Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Fuksz Márta: A Tolna vármegyei hegyközségi artikulusok és a Szekszárdi Közalapítványi Uradalom hegybéli rendtartása 1839-ből
férje szőlőjét az ő tulajdonában meghagyta. Ilyen állapotban került a szekszárdi úriszék elé az ügy, melynek végkimenetét sajnos nem tartalmazta az iratcsomó.94 Leányok öröklésére is találunk példát szép számmal. A néhai Fülöp Gergely István nevű fiára és két leányára, Juditra és Erzsébetre hagyta szőlőbirtokát.95 A báty halála után - mivel gyermek nem született István házasságában - Judit és Erzsébet kérte vissza az özvegytől Attyai szó7ó'”-jüket, mely jog szerint őket illette.96 A bíróság helyt is adott kérelmüknek, de a teljes birtokot nem kapták meg. Az özvegy hivatkozott a szőlő megmunkálására, állandó karban tartására, illetve jó állapotára, mely már kettejük munkájának eredménye volt. Tehát a házasság alatt nőtt a szőlőbirtok értéke. Ezen kívül szőlőt is telepített a házaspár.97 „Minek utánna az Atyafiságos egy ességre hajolni nem akartak” a felek, végül az úriszék hozta meg az ítéletet. „Azon részt mellyet a Báttyok ültetett” a bíróság meghagyta az özvegy tulajdonában, ugyanis az közös szerzeménynek számított és az asszonyt illette. Az ,Attyokról maradott” többi szőlőrészt pedig három felé osztották, így az özvegy tulajdonában is maradt egy birtokdarab. Bár a szőlő „ősinek” számított, és jogilag teljes egészében a két lánytestvért illette volna, a bíróság figyelembe vette a házasság alatt befektetett munka értékét is, mely viszont a közös vagyonszerzésből fakadóan az özvegy hagyatéka. Szintén figyelmet érdemel az egyes periratokban a vagyonra benyújtott igény indoklása. Több esetben is kitűnik, hogy a jogszokások mellett egyéb - gazdasági, erkölcsi - érveket is figyelembe vehetett a bíróság. A Kanizsai lányok, Mária és Erzsébet szintén utód nélkül elhalt bátyjuk tulajdonában lévő atyai szőlőt szerették volna visszakapni.98 Az indoklásból kiderül, hogy édesapjuk halálakor ők nem örököltek a birtokból, mert azt mind fiára hagyta. A szőlőt egyébként édesapjuk nem vette, hanem „maga irtotta erdőből”és „telepítette”. Testvérük halála után „ősi jussként” tartottak rá igényt a lányok. Indokaikat nemcsak jogilag támasztották alá, de kitértek arra is, hogy bátyjuk a két lánytestvér háztartásában nőtt fel édesanyjuk halála után, illetve idős édesapjukat Kanizsai Mária gondozta halála előtt. Nyilvánvalóan olyan értékeket soroltak fel a számukra kedvező jogszabályok mellett, melyek erkölcsi jogalapot is teremtettek az örökség átvételére.99 Az uradalmi anyagok harmadik legjelentősebb forráscsoportja, melyek a szőlőbirtokokkal kapcsolatba hozhatóak, a hagyatéki leltárak és licitációk. Részletes leírásaik, a berendezések megnevezése, kikiáltási vagy éppen megvásárlási értékük további fontos adatokkal szolgálhatnak a tanyák berendezéséről, az életmódról. Megismerhetjük belőlük az időszakosan tanyán élők mindennapi használati tárgyait, szőlőművelő, borkészítő és -tároló edényeit, mely a szőlészeti technológiához vihet minket közelebb.100 A szőlőheggyel foglalkozó úriszéki peranyagok természetesen tematikájukban ennél sokkal változatosabbak. Az ismert források alapján azt mondhatjuk, egyéb okok miatt kevesebbszer indítottak pert, mint az öröklések és adásvételek miatt, de mégis időről időre feltűnnek az úriszék anyagai között. Ide tartoztak a dupla dézsma elleni kérelmek és panaszbeadványok, az árkokkal, és főként a szekér utakkal kapcsolatos iratok. A legfőbb problémát általában az esőzések közben tönkrement út kijavításának felelőssége jelentette. Szintén sok vitára adott okot a szekérutak helytelen használata vagy egy-egy szekérforduló megrongálása, esetleg más szőlőjének letaposása. Ugyancsak előfordultak a szőlőbirtok határát jelző jelek megváltoztatásából fakadó viták, mely során az egyik birtokos szőlőterülete csökkent. Természetesen a lopások, pincefeltörések, egyéb szándékos vagy akaratlan rongálások is az úriszék munkáját szaporították és az uradalmi anyag részét képezték.101 Jelen ta94 MNL BaML XI. 605.0.1802. 95 Nem derült ki, hogy Fülöp Gergely szőlője „ősi jószág” volt-e, és az apa törvényesen járt el az egyenlő öröklés figyelembevételével, vagy általa szerzett szőlő volt, és így rendelkezett róla végrendeletében. 96 MNL BaML XL 605.o. 1799. 97 Nem derül ki a szövegből, hogy az atyai szőlő helyén kellett frissíteni, új vesszőket ültetni, vagy bővítették a birtokot. 98 MNL BaML XL 605.0.1799. 99 Az úriszék döntése nem maradt meg a levéltári forrásokban. 100 Jelen tanulmányban nem foglalkoztam ezzel a forráscsoporttal. 101 A felsorolás a teljesség igénye nélkül készült. A legjellemzőbb témacsoportokra tettem utalást. 489
