Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)

Kodolányi Judit: „ne bánd, hogy szód nem értik” - Babits Mihály és Illyés Gyula barátsága

„Ő tanított mértékre. Mennyi mindenre tanított. Tanítása, akár élete, most ugrik egységbe, hogy lezárta a halál. Most látom csak a gazdagságot, az ajándék bőségét. Hálát érzek s a fájdalom alján szinte valami örömet, mint akkor, amidőn hideg-ágyától eljövet magamra maradtam s csodálatosan nem azt éreztem, hogy elröppent a világból, hanem abban a szürke derengésben az az érzés szállt meg, hogy lénye csak most kezd szétáradni a világba, most kezd felem lenni, most ismerhetem és szerethetem meg igazán, szabadon. Mennyivel nagyobb, mint gondoltam! eszméltem rá már tiszta örömmel. Mennyivel nagyobb, mint aminőnek ismertük. Milyen győzelem vár rá! gondoltam s a gyászt, fájdalmamat csaknem szennyezőnek éreztem, magánügynek.”33

De nemcsak szellemi hagyatékot hagyott Babits Mihály Illyés Gyulára, hanem sürgető gyakorlati feladatokat is, például rögtön 1941-ben a Babits Emlékkönyv, majd a Nyugat utód-folyóirata, a Magyar Csillag szerkesztését. Babits Mihály 1941. augusztus 4-ei halálával az akkori sajtótörvények szerint érvényét veszítette a nevére kiadott lapengedély, a Nyugat folyóirat működését, mely 1908 óta volt a magyar irodalom és értelmiség legfontosabb fóruma, beszüntették, a már előkészületben lévő következő számot sem lehetett kiadni. Addig is, amíg egy új lap indításához az engedélyt megkapták, a Nyugat szerkesztőgárdája úgy döntött, összeállít egy reprezentatív kötetet az elhunyt főszerkesztő emlékére.34 35 A szeptemberben Illyés Gyula szerkesztésében megjelent Babits Emlékkönyv hetvenhat kortárs szerző - író és költő - emlékező, gyászoló szövegeit vonultatta fel, emellett képeket, fotókat, emlékbeszédeket közölt. Illyésnek három szövege is megjelent ebben a kötetben. Az előbb említett Az ismeretlen35 című, a gyász első élménye hatására keletkezett megrendítő, talányos írása, négy, ez alkalomból írott verset magába foglalva,36 a beszámoló Babits utolsó napjáról,37 és a ravatalnál elhangzott, a Nyugat szerkesztősége nevében búcsúztató beszéd.38

A Babits halála utáni hónapok az Emlékkönyv kiadásának szervezésével teltek. Az Illyés-hagya- tékban jelentős mennyiségű levél a nyoma ennek a munkának. Illyés egy kézirat kérő levél azonos másolatait küldte el az íróknak, olyanoknak is, akik a Nyugattal, - gyakran éppen Babitsosai való viszonyuk miatt - elveszítették már a kapcsolatot. A felhívásra rengeteg írás érkezett, és bár volt olyan szerző, aki nem tudott a szűkre szabott határidőnek megfelelni, és olyan is, aki valamilyen okból nem akarta művét az Emlékkönyvben megjelentetni, az eredmény egy valóban reprezentatív, a kortárs magyar irodalom javát felvonultató gyűjtemény lett.

A nagyobb gond a Nyugat fájdalmas hiányát pótló lap alapítása volt. Az akkori hatóságok nem nézték jó szemmel a független, nyugati szellemiségű folyóirat munkáját, kapva kaptak a beszüntetés lehetőségén. Babits Mihály kívánsága az volt, hogy Illyés Gyula vegye át a helyét a főszerkesztésben, az ehhez szükséges lapengedélyt sok utánajárás után sikerült megszerezni. Az új folyóirat címe végül Magyar Csillag lett. Illyés Gyula célja az volt, hogy újra a Nyugat köréhez gyűjtse az írókat, s ezt az alapelvét a folyóirat további szerkesztése során is igyekezett megtartani. A háború nehéz időszakában Babits Mihály emlékéhez és elveihez híven folytatta a munkát, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a megváltozott körülmények más szerkesztői magatartást várnak el tőle, mint elődjétől.39

Két ember közötti viszony, barátság, nem zárul le az egyik fél halálával. A szeretett személy emléke, lenyomata bennünk él, továbbra is változik és hat ránk. Babits halálával nem szűnt meg

33 ILLYÉS 1941a, 185.

34 GELLÉRT 1954, 224.

35 ILLYÉS 1941a, 185-194.

36 Az első hajnal..., Istenek haltak..., A drága föld...(később Szekszárd címmel jelent meg), Szabad halott. Az első két vers nem jelent meg másutt, az utóbbi kettő később megjelent a Szembenézve című kötetben. ILLYÉS 1947

37 1941. augusztus 4. ILLYÉS 1941a, 268-271.

38 ILLYÉS 1941a, 279-280.

39 „Elsősorban azoknak az íróknak írtam, akik az utóbbi évek folyamán erre vagy arra eltávolodtak a régi Nyugattól, Míg Babits élt, érthető volt, sőt indokolt lehetett a szűkebb kör: Babits volt a feje. Érthető lett volna akár az is, hogy a folyóirat csak az ő műterme vagy műhelye legyen.... Becsületesen a nehezebb utat kellett választanom, kimenni a nyílt vízre s ismét egy révbe összegyűjteni mindazokat, akiket a vihar - a politika s a szenvedély - elsodort’.’ (Belső ügy). ILLYÉS 1929, 257.

387