Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
Kodolányi Judit: „ne bánd, hogy szód nem értik” - Babits Mihály és Illyés Gyula barátsága
Érdemes talán megjegyezni, hogy a Három öreg című költemény, amelynek a bemutatását Babits itt elbeszéli, éppen három nagyapa-apa figuráról szól, éppen három olyan emberről, akikre a gyermek és fiatal Illyés feltekinthetett. Babits és Illyés egyébként 1937-ben együtt is járt Tolnában és Szekszárdon, Babits Mihály szülőházában.15 Ezekre az élményekre mindig nagyon szép emlékként gondoltak vissza. Illyés müveiben ezt a vidéket említve gyakran bukkan fel Babits alakja. Feltehetően ennek a látogatásnak az emlékét őrzi néhány az Illyés-hagyatékban fennmaradt fénykép. Illyés már ismeretségük elején több írást szentelt Babits személyének és művészetének. A Nyugatban már az 1920-as évek végétől több méltatást, kritikát közölt 1928-ban Az istenek halnak, az ember él,16 később a Versenyt az esztendőkkel717 18 és a Halálfiai18 című regényről. 1932-ben a Nyugat Babits-estjét is Illyés vezette be.19 Ugyanakkor volt ebben kölcsönösség is: a Babits szerkesztette versantológiában (Új anthológia)20 1932-ben már Illyés szerepelt a 33 költő közül a legtöbb költeménnyel,21 és írói pályájának támogatásaként az 1930-as évek első felében a Baumgarten-díjat négyszer is megkapta. Babits 1932-ben verseiről, 1936-ban prózájáról írt méltatást a Nyugatba.22 A kölcsönös szimpátia és megbecsülés ellenére kapcsolatuk, ami a külsőségeket illeti, sokáig inkább formális, szinte távolságtartó volt. Ugyanakkor nem csupán munkatársi együttműködés volt közöttük, nem csak a két költő egymást kölcsönösen becsülő figyelme. Több, és - talán épp e tartalom miatt is - mélyebb volt annál. E kapcsolat tanúja az a két író hagyatékában fennmaradt levelezésanyag, melynek a Babits-hagyatékban fellelhető részét először Téglás János23 közölte, majd 1992-ben Takács Mária egészítette ki az Illyés-hagyatékban található dokumentumokkal, kötetté rendezve a két költő és feleségeik egymáshoz címzett leveleit.24 E levelezés tanúsága szerint az 1930-as évek első felétől már rendszeres, szinte napi, heti érintkezés volt közöttük. A levelek legnagyobb része a szerkesztési munkával, kéziratokkal kapcsolatos praktikus ügyekről szól, sajnálatos számunkra, olvasók számára, hogy a két író írásról, kultúráról alkotott véleményét nem levélben cserélte ki. De valószínű - épp a gyakori találkozások miatt -, hogy ezekről a dolgokról élőszóban társalogtak. A barátság dokumentumainak egy másik kategóriáját alkotják a fotók. Ismert, hogy Babits Mi- hályné sok fotót készített a család és a barátok mindennapjairól, vagy éppen különleges alkalmairól, és Illyés Gyula hagyatékában is számos Babitshoz kapcsolható fénykép őrződött meg. Legkorábbi darabjai a Babitsék budapesti lakásán készült sorozatok olykor dedikált másodpéldányai és fellelhető sok Babits Mihályék esztergomi házában készült fotó is. Nem mindig a legsikerültebbek, de dokumentumai baráti társaságok összejöveteleinek, jó hangulatú találkozásoknak. A levelekből kitűnik, hogy főként Babitsné Török Sophie készített felvételeket, maga hívott elő és nagyított. De utalás történik arra is, hogy egy alkalommal több fényképezőgéppel is megörökítették a társaságot, ezeket később kicserélték egymással. Az Illyés-hagyatékban is maradt meg néhány olyan felvétel, amely talán azóta sem látott nyilvánosságot. Egy ilyen alkalommal készült az ismert felvétel, az esztergomi csoportkép, amelyet Babits Mihályné alább idézett levele is említ:25 15 TÉGLÁS 1983, 274. 16 ILLYÉS 1928, 703-709. 17 ILLYÉS 1933, 689-694. 18 ILLYÉS 1935,147-150. 19 ILLYÉS 1932, 134-141. 20 BABITS 1932b. 21 VASY2008. 22 BABITS 1936, 409-411. 23 TÉGLÁS 1983. 24 TAKÁCS 1992. 25 TAKÁCS 1992, 21. 380
