Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
Gaál Zsuzsanna: Tagyosi Csapó Ida (1807-1856), egy reformkori nő portréja
1844 után a fél Csapó vagyon tulajdonosaként Fiume kormányzónéjaként költekezése valószínűleg még nagyobb mértéket öltött. Anyja 1854-ben bekövetkezett halála után a teljes Csapó-Gindly vagyon Ida kezelésébe került. Okkal merül fel a kérdés, hogy maga látta-e el ezt a feladatot, vagy a birtokirányítás, a stratégiai döntések meghozatala, az ispánok utasítása - szülei példájához hasonlóan - a férje kezébe került. A kérdésre nincs egyértelmű válasz, de nemeskéri Kiss Pál Sztankovánszky Imréhez írt levele mégis azt valószínűsíti, hogy Kiss már felesége életében sem vállalta birtokainak kormányzását, halála után pedig bizonyosan nem.162 163 Hogy miért nem volt vonzó Kiss számára a Csapó Dániel által létrehozott, korábban tekintélyes jövedelmet hozó gazdaság működtetése? A legkézenfekvőbb magyarázatként a házaspár gyermektelensége szolgál: utódok hiányában, csak azért, hogy a „könnyelmű Atyafiaknak” 163 holta után több jusson, Kissnek nem volt már érdeke a vagyongyarapítás, hiszen személyes szükségleteit a meglevő birtokaiból is messzemenően fedezni tudta. Másrészt azt sem zárhatjuk ki, hogy az 1850-es évek nagy átalakulásaival - a jobbágyfelszabadítással, az adómentesség megszűnésével - a birtokok jövedelmezősége sem volt már a régi. A rendelkezésre álló források Csapó Ida - egyébként rövid ideig tartó164 - gazdálkodásának részleteibe nem engednek bepillantást. Ennek ellenére biztosan állíthatjuk, hogy tevékenysége hozzájárult ahhoz, hogy apja sikeresen felépített gazdasága jó évtized múlva előbb csődbe, majd felerészben idegenek kezére jusson.165 Történt ez úgy, hogy szándéka szerint Ida éppen ennek megakadályozására törekedett. Végakaratának166 első, s a későbbiekben is hangsúlyozott pontja az a kívánság volt, hogy a birtokokat hitbizománnyá alakítsák, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy a birtokforgalom korlátozásával a jószág teljes egészében a család kezében maradjon. A tervből végül nem lett semmi, elsősorban azért, mert a testamentum minden más rendelkezése teljesülése ellen hatott. Ezek sorában első helyen említhetjük általános örökösének kiválasztását, az akkor még kiskorú Csapó Vilmos személyében úgy, hogy nem biztosította megfelelő módon, kinek a kezébe kerüljön az átmeneti időben a jószágok kormányzása. A feladatra férjét szemelte ki, azzal viszont nem számolt, mi történjen akkor, ha Kiss Pál visszautasítja a felkérést. így fordulhatott elő, hogy a hagyaték id. Csapó Vilmos igazgatása alá került, aki teljesen alkalmatlan volt a birtok ügyeinek vitelére. Saját dunaszentgyörgyi jószágát már korábban zálogba adni kényszerült, s emiatt éppen Csapó Ida kezdeményezett pert ellene, aminek kifejezett folytatását kérte végakarata végrehajtóitól. „Hogy Csapó Vilmos kinevezése a’ végrendelettel egyenes ellentétben van, az kétséget nem szenved és én a köny- nyelmű eljárás és kezesség mellett bonyodalmakat, a’ végrendelet kései tellyesedését, de még csődöt is lehetőnek tartok.”167 Vélekedett Kiss Pál Sztankovánszky Imrének írt levelében. A későbbi történések teljes mértékben igazolták félelmeit. Csapó Vilmos gondnokként csak a csőd elodázására volt képes, amivel csak tovább rontotta a helyzetet. Hatalmas összegeket fizetett ki például fel nem mondási ígéretekre, amivel tetemesen megnövelte a birtokok amúgy is magas terheit. A hitelek egy részét még Csapó Ida vette fel, végrendeletében pedig több tízezer forint értékű felajánlást tett: kápolna- és iskolaépítésre, fenntartásra, szegény rokonnak életjáradékra, a Tudományos Akadémiának, a Magyar Színháznak, a szekszárdi kórháznak, és még folytathatnánk a sort. Csapó Ida életének utolsó hét, Magyarországon töltött évéről viszonylag kevés információval rendelkezünk. Ezek alapján valószínűsíthető, hogy a házaspár állandó lakhelye 1854-ig Miszla volt, 162 MNL TML Sztankovánszky cs. ir. 19. dob. 82. pali. Kiss Pál levele Sztankovánszy Imrének 1856. dec. 21. „Ha csak ugyan Csapó Vilmos gondnoki kinevezése, nem a’ Boldogult szellemében történt, azt eő magának tulajdoníthatja; mert ha eő Véled vagy Vélem vég-rendeletét közli, mi valamely rendelkezés szükségére ezen esetben figyelmeztetjük, ha én a használatát Jövedelmeknek el- nem válalom, mit én a’Boldogultnak ismételten határozottan kijelentettem’.’ 163 MNL TML Csapó cs. ir. Kiss Pál levele Csapó Dánielnek 1838. aug. 6. 164 Mivel anyját csak két évvel élte túl, Tengelic irányítása csak két évig, Baracsé valószínűleg Fiúméból való visszatérése és a halála közti időszakban, tehát összesen hét évig volt a kezében. 165 A témáról részletesebben GAÁL 2009, 77-80. 166 SZENTES 1991, 27-28. 167 MNL TML Sztankovánszky cs. ir. 19. dob. 82. pali. Kiss Pál levele Sztankovánszky Imrének 1856. dec. 21. 342
