Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)

Gaál Zsuzsanna: Tagyosi Csapó Ida (1807-1856), egy reformkori nő portréja

ménye, hogy a megyei politikában Csapó Ida a liberális ellenzéket támogatja, a forradalom idején viszont egyértelműen elutasítja Kossuthot és mindent, amit képvisel. Tanulmányunk bevezetőjében feltett kérdésre, hogy vajon a reformkor változást akaró szellemisége megjelenik-e a nők gondolkodásában, határozott igen a válaszunk. Egyrészt a közélet iránti érdeklődésben, másrészt a női nem természetéhez jól illeszkedően, a filantróp gondolat felkarolásában és akcióra váltásában. Ide sorolhatjuk az óvoda alapítási programot, amiben Csapó Ida is tevékenyen részt vett a fiumei és a miszlai kisdedóvó174 létrehozásával, illetve azt a kezdeményezését, ami a miszlai jobbágylányok erkölcsös és példás viseletét jutalmazta.175 Végrendeletének számos pontja ugyancsak a nemzeti ügy iránti elkötelezettségét igazolja. A tény, hogy a dokumentumot magyarul vetette papírra, önmagában jelzés értékű, mint ahogy a Tudományos Akadémiának, illetve a Magyar Színháznak tett felajánlásai is. Csapó Ida közélettel kapcsolatos megnyilvánulásai összességében azonban nem győznek meg bennünket arról, hogy politikai kérdésekben önálló véleménye lett volna. Elsősorban nagyvilági nő volt, aki a divatos témákat szívesen felkarolta, lelkesedni tudott a reformkor liberális törekvéseiért, a nemzeti ügyért, de személyes érdekeit mindezek fölött állónak tartotta, és elvtelenül megtagadott mindent, amikor 1849 őszén a császári hatalom képviselőinek bókolt.

Csapó Ida életútjában, mint mindenki máséban, a csak rá jellemző egyedi elemek dominálnak. Hogy történetének vannak-e általánosítható tanulságai, és melyek ezek, az még további vizsgálatok tárgyát képezi.

174 MNL TML Csapó cs. ir. 61. dob.29. pali.

175 MNL TML Csapó cs. ir. 60. dob. 19. pali.

344