Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)

Vizi Márta: Kora újkori és újkori kerámia az ozorai várkastélyból. Mázas tál és tányér

madik harmadára keltezhető, természetesen tovább is készíthették, de a 19. század folyamán a hasonló szájátmérőjű edényeket már inkább az l.a, l.b, l.d peremekkel készítették a fazekasok. Elképzelhető, hogy ennek gyakorlati oka is lehetett, lehetséges, hogy a széles, egyenesen vagy kissé ferdén felálló peremek nagyobb szilárdságot biztosítottak a tárgynak, jobban merevíteni tudták az elferdülés ellen.

A kutatás máig nem megoldott kérdése az ebbe csoportba sorolt kerámia pontos korhatározása. Török, „törökös”, rác eredet egyaránt felmerült a kutatók elméletei között.

Török hatással nyilvánvalóan kell számolnunk kultúránkban, ennek hatása, főként tárgyi anyagunkra még nyilván nem teljesen megoldott. Ebben a kérdésben fontosnak tartom Hofer Tamás A török hódoltság hatása a magyar paraszti műveltségre című tanulmányát.33 Bár a kerámia értékelésében főként Mészáros Gyula, Soproni Olivér ismert régészeti munkáira támaszkodik, számomra mégis igen fontos a következő megállapítása: „Végeredményben a luxusjavak forgalma és a művészeti hatások is mintegy a parasztság, kiváltképp a hódoltságban élő parasztság feje fölött’ haladtak el, és később áttételesen is elég kevés befolyásuk mutatható ki a népi műveltség alakulásában.”3*

A hódoltságkori „interetnikus kölcsönhatás" éppen a hódítók és meghódítottak viszonya miatt speciális módon érvényesült. „A hódoltságkori Magyarországon és hasonló történeti helyzetekben viszont éppen a kulturális határok megmerevedésével, a különbözőség néha görcsös őrzésével számolhatunk (ami egy-egy csoport etnikumként való fennmaradását jelentheti). A hódoltsági törökmagyar kulturális kapcsolatokban eszerint az átvételek helyett jobbára elutasítást és kulturális elzárkózást várhatunk. Figyelmet érdemel az is, hogy a kulturális határvonal mely szakaszai voltak időről időre átjárhatóbbak vagy teljesen átjárhatatlanok.”35

Gerelyes Ibolya a budai török anyag kapcsán lényeges megállapítást tett a török típusú leletanyagról: „jellegzetesen török, illetve balkáni eredetű tárgyai soha nem fordulnak elő sem a középkori magyar falvak ásatási anyagában, sem az olyan városokban, melyekben a 16-17. században török helyőrség nem állomásozott,”36 A török anyag mellett azonban megjelent a korabeli, balkáni délszláv lakosságra jellemző kézikorongos kerámia.37

Az ozorai vár feltárása kapcsán már sor került egyes leletegységek vizsgálatára. Ezek közül igen fontos Gerelyes Ibolya tanulmánya az előkerült sgraffito díszes talpastálakról.38 Az elemzett, a hódoltságkor első felére, a 16. század végéig terjedő időszakra keltezhető gödrök anyagában engo- be-os, fésűs díszű tálak nem fordultak elő. (Talpastálon kívül fazekak, fedők, kancsók és kályhaszemek kerültek elő.)

Az Ozorán feltárt hódoltságkori gödrök eddig feldolgozott anyagában sem volt az ebbe a csoportba sorolható tálasedény.39 Ebből a szempontból érdekes az „I” szelvény török gödre és a „J” szelvény 2. gödre, amelyek végső feltöltését a hódoltság utáni időre teszi a szerző. Sem ebben, sem a többi, a hódoltságkor különböző időszakaira keltezett gödörben nem volt ál-sgraffito díszes tálasedény. Emellett szintén említésre érdemes, hogy a hódoltságkorban betelepült délszláv lakossághoz köthető, kézikorongon készült fazekak viszont megtalálhatóak voltak.40

A barcsi török palánkvár (1567-1664) kerámialeletei között nem volt engobe-os, fésűs ál-sgraffito tál. Ozorához hasonlóan viszont megtalálhatóak voltak a kézikorongos fazekak.41 A 17. század végétől a 18. század végéig tartott a várárok feltöltődése. Ezek között a leletek között sem volt a

33 HOFER 1995, 15-35.

34 HOFER 1995,17.

35 HOFER 1995, 18.

36 GERELYES 1991,44.

37 GERELYES 1991,44.

38 GERELYES 1987, 247-259.

39 GERELYES - FELD 1986.

40 GERELYES - FELD 1986.

41 KOVÁCS 1998, 156-162.

192