Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Gaál Zsuzsanna: Egy perc margójára. Törvényes és természetes gyerekek a Bezerédj családban
jához tartozónak tekintették a házasságon kívül születetteket. Franciaországban viselhették apjuk nevét, igaz, kitéve a „bátard”, azaz fattyú jelzőt, Itáliában pedig akár fejedelemségeket örökölhettek. Magyarországon a törvénytelenség tényét egészen másképpen kezelték. Talán sehol máshol nem titkolták el annyira a törvénytelen születéseket, mint nálunk.13 Tegyük hozzá, csak több-kevesebb sikerrel, mert a széles nyilvánosság előtt ugyan rejtve maradhatott a titok, a szűkebb család azonban előbb vagy utóbb értesült róla, mint ezt az alább bemutatandó per anyaga is igazolja. Jelen tanulmányunk tárgya elsősorban annak a konfliktusnak a bemutatása, amely a Bezerédj családon belül a törvényes, illetve a törvénytelen utódok között jött létre. A konfliktus kialakulásában és kezelésében a család két női tagja kiemelkedő szerepet játszott, ezért indokoltnak látjuk, hogy témánk kifejtése során különös figyelmet szenteljünk a női szerepek idők során bekövetkezett változásaira. A NŐ HELYE ÉS SZEREPE A nők helyzetét a középkor kezdete óta Európa szerte a kiszolgáltatottság, a férfivilággal szembeni alárendeltség jellemezte, aminek gyökerei a római jogban, a germán hagyományban és a kánonjogban erednek. A magyar nők sok tekintetben kivételt jelentettek ebben az összeurópai képben. Jogi helyzetüket illetően mindenképpen, hiszen már az Árpád-kor végére jelentős előrelépés történt a férfiakkal való magánjogi egyenlőség megteremtésére, melynek alapja a nők tulajdonszerzési képessége volt. Találóan fogalmaz Kormos Eszter, amikor a két nem közötti különbséget a tulajdon- szerzési alkalmak és lehetőségek körében határozza meg, értelemszerűen a férfiak javára.14 Előnyük abból fakadt, hogy királyi adománybirtokot jellemzően csak férfiak kaptak, majd örököltek, kivéve azokat a ritkának számító eseteket, amikor az adománylevél mindkét ág örökösödésére kiterjedt. Szerzett birtokok esetében fennállt ugyan a lehetőség a nőági öröklésre, az viszont már családi stratégia, egyéni megítélés kérdése volt, hogy milyen arányban hagyatkozott a végrendelkező az utódai között. A magyar feudális jog lényeges eleme az is, hogy a női külön jogok egész rendszerét hozta létre. A legfontosabbak: hajadoni jog, jegyajándékhoz való jog, leánynegyed, hitbér és az özvegyi jogok. Ezek mindegyike arra volt hivatott, hogy lehetőség szerint biztosítsa a nők megélhetésének anyagi hátterét. Európa más országaival összevetve még egy körülményt fontos kiemelnünk. Nevezetesen azt, hogy a lányok férjhezmenetelük után kikerültek a gyámság alól, mivel a jog csak a hajadon lányokra korlátozta a cselekvőképtelenségnek ezt az állapotát.15 Miközben a magyar nők jogaikat16 illetően valóban kivételes helyzetet élveztek, a róluk alkotott társadalmi kép, a velük szemben támasztott elvárások valószínűleg nem sokban különböztek európai társaikétól. A nő nálunk is másodrendű a férfival szemben, aki egykor bűnre csábított a Paradicsomban. A nővel szembeni elvárás, hogy mielőbb feleség, háziasszony és anya legyen. Egyébként maga a jogrendszer is ilyen irányba hatott, nehéz például nem észrevenni, hogy az előbb felsorolt női külön jogok mindegyeke is valamilyen módon a házassághoz kapcsolódik. A hajadoni jog az árván maradt lányoknak biztosított tartást, ellátást, de ranghoz illő kiházasítást is az apai vagyon terhére. A jegyajándék és a hitbér a női külön vagyon része, egyfajta anyagi biztosíték, ami férjezett nőknek járt, csak úgy, mint az özvegyi állapothoz kapcsolódó különféle jogosítványok. A lánynegyedet illető szabályozás pedig azt a megkötést tartalmazta, hogy a hajadon csak a házasságkötéskor követelhette ki részét, addig csupán használati jog illette meg a birtokán. A lányok ugyan 16 éves 13 KUBINYI 1999, 20. 14 KORMOS 2010, 28. 15 BOBULA 1933,12-13. 16 A nőket érintő szabályozások lényeges elemei az Anjou-korra teljesen kialakultak, ezt követően csak kisebb finomításokra került sor, majd bekerültek a Tripartitumba, és maradtak érvénybe gyakorlatilag 1848-ig. 371
