Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
Fuksz Márta: A bonyhádi Stoll mézeskalácsos dinasztia (1847-1946)
A WOSINSKY MÓR MEGYEI MÚZEUM ÉVKÖNYVE ♦XXXVII. (2015) 429-449. FUKSZ MÁRTA A bonyhádi Stoll mézeskalácsos dinasztia (1847-1946)1 Jelen tanulmány témája a német eredetű Stoll család, akik négy generáción keresztül foglalkoztak a mézeskalácsos és gyertyaöntő mesterséggel. A család utolsó mézeskalácsosa az idén 86 éves Stoll László, aki 1964-ben2 - az ősökkel együtt 117 év után - hagyott fel az ipar gyakorlásával. Stoll László elbeszélése, megőrzött családi irataik - a levéltári forrásokkal kiegészítve - nagy segítséget jelentettek családtörténetük megírásában.3 A Stoll család történetét a 19. század elejéig vezettem vissza a katolikus anyakönyvi kivonatok segítségével. A család legkorábbi levéltári említése 1805-ból való, Stoll Valentin (1. melléklet) első gyermekének születésekor. A tolnai születési anyakönyvekben előtte nem szerepel a Stoll név, Peller Rozinával kötött házasságuk időpontját pedig nem lehet megállapítani.4 Valószínűnek tartom, hogy a család német betelepítések során érkezhetett Tolnára valamikor a 18. század végén. Az 1828-as összeírás5 tanúsága szerint tolnai háztartásában kettő 18 és 60 év közötti adózó személy élt, akik közül egyikük jobbágy („coloni”), másikuk mesterember („opifices”) volt. Az összeírás „megjegyzés” rovatából azonban tudjuk, hogy Stoll Valentin az „év 3A részében a kékfestő6 ipart gyakorolja”, tehát valószínűleg legidősebb fiúgyermekét tűntették fel jobbágyként. A magas gyermekszám miatt a földbirtok elaprózódását megakadályozandó általában a legidősebb fiú örökölte meg a birtokot, míg a többi fiúgyermeket kitaníttatták valamely iparos mesterségre. Ez a törzsöröklési rendszer a magyarországi németek között volt szokásban. A jegyzék szerint a családnak házukon kívül 4 pozsonyi mérő7 szántóföldje, 2 kaszásnyi rétje8, 8 kapás szőlője9 és 1 vemhes vagy borjas 1 Köszönöm a segítségét Stoll Lászlónak, a család utolsó mézeskalácsosának, továbbá Rúzsa Évának, a Tolna Megyei Levéltár főlevéltárosának, folyamatos szakmai, Glück Lászlónak a latin és német nyelvű szövegek fordításában nyújtott segítségéért. 2 Bonyhádi Járás V. B. Ipari Szakigazg-i Szerve, 5622/1964. sz. Családi iratok. Stoll László tulajdona. 3 Kutatásom során - a téma teljes körű feltárása érdekében - másik három, szintén több generáción keresztül bábossággal foglalkozó családot is felkerestem, akik nagymértékben meghatározták Tolna megye központi járásának mézeskalácsos és cukrász iparát a 19- 20. században. Ők a szekszárdi Petrits, a tolnai Verling és a bátaszéki Lencz (Lajtai) családok. A mesterség szakmai leírásánál Stoll László, Petrits József, Verling József és Lajtai Katalin beszámolóját használtam fel. Lásd részletesen: FUKSZ 2009, 305-396. 4 A Tolnai Katolikus Házassági és Halotti Anyakönyvek 1784-1826 között hiányoznak. 5 MNL TML Ö 555. Conscriptio Regnicolaris. 1828. 6 Az 1857-es, egész országra kiterjedő, iparosokat és kereskedőket felsoroló összeírás szintén kékfestőnek(„/M>her”) nevezi. MNL TML MH XIIE 2045/1857. 7 kb. 2400 női 8 kb. 2000-2400 Dől 9 kb. 1600 Dől 429
