékelte túlságosan nagyra, önálló szerepet nem tulajdonított neki. Bizonyos értelemben a „sereglett” igével szinte azt sugallja az olvasónak, mintha a hosszú, több órás hajóút megtétele után Bécsben összeverődött ifjúság tulajdonképpen céltalanul, csupán a zavarkeltés céljából téblábolt volna a birodalmi fővárosban. (SPIRA 1979, 82.) A közelmúltban megjelent, a „hosszú” 19. század magyar történelmét tárgyaló, Gergely András által szerkesztett egyetemi tankönyvben sem szerepelnek önálló politikai tényezőként a pozsonyi országgyűlési ifjak. A forradalom eseményeit taglaló fejezet írója, Gergely András szintén megemlíti ugyan, hogy a magyar országy- gyűlés hivatalos küldöttségét több száz főnyi fiatal is elkísérte a monarchia központjába, de végeredményben csupán segédcsapat szerepet tulajdonít nekik. Pozsonyban, az országgyűlés városában játszott erjesztő hatásukról, a forradalmi mozgalmakban játszott szerepükről nem tesz említést. (GERGELY 2003, 239.) 503
