Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Czövek Attila: A bonyhádi gótikus templomrom elfedése
sának veszélyére hívta fel a figyelmet. Másrészt közlekedésbiztonságilag és örökségvédelmi szempontok (a régészeti emlék falainak állagmegóvása) alapján is aggályosnak tűnt a közvetlenül a főút mellett való további feltárás és bemutatás. A terület terepviszonyai és vízrajza, valamint a templomrom 1,5 méter mély fekvése (5. tábla) miatt egy hosszabb időn keresztül nyitott ásatási szelvény, illetve az emlék későbbi bemutatása esetén olyan medence alakulna ki, amely a csapadékvizet összegyüjtené, a még feltáratlan régészeti korú rétegek felázását, az in situ megőrzött elemek állapotromlását okozva. Az út közelsége miatt ráadásul egyéb veszélyeztető tényezőkkel, például az út kezelésével kapcsolatos kémiai hatásokkal (fagymentesítés) is számolnunk kell. Sorolhatnánk még a folyamatos egyeztetéseken felmerült további szakmai ötleteket, illetve a templom feltárását, sorsát figyelemmel kísérő civilek megoldási javaslatait a csomópont körforgalmi áttervezésétől a romok felett hosszan átívelő híd építéséig.24 Mérlegelve az előzőekben bemutatott érdemi megoldási javaslatokat az elfedés25 került még szóba. Az Ásatási Bizottság határozott álláspontja a jelenlegi feltárási állapotban az emlék helyszínen történő megőrzése volt, amit elfedéssel, visszatakarással kell megoldani olyan módon, hogy az emlék állapotát ne rongálja és a maradványok megőrzését teljes körűen biztosítsa.26 A feltárást végző múzeum az örökségvédelmi hatóságnak adott nyilatkozatában a Tolna megyében egyedülálló régészeti emlék feltétlen megtartását szögezte le, s amennyiben az elkerülés, mint legfőbb megoldás nem valósítható meg, úgy a megfigyelés közbeni bontást és a dokumentálást követően az ásatásvezető további feltárási szándékától27 eltérően az emlék részleges elfedését javasolta. Kiemelte, hogy az elfedést jogszabályi keretek között örökségvédelmi és útépítő szakemberek által közösen megtervezett módon, örökségvédelmi szakfelügyelet mellett kell elvégezni. Az úthoz kapcsolódó egyéb létesítmények esetében (árok, közvilágítás, jelzőlámpa kandeláber) kérte a feltárás során rögzített szintadatok figyelembevételével történő áttervezést.28 Az örökségvédelmi hatóság döntése A késő őszi, téli időjárás közeledése, a kivitelezés előrehaladott állapota és határideje miatt az eljáró hatóságnak minél hamarabb döntenie kellett az emlék sorsáról. Ezért az örökségvédelmi szempontokat és jogszabályokat szem előtt tartva, az egyeztetések eredményei és az ügyfelek nyilatkozatai alapján a hivatal 2015. október 8-án meghozta döntését.29 Ebben előírta, hogy a gótikus templomromot eredeti lelőhelyén, eredeti összefüggéseiben, a legcsekélyebb visszabontás lehetősége nélkül, a részleges feltárás és teljes körű dokumentálás után elfedéssel kell megőrizni, majd a lehető legnagyobb áttervezés után az út megépíthető. Az elfedés műszaki megoldásának biztosítania kell a feltárt és boly- gatatlan régészeti rétegek szétválasztását, az emléknek a felette futó út fizikai és kémiai hatásaitól való védelmét, továbbá maradéktalanul visszabonthatónak kell lennie. A felelős tervező által készítendő tervekhez a múzeumnak kell adatokat szolgáltatnia a régészeti emlékről, a beruházónak pedig állnia kell a felmerülő költségeket, és az elfedés kivitelezése során régészeti felügyeletet kell biztosítania. 24 Mind a két esetben ismételten a 6-os számú főút jelenlegi nyomvonalát kellene módosítani. A körforgalom esetében pedig egy másfél méter mély gödröt kellene kialakítani a közepén. 25 Az elfedés, mint a kulturális örökségvédelem egyik lehetséges módszere, illetve annak műszaki tartalma jogi szabályozás alá esik. Lásd a Kötv. 7.§ 2) pontját, a Kötv. 23/E. §(8), illetve a Korm. r. 25. § (l)-(5) bekezdését. Ugyanakkor a jogszabály az elfedést, mint a lelőhely megőrzését célzó eljárást, a (nagy)beruházást megelőző feltárás helyetti megoldásként definiálja, jelen esetben viszont a feltárás már részben megtörtént. 26 A Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ keretében tevékenykedő Ásatási Bizottságnak a nyilatkozata. Iktatószám: 651/58-9/2015. 27 Az ásatásvezető az egyeztetések résztvevőjeként, majd a Wosinsky Mór Megyei Múzeum igazgatójához címzett nyilatkozataiban (a WMMM irattárában, iktatószám: 171-5/2015), később pedig szakmai fórumokon, illetve publikációiban (pl. SZABÓ 2016,60) is az ásatás folytatását szorgalmazta, ami kutatói szempontból ugyan indokolható, de az adott esetben nem volt kivitelezhető. 28 A WMMM irattárában. Iktatószám: 171-2/2015. 29 Tolna Megyei Kormányhivatal Szekszárdi Járási Hivatal 2015. október 8-án kiadott TO-04D/40/1411-8/2015 iktatószámú határozata. 135
