Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Vizi Márta: Kora újkori és újkori kerámia az ozorai várkastélyból. Mázas tál és tányér
gétől. A gót betűs peremet (10.4.71.*-Oz.2012.13.13.) a már említett párhuzam19 alapján a 18. század harmadik harmadára keltezem. Az évszámos töredék (2.3.102.*-Az. 1046) sajnos csak az utolsó két tagot tartalmazza: **12. Anyaga, máza alapján azonban a virágdíszesek közé soroltam. A három virágdíszes töredék (13.1.151.*-Oz.2012.14.1, 34.1.10.*-0z.2012.15.20-21., 34.1.12.*-Oz.2012.15.23.) összességében a reneszánsz virágdíszes díszítések időszakát idézi. Az ilyen típusú díszítések inkább a 18. század előttre utalnak, de nem kizárható a 18. századi, de annak inkább első felére való keltezése. Ez a néhány tárgy talán összefüggésbe hozható Ozorán az Esterházy-uradalom megszerveződésének időszakával. Minden valószínűség szerint voltak német nemzetiségű tisztviselők, akiknek ízléséhez megfelelő tárgyakat szereztek be. Az igen kevés számú, a fentiekben bemutatott jellegű töredék miatt azonban a származás, eredet nem igazán elemezhető. Igen fontos azonban, hogy ezeken a tárgyakon megfigyelt díszítések semmiképpen nem hasonlíthatók Ozorán más kerámiacsoporthoz, de az általam tanulmányozott dunántúli fazekasközpontok anyagaihoz sem. Vésett díszű edény (sgraffito) Sorszám Szájátmérő - cm Kód-* Peremtípus Magasság/ szájátmérő % Leltári szám 134.1.11.Oz.2012.15.22. Az elemzésbe vont anyagrészben (a talpastálakon kívül) egyetlen töredék volt, amelyen vésett díszt találtunk, amely a fehér engobe-ot eltávolította, így a cserép tűnt elő, amelyet aztán az egész tárggyal együtt zöldessárga mázzal borítottak. A kikapart rész egy virág levelének és a fej alsó részének tűnik. Korhatározásában csak a 34. árok általános korhatározására támaszkodhatom. Ez minden valószínűleg a magtárépítkezés periódusa, 19. század eleji földbe kerülést jelent. FEHÉR ENGOBE-ON FÉSŰS DÍSZŰ EDÉNYEK (ÁL-SGRAFFITO TECHNIKA)20 A készítési technikáról Kovács Gyöngyi a szolnoki vár anyagán végzett elemzés során elkülönítette a sgraffito és ál-sgraffito technikát. A fentiekben ismertetett edények az ál-sgraffito csoportba tartoznak. Véleménye szerint a 17-18. századra keltezhető ál-sgraffito tálakat igen nehéz időben elhatárolni, a stíluskritikai vizsgálat mellett a tárgyak rétegtani helye igen fontos a keltezés szempontjából.21 Az ebbe a csoportba tartozó tárgyakat vizsgálva látható, hogy a díszítés a fehér engobe eltávolításával keletkezik. (Nem ecsettel készítették a mintákat.22)A fehér engobe-ot fésűszerű eszközzel lehúzzák a felületről, amely nyomán a cserép felülete tűnik elő. A húzás lehet egyenes vonalú, hullámos, girlandszerű. Futhat a fésűs minta a karimán vízszintesen körbe, függőlegesen a perem tövétől a sincig, az öbölben akár sziromszerű mintákat is alkothat. A vízszintes jellegű mintasorokat arra merőlegesen, más típusú fésűzéssel keresztezhetik. Előfordul ujjbeggyel való ovális rajzolása is. A Mészáros Gyula által Mórágyon begyűjtött anyagban találtam félkész fésűs töredékeket is. Ezeken23 a máz nélküli tárgyakon jól látható a készítés nyoma. A 70.50.440. számú peremtöredéket először vörös engobe-bal, majd fehérrel borították. (A vörös nyoma a perem külső részen szin19 A Wosinsky Mór Megyei Múzeum Örökségünk. Tolna megye története című állandó kiállítás 3. termében látható egy gót betűs feliratú tányér, 1782-es évszámmal. Wosinsky Mór Megyei Múzeum Néprajzi gyűjtemény, ltsz.: 73.55.1. 20 KOVÁCS 1984, 34. Gerelyes Ibolya ál-sgraffitonak az egyértelműen a török talpastálak díszítését utánzó edényeket tartja. GERE- LYES 1991, 50. 55. jegyzet. A disszertációban Kovács Gyöngyi meghatározása értelmében használom a kifejezést. 21 KOVÁCS 1984, 34-35.33. tábla 1—4. A közölt metszetrajz alapján a perem típusa az Ozorán a többséget alkotó 2. csoportú. 22 Soproni Olivér leírásai szerint ezeket a mintákat ecsettel készítették. SOPRONI 1981, 97. 23 WMMM Régészeti gyűjtemény, ltsz.: 70.50.440; 70.50.441; 70.50.462. 187
