Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)

Gaál Zsuzsanna: Tagyosi Csapó Ida (1807-1856), egy reformkori nő portréja

Fiume a 18. század végén jelentéktelen település, lakóinak száma a csatlakozás évében összesen 5102 főt számlált. A népesség túlnyomó többségét olasz bevándorlók alkották, gazdag patrícius réteget hozva létre a városban, amely jó udvari kapcsolatait kihasználva maga is aktívan támogatta a település Magyarországhoz csatolását. A közigazgatási változással kapcsolatos várakozások megalapozottnak bizonyultak, hiszen Fiume fejlődésnek indult, a kikötő forgalma 1780-ra az öt évvel korábbihoz képest jelentős emelkedést mutatott. Új ipari üzemek is létesültek, két cukorfinomító, valamint egy-egy posztó-, hamuzsír- és dohánygyár.127 (7., 8. kép)

Az újra csatlakozott város első kormányzója Örményi Ferenc volt, tizenöt éven át viselt tisztségében őt váltotta fel nemeskéri Kiss Pál a kormányzói székben. A Kiss házaspár 1837 júliusában érkezett meg a kikötővárosba. Látványos ünnepléssel fogadták őket a helyiek, amiről Csapó Ida a következőképpen számol be: „Megérkeztünkkor a kikötő partján az üdvözlő deputációt az egy- begyült lakosság szédült örömmel, végtelen rivalgással kísérte „Eviva il governatore a la sua bellissima spoza!” A nép hozzánk tolakodott, hasztalan nyomták vissza a katonák. Igen szép ízlésű és valóban fényes volt az illuminatio, az ablakok virágokkal, lampionokkal, transzparenttel ékítve, a tengeren minden hajó kivilágítva; a városi sétahely, melybe diadalíven át jutottunk, egészen új modorban látszott díszítve lenni - az utak mentén két sorban magas oszlopokon tűzlángok lobogtak. Visszatérve ismét meglepetés várt: egy gyönyörűen feldíszített és illuminált hajó közeledett a parthoz zeneszóval és a mint kikötött fáklyahordók mesterséges rendben szálltak ki, fáklyasor lépdelve a zenekar után. Minden darab végeztével sűrű csillaghullás, tűzeső tört ki. Mintegy hetven vendéggel gyönyörködtünk a balkonokról, köztük gróf Almássy Móriczné is ki váltig ismételte, hogy ennyi embert még nem látott Fiúméban; pedig a nép nagy részét az Ürményi-téren szórakoztatták, hogy a palota körül kisebbedjék a tömeg, mely nem szűnt meg kiabálni’.’128 Az ünneplés, ami nem annyira a személyeknek, mint inkább a tisztségnek szólt,129 elsősorban a helyi társadalom támogatását jelezte a közigazgatási hovatartozás kérdésében. (9., 10., 11. kép)

Kiss Pál kormányzói kinevezése hivatali karrierjének csúcspontja, egyben jelentős előrelépés a társadalmi hiarerchiában. Fiume és a Magyar Tengermellék első embereként feleségével együtt megkülönböztetett tisztelet övezte a helyi lakosság részéről. Sok „hódolás és bókolás”, jutott osztályrészükül a tengerparti városban. Hajót neveztek el nemcsak Kiss Pálról, de Csapó Idáról is,130 ódák és zenemüvek születtek, ajándékokkal kedveskedtek nekik. A társadalom legfelső köreihez a kapcsolódási pontot azonban elsősorban nem Fiume, hanem Pozsony és Bécs jelentette. Nemeskéri Kiss Pál kormányzói kinevezése ugyanis automatikusan főrendiházi tagságot jelentett, Csapó Ida pedig 1841-ben elnyerte a jellemzően főnemesi hölgyek számára adományozott Csillagkeresztes hölgy címet. Társadalmi kapcsolataikat tekintve ez valóban minőségi változást jelentett. S bár formailag továbbra is köznemesi státuszban maradtak, a valóságban belépőjük volt a legelőkelőbb bécsi és pozsonyi társaságba.131

Visszatérve Fiumére, fontos kiemelnünk, hogy Kiss Pál új hivatala jellegében volt más, mint a korábbiak. Bécsben az udvari adminisztráció tagjaként hivatali elöljárója irányítása alatt és elvárásai szerint végezte napi rendszerességgel munkáját. Kormányzóként folytatott tevékenysége viszont sok tekintetben a főispánokéhoz hasonlított, idejének jelentős részét protokolláris feladatok ellátása töltötte ki. Az új megbízatás több szabadságot, nagyobb mozgásteret biztosított számára, ez vezetett oda, hogy 1841-ben felmondta apósával kötött, valamennyi Tolna megyei birtokára vonatkozó bérleti szerződését, és maga vette át a gazdaságok irányítását. Lépése komoly konfliktus forrásává vált, az elszámolás kapcsán kirobbant vita megrontotta Csapó Dániellel való kapcsolatát,

127 FEST 1916, 243-262; Fiume történetére lásd még OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIA 1893; VAY é. n.

128 CSAPÓ. é.n. 12.

129 fest 1916, 263. Kiss hivatali elődjét Örményi Ferencet is hasonló külsőségek között fogadták a fiumeiek 1822-ben.

130 CSAPÓ é.n.15.

131 CSAPÓ é.n. 21-35.

335