Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
K. Németh András: Fák és erdők a középkori Tolna megyében
A WOSINSKY MÓR MEGYEI MÚZEUM ÉVKÖNYVE ♦XXXVIII. (2016) 45-70. K. NÉMETH ANDRÁS Fák és erdők a középkori Tolna megyében1 Zsuzsikának BEVEZETÉS, KUTATÁSTÖRTÉNET Az alábbi tanulmány témája Tolna megye középkori - az 1545-ös török foglalás előtti - erdőinek vizsgálata, valamint növényföldrajzának megrajzolása, utóbbi alatt az egyes fafajok előfordulását, elterjedését értve, tehát termesztett növényekkel nem foglalkozom. Munkám nem tartalmaz török kori írott adatokat, minthogy az elbeszélő jellegű források általában helyhez nehezen köthető adatai mellett az okleveles források szinte teljes eltűnésével számolhatunk; nem foglalkozom továbbá az újkori erdősültségi adatoknak középkorra történő visszavetítésének lehetőségével sem.2 A témával megyei szinten nem foglalkozott a kutatás, s a helytörténeti irodalom általában szűkszavú középkori feldolgozásai sem sok figyelmet szenteltek a táj, ezen belül pedig az erdők történetének. Említésre méltó, hogy területünk egy részének - a mai Baranya megyéhez tartozó egykori Tolna megyei területek - Árpád-kori növényföldrajzi adatait több mint fél évszázada már Reuter Camillo összegyűjtötte, munkája ráadásul alapos kutatástörténeti összefoglalást is tartalmaz a történeti növénynevek meghatározására vonatkozóan.3 Az országos összefoglalásokban Tolna megyei adatokat csak elvétve találunk, Tagányi Károly úttörő, 19. század végi erdészeti oklevéltára,4 Csőre 1 A kézirathoz Máté Gábor (PTE) és Szabó Péter (Botanicky ústav AV CR) fűzött értékes megjegyzéseket, segítségét ezúton is köszönöm. 2 E módszer kritikája: GRYNAEUS - GRYNAEUS 2011, 26-28, irodalommal. Vidékünk történetével kapcsolatosan általános nézet, hogy a török hódoltság idején a pusztásodás következtében jelentős területeket hódított magához az erdő. Ha ezt számszerűsíteni nem is tudjuk, néhány terület vonatkozásában konkrét példával is szemléltethető a folyamat. A mai Tamási déli határában fekvő Kosba falu szántóföldnyomait az azokat felfedező Torma István éppen az alapján tudta a falu 1543-as pusztulása előttre keltezni, hogy a hódoltság utáni tanúvallomások szerint az elpusztult falu határát nem szántották a környező falu lakosai, területét lassan birtokba vette az erdő, amelynek szélétől ma 1-2 km-re fekszik a falu helye. TORMA 1981, 247-248. - A Mecsekben, a mai Ma- gyaregregy környékén fekvő késő középkori irtásfalvak helyét azok török kori pusztulása után úgy benőtte az erdő, hogy az 1960-as években a területet jól ismerő Reuter Camillo erdész-helytörténész is csak az erdészeti munkák során előkerült régészeti leletanyaguk alapján tudta azonosítani néhánynak (Bágyon, Bikág, Köszvényes, Nyires) a helyét. REUTER 1965,233-234,236-237. - A Koppány folyó déli oldalán húzódó, mai is erdővel borított dombvonulattól délre fekvő középkori Várong falu határát szintén annyira benőtte az erdő, hogy a falu 1734-es újratelepítése után végzett irtásművelésnek a falu születte, Takács Lajos egyedülálló néprajzi monográfiát szentelhetett. TAKÁCS 1976, különösen 36-53. A törökök kiűzés óta eltelt időszak erdősültség-változásai kapcsán módszertani szempontból ma is példamutató Weidlein János tanulmánya, számos Tolna megyei, hegyháti és völgységi példával. WEIDLEIN 1935, 669-678. 3 REUTER 1963. 4 TAGÁNYI 1896. 45
