Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)

Szabó Géza - Hajdú Tamás: Parasztpolgári fejlődés csírái a Duna mentén, Bölcske középkori temetői tükrében

sír) és a női hajviseletre is maradtak megfigyelhető nyomok (20. sír). A hiedelemvilágra utal a 119. sír gyermek halottja mellé tett fenőkő és felnőtt csizmájához tartozó felemás sarokvasak, valamint a 212. temetkezésben a mellkasra helyezett lószőr is. A fenőkő sírba helyezésének szokása a keleti népeknél a kora vaskortól megfigyelhető, a vas és a lószőr rontás- és bajelhárító szerepe ugyancsak széles körben ismert és használt volt - gyakorlatilag napjainkig.

A Kálvárián feltárt sírokban a viselethez tartozó leletek a Bölcskére vonatkozó írott forrásokat erősítő és kiegészítő adataiból még a háborús időkben is a mindennapjait jómódban, meglehetősen szabad körülmények között, a világra nyitottan, minden tekintetben „színes világban” élő közösség képe rajzolódik ki előttünk a 16-17. század fordulóján. A sírokban található rugós párták és fémszálas díszítések anyaga Kőhegyi Mihály véleménye szerint kender- vagy lenszálakból volt szőve és sodorva, amelyet eredetileg valami fémes festékkel itattak át, s ez konzerválta a fonalakat annyira, hogy egy részük nem korhadt el.54 A mikroszkópos felvételeken egyértelműen látható, hogy nem skófiumos díszítésről van szó, ahol a textilt aranyozott ezüst szálakkal szőtték át, hanem egy erősebb cérnaszálat spirálisan körbetekertek egy nagyon vékony fémszállal, amely lehet réz vagy ezüst is. S ezekkel a megerősített szálakkal szőtték át az anyagot, vagy alakítottak ki belőlük különböző díszítéseket, mint például az adott korszakban a Kárpát-medence egészében elterjedt rugós párta rugóit.

A Bölcskei Kálvária-temető 71. és a 136. sírjában a sarokcsontnál talált vasalások egy sajátos módon sarkallt lábbeli használatára mutattak. A lábbeli sarkát a hátsó vasalás megmagasításával alakították ki. A sarok megemelése a 16. században a magyar területekre volt jellemző, de ezt az újítást tőlünk nyugatra is átvették. Ott azonban a lábbeli sarkát egymásra szegezett bőrlemezekből készítették.55 A sajátos vasalás előfordulása tehát egyben azt is jelzi, hogy a lábbeliket hazai mesterek készítették. A sírokban talált ruhadarabok esetében nehéz eldönteni, hogy a hozzájuk formailag hasonló öltözetek azonos műhelyben készültek-e, vagy csak az alapanyagot megvásárolva, házilag készítették el az egyes darabokat a kor általános divatja szerint. Az ötvöstermékekkel már egyszerűbb a helyzet, hiszen a finom ékszerek, tűk, kapcsok készítéséhez alkalmazott apró műhelyfogások már alkalmasak lehettek akár egyetlen mester beazonosítására is. Ete mezőváros56 temetőjében a sírokból formáját és a készítés módját tekintve is pontosan olyan tűk kerültek elő, mint Bölcskén a 69. sírból.57 A tűk fejét speciális módon alakították ki: saját anyagát a szár végére gömbszerűen feltekerték. A teljes azonosság, a készítés sajátos módja nyilvánvalóvá teszi, hogy ezt a tárgytípust egy műhely készítette, nagy tömegben, piaci értékesítésre szánva. Hasonló tűket széles körből ismerünk, példákat említhetünk Katymárról,58 Bácsalmásról59 vagy a Dunántúlról Kaposvárról is.60 Környékünkön ugyancsak Étéről került elő a bölcskei 64. sírban talált, makkokból és tölgyfa levelekből kialakított aranyozott ezüst ruhakapocs legjobb párhuzama.61 A formai hasonlóság majdnem teljes, csak néhány egészen kis eltérés árulja el, hogy az eddig előkerült példányok mindegyike másik öntőformában készült.62 Az etei párhuzamok azért is rendkívül fontosak, mert ez a mezőváros 1619 és 1627 között elpusztult,63 így ez megerősíti a bemutatott bölcskei leletek 16-17. század fordulójára történő keltezését. Némileg meglepő azonban, hogy a viszonylag értékes ruhakiegészítő is meglehetősen nagy területen terjedhetett el, mert a még távolabb fekvő kaszaperi

54 WICKER - KŐHEGYI 2002, 50.

55 DOMANOVSZKY 1976,16.

56 Ete mezőváros a 16. században a szigetváriak birtoka volt, maradványai a szántásban Szekszárdtól délre, a Decstől nyugatra fekvő Városhely-dűlőben találhatóak.

57 MIKLÓS - VÍZI 1999, 258. 23. kép 8-9.

58 WICKER - KŐHEGYI 2002, 92. 8. kép.

59 WICKER - KŐHEGYI 2002, 226. 1. ábra 1-2.

60 BÁRDOS 1978, 207. II. tábla; BÁRDOS 1987,49. II. tábla, 51. IV. tábla, 56-57. IX-X. tábla.

61 Egyes példányok jobban hasonlítanak apró szőlőfürtökre és szőlőlevelekre.

62 MIKLÓS - VÍZI 1999, 256. 21. kép 8-11.

63 HOLUB 1958,12.

103