Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
Vizi Márta: Előzetes jelentés az ozorai várkastély kutatása során előkerült kályha leletanyagról
A település 1995-ben elhatározta, hogy az első magyarországi víz alatti feltárás során a falu melletti Duna-szakaszon feltárt késő római kori kikötőerőd faragott, feliratos kőemlékeinek bemutatására kőtárat épít a katolikus templom kertjében, a Kálvária-dombon.4 A terület egyházi tulajdon volt, de a falu régészeti, néprajzi kutatásokat mindig támogató és érdeklődéssel követő esperesének, Soroncz Ferencnek köszönhetően ez nem jelentett akadályt. Az építkezést megelőző régészeti feltáráshoz az önkormányzat adta a segédmunkásokat és gépeket, de az iskolából is elengedték az évek óta a nyári ásatásokon dolgozó régésztáborosokat. Először a mintegy 20x30 méteres leendő kőtár 600 m2-es területét humuszoltuk le, ahol meglehetősen sűrűn rajzolódtak ki a beásások foltjai. A terület felső részén mindössze 30 cm humuszt szedtünk le, s ez alatt már kirajzolódtak a sárga futóhomokba ásott sírok. A domb közepén egy felszínre kifutó szubhumusz- rétegbe temetkeztek, ezért itt a humuszolás valamivel vastagabb, mintegy 50 cm-es volt. A domb aljában a humuszolás ismét vékonyabb, mintegy 30-40 cm volt. A humuszrétegek vékonyságának a domb felső részén a természetes lekopás, míg a domb aljában való elvékonyodásának hátterében a tereprendezés áll. A történeti adatok, a temető kiterjedése és a lehumuszolt területen megfigyelt sírsűrűség figyelembe vétele alapján mintegy nyolc-tízezer embert temethetett ide a közösség a temető használatának mindössze bő két évszázados ideje alatt (1. tábla 1). Az épülő kőtár földmunkái során 1995. szeptember 4. és október 7. között összesen 213 sírt tártunk fel. A sírokat a megtalálás és a bontás sorrendjében számoztuk. Az 5 x 5 méteres négyzetrácsokra osztott terület feltárását az északnyugati sarokból indulva kezdtük és 5 méter széles, észak-déli irányú sávokban bentről a kerítés felé haladva folytattuk. A feltárt leletanyag Szekszárdra, a Wosinsky Mór Megyei Múzeumba került. A halottak a sírban minden esetben nyugat-keleti irányban a hátukra fektetve nyugodtak, mellékletekre, ruhamaradványokra utaló nyomok is csak ritkán fordultak elő, ezért a temetkezések leírásánál külön csak az ettől eltérő helyzeteket jelezzük. 1. sír: Melléklet nélküli, mintegy 85 cm magas, 4-5 éves gyermek sírja, alkarjait a köldökhöz hajlították. 2. sír: Koporsóban eltemetett, fiatal, mintegy 160 cm magas nő, alkarjai derékszögben behajlítva a mell alatt pihentek. Hasánál egészen apró, feltehetően újszülötthöz tartozó csontok voltak. A koponya bal oldalán megfigyelt egyszerű, fehér gömb alakú gyönggyel díszített tűn kívül a csontváz felszedésekor a fej jobb oldalán is találtunk egy tűt, amely díszesebb volt, mint a bal oldali. Mind a két tű nagyjából a fül magasságában feküdt. A jobb kezén pedig egy gyűrű volt. 3. sír: Mintegy 160 cm magas felnőtt személy sírja, jobb keze a test mellett nyújtva, a bal könyökben behajlítva a medencén nyugodott. 4. sír: Mintegy 170 cm magas felnőtt személy sírja, az alkarjai derékszögben behajlítva a mell alatt nyugodtak. 5. sír: Mintegy 170 cm magas felnőtt személy sírja, karjai a váz mellett, a kézfejek a csípőn pihentek. Megbolygatott jobb vállát és felkarcsontját a 10. sír beásásában találtuk meg. 6. sír: Mintegy 170 cm magas felnőtt személy sírja, az alkarjai derékszögben behajlítva a mell alatt nyugodtak. 7. sír: Mintegy 4-5 éves, 80 cm vázhosszúságú gyermek csontmaradványai, kinyújtott karjait a váz mellé, kézfejét a medencére helyezték. 8. sír: Mintegy 170 cm magas felnőtt személy sírja, kinyújtott karjai a test mellett, bal kézfeje a medencén pihent. Sírjából a ruházathoz tartozó kapocs és egy ruha szegélydíszítésének részlete is előkerült (1. tábla 2). 9. sír: Mintegy 175 cm magas felnőtt személy sírja, az alkarjai a köldökhöz hajlítva nyugodtak. A jobb és bal sarokcsontnál 1-1 vas csizmapatkó volt. A sír bontása előtt, a nyeséskor 1 cm 4 SZABÓ 1994. 76
