Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Balázs Kovács Sándor: „Pöstyénben sok nevezetes esmeretségeket tettem.” A tolnai köznemesség fürdőélete a reformkorban
finom ízű híres füredi perceket, s az egy idő óta közkedveltté vált kávé mellé felszolgált vajas kalácsot. Volt a kávéházban biliárdszoba is. A kertben felállított tekepályán a vendégek kuglizhattak, s a kerti asztalokon főként a hölgyek játszhattak dominót, az urak pedig az ördög bibliáját forgatták. A kedvelt tarokk mellett járta még a pikét és a hazárdjáték: a makaó, melyen jócskán lehet veszíteni. Aki viszont inkább a szabadban kívánt szórakozni, bármikor bérelhetett csónakot. Mindkét nembeli társaság kedvelt szórakozása volt az esti csónakázás a holdfényes, sima víztükrön, színes lámpákkal, énekelve gitár és mandolin kíséretével, akárcsak Velencében ünnepi alkalmakkor. Alkalmanként még a tihanyi rév nagy átkelő dereglyéjét is elhozták Füredre, melyen cigányzene mellett táncoltak a nyílt vízen, s parton sétálók, a dereglyéről fel-felröppenő rakéták tűzijátékában gyönyörködhettek. Az ivókút körüli hársfasoros sétatér, s az ettől északra eső angolkert sétaúttal való összekötése érdekében Kisfaludy Sándor 1835. május 29-én Sümegről levelet intézett a füredi főorvoshoz. A sétaterek petróleumlámpákkal való esti megvilágításának igénye már 1785-ben jelentkezett. Az ivóforrás környékén lévő sétatéren a lámpákat alkonyat idején gyújtották meg. A gázlámpák 1783-ban jelentek meg a Grand Hotel éttermében, kávéházában és kertjében. 1806-tól az Arany Szarvasban cukrászda, Biliárdszoba, tekepálya, dominó- és kártyaszoba is nyílt. 1836-tól az újságok is rendszeresen megjelentek a fürdőtelepen: a Regélő és a Jelenkor mellett öt osztrák lap.274 A „Honderű" című korabeli folyóirat szerint, aki évente ésszerű tanács szerint élvezi Füredet, legalább harminc évvel meghosszabbítja életét. A gyógytéren kereng, találkozik és ismerkedik a fürdőhely társadalma. A füredi élet központja ez a ligetes tér, melyet nyugati és északi oldalról emeletes vendégfogadók, keletről a fürdőházak vesznek körül. Az apátság által 1775-ben épített ó-fürdőhely egyemeletes; földszintjéhez 14 fürdőszoba van, mindegyikben fürdőkáddal, továbbá itt kapott helyet a szegényebb osztály részére létesített 19 kamrából álló úgynevezett parasztfürdő. Valamennyi kádat a harmadik forrás tiszta keveretlen, melegített ásványvízével töltötték fel. Az 1835- ben épült kétemeletes új-fürdőházban 29 fürdőszoba készült, kádakkal: 9 szoba kádjába melegített tóvíz is került, melyet a tóparton épített szivattyúház gépei a gőzfűtéses fürdőkamrába juttatnak, ahonnan a meleg víz rézcsöveken keresztül ment tovább a fürdőszobák kádjaiba.275 A füredi gyógyfürdőzés 1827-től kezdődően évről évre mind több vendéget vonzott. A hazai - főként a pesti és a dunántúli - vendégeken kívül növekvő számban keresték fel a külhoni gyógyulni vágyók, főleg Bécsből, de Németországból, Franciaországból, Angliából, és Európa más országaiból is. A „Honderű” 1843. évi fürdőlátogatottságról szóló beszámolója szerint a hazai előkelőségek listáján a Czinderyek, Esterházyak, Hertelendyek és a Kerkápolyiak276 álltak az élen. A fürdő fölötti dombon telepített, angol módra telepített mulatóerdő hazai fafajtákkal és bokrokkal volt beültetve. „Útjai mulattató csavargásúak, hol hegyre mennek fel, hol völgyre szállnak alá. Jobbadán a Vénus madarai ebben tartózkodnak, lesvén a prédára” - írta a Tudományos Gyűjtemény. Lendvay Márton, a neves színész mesélte séta közben Bártfay Lászlónak, hogy a kéjhölgyek a Horváth-ház mögött meghúzódó postamester házában laknak, az emelet tele van velük. ’Pestről mindenféle színű, korú, szőrű egy sereg jőve oda’ - súgta bizalmasan Lendvay’.’277 A mulatóerdő szomszédságában már Arács község határában állt az Esterházy fogadó emeletes épülete; dongaboltozatos étterme a földszinten, 24 szobája az emeleten várta a vendégeket. Kezelését haszonbérlő vette át, s éttermének és borainak igen jó volt a híre. Kertjében céllövöldét állítottak fel, ahol az „ügyes célbalövőnek jutalmat osztatnak’.’ A céllövölde igénye, a lövöldöző ház és fal felépítésére már 1836-ban felmerült, de megvalósítására végül is csak 1853-ban kerülhetett sor.278 274 BODROSSY 2013,465. 275 BODROSSY 2013,467. 276 kővágóőrsi Kerkápolyi család: Zala megye nemesi családja. Kerkápolyi István 1685-ben kapott I. Lipót királytól címeres levelet. Egyik ága a családnak átszármazott Veszprém megyébe is. Kerkápolyi István Zala megyének 1837 ésl848 között alispánja és országgyűlési követe volt. - NAGY VI. 1860, 225. 277 idézi: BODROSSY 2013, 467. 278 BODROSSY 2013,467. 448
